Nem áll jól Orbán európai játszmája.

Az történt, hogy a Fidesz párttagkönyves lovagja nekiment a kormánylapban a 24.hu egyik újságírójának, mert Kerner azt merte állítani, hogy a magyar miniszterelnök voltaképpen az ellenségével találkozott kedden, amikor az olasz belügyminiszterrel tárgyalt Milánóban.

Amit  Kerner állított, abban semmi  újdonság nincs, az voltaképpen köztudomású tény:

• a hivatalos olasz kormányálláspont az, hogy a menekültkérelmek elosztásában minden uniós tagállamnak részt kell vennie,
• a hivatalos magyar kormányálláspont ennek éppen az ellenkezője: teljesen elutasítja az európai szolidaritást.

Innen nézve teljes joggal nevezhető ellenségnek Orbán és Salvini, hiszen a számukra alapvető kérdésben egyáltalán nem értenek egyet. Bayer ezzel azt akarja szembeállítani, hogy miket mondtak a tárgyalás után. Ti. hogy Orbán a hősének nevezte Salvinit, aki viszont a példaképének Orbánt, és egyéb változatos módon izgatták orálisan egymás vonatkozó szerveit.

Ugyanakkor Orbán és Salvini egyetlen szót sem ejtett az olasz és a magyar kormány álláspontjának közeledéséről. Ne gondoljuk, hogy nem voltak tisztában vele, az antagonisztikus ellentét feloldásának semmi esélye. Ez még inkább arra utal, hogy

egészen más volt a tárgyalás tétje

- összhangban Orbánnak azzal a korábbi tanácsával, hogy ne azt figyeljük, amit megválasztása érdekében mond (ti. migráncsozik), hanem azt nézzük, amit tesz.

Vagy nem tesz.

Alkalmasint Milánóban a következők történtek:

• ez nem kormányszintű találkozó volt, ez világosan kitetszett az 5 csillag parlamenti frakcióvezetőinek nyilatkozatából, meg abból is, hogy Orbánt rangon alul fogadták: a miniszterelnök helyett csak a belügyminiszter;
• Salvini valójában Liga-pártelnöki minőségében találkozott egy másik szélsőjobboldali-populista-rasszista párt elnökével;
• Salvini egybecsengő olasz sajtóbeszámolók szerint egy összeurópai pártcsaládot (a "Ligák ligáját") tervez gründolni, ami az AfD-től a lengyel PiS-en át az osztrák és holland Szabadságpártig, meg a francia Nemzeti Tömörülésig és a magyar Fideszig terjedne;
• az ehhez való csatlakozásra kérte Orbánt;
• aki ki akart térni a találkozó elől: azért javasolt olyan időpontot, amiről tudta, hogy Salvini szabadságát tölti;
• de ő inkább megszakította, csak hogy színvallásra bírja a Fidesz elnökét.

Orbán azonban kedden Milánóban egyelőre elutasította a csatlakozást a (nyíltan) szélsőjobboldali formációhoz.

Ez világosan ki is mondta, amikor a tárgyalás után úgy fogalmazott, 

hogy milyen szövetségek jönnek létre, azt majd az EP-választás után lehet megmondani.

És nem előtte. Pláne nem most. Pillanatnyilag nem időszerű. Ennél világosabban nem fogalmazhatott volna: jövő júniusig maradna a jobbközép Néppártban, aminek akár a listavezetését is átvenné. Ha nem sikerül, akkor jöhet esetleg a Salvini-féle B-terv.

Ennyit arról, mennyire értettek egyet: a lényeget tekintve semennyire. Nem a kampányszlogenek, hanem a hatalmi ambíciók terén. (Hogy nyilvánosan mijét szopták a másiknak és mennyire, az csak a saját közönségük számára szóló előadás volt.)

Orbán és Salvini világossá tették: nem szövetségesei, hanem - pillanatnyilag legalábbis - konkurensei egymásnak, mert ugyanarra (szélsőjobboldali-rasszista) szavazóbázisra alapoznak - ám eltérő politikai célokat. Orbánnak érdekében áll megtartani néppárti tagságát, mert uszításban neki a Néppártban nincs riválisa (még Kurz sem az), a Ligák ligájában azonban elveszítené a komparatív előnyét, mert ott mindenki ugyanazt a neonáci dumát nyomja, amire ő is ráállt az utóbbi 3 évben. Csak a Salvinik és Le Penek korábban kezdték. Orbán egy lenne a sok közül, és nem is a legerősebb.

Nagyon úgy tűnik, a Fidesz elnöke még mindig bízik abban, hogy a Néppárt élén bemasírozhat Brüsszelbe. (Vagy legalább jól megkérheti az árát, hogy mégse tegye.) Emiatt nem csak Salvini ajánlatát, hanem Merkel német kancellárét is elutasította (amelynek részletei nem ismertek). Azonban mindenféleképpen erre utal, hogy

Merkel már a Fidesz pótlásán dolgozik:

éppen a Salvini-Orbán tárgyalás napjára hívta magához a horvát miniszterelnököt, akinek schengeni csatlakozást ígért, ha a jobboldali HZD - amelyik a Hernádi- és MOL-ügy miatt amúgy is komoly vitában van Orbánnal  - a Néppárthoz és annak mérsékelt irányzatához csatlakozik a Fidesz vonala helyett.

Háború van Európában kétségtelenül,

de korántsem úgy, ahogy Bayer elképzeli. A háború nem a migránsok és az őshonosak között dúl, hanem a rasszisták szavazataival hatalomra törő nacionálpopulista autokrácia és a státus quót, a jogállamot, a parlamentáris demokráciát, meg az Unió egységét őrizni kívánó mérsékeltek között.

A játszma az Európai Bizottásg elnöki posztjának megszerzéséről szól. Soha nem volt még nagyobb tétje az eddig jellemzően jelentéktelen EP-választásnak. Európa sorsa és jövője a tét. Megmarad-e a viszonylagos szabadság hazájának, vagy Orbán és Orbán-szerű alakok karmába kerül. A dolog nem feltétlenül dől el ebben a kampányban és ezen a választáson, de esély az van rá, ez nyilvánvaló.

Az európai politikai élet nagyobb (mint Merkel vagy Macron), illetve kisebb (mint Salvini és Orbán) vezetői ebben játszmában próbálnak maguknak minél pozíciókat kiharcolni. Ennek a küzdelemnek volt egyik kisebb ütközete a Salvini-Orbán találkozó, amelyik azonban egyik fél ügyét se vitte előre.

• Bayernek ezt vagy nem mondták el, és olyan fogalmatlan, hogy magától nem veszi észre.
• Vagy pedig éppen azért kapja a fizetését Orbán pártállamától, hogy letagadja a dolgot, és jószokása szerint megmásítsa valóságot.

Komolyan nem tudom eldönteni, melyik eset áll fent.