Orbán? Tiborcz? Lázár? A lopások? Az arrogancia? A sorosozás? A hazugságok? Nem. Az ellenzéki média túlsúlya!

Erről G. Fodor Gábor, a Századvég elnökhelyettese írt a Origón, amit tekinthető úgyis, mint vendégszereplés a kormánypropagandán belül, mivel a jampigalléros ember a 888 főszerkesztője:

Az ellenzéki sajtó elvégezte azt a feladatot, amit az ellenzéki pártoknak lehetett volna. Országos kampánnyal segítették az összellenzéki jelöltet. Hetekig címlapos sztorikat építettek róla. Megácsolták neki a színpadot. Most pedig igyekeznek az eredményt földrengésszerű változásnak beállítani és

elhitetni, hogy van remény.

Még jó, hogy sajtószabadság van, és lehet mást is olvasni, nem kell így bevenni az ellenzéki sajtó meséjét.

Merthogy a Fidesznek meg volna az érdeke, hogy a választók azt lássák, nincs alternatíva, nincs remény.

Ezt a narratívát tolta tovább Orbán Balázs, a közpénzekből finanszírozott Századvég kutatási igazgatója a Mandineren:

A médiafelületek részben a politikai pártok szerepét veszik át, hiszen nem a hírek szolgáltatása, hanem a közvélemény formálása válik első számú céljukká.

Hasonló jelenséget láthattunk a hazai médiatartalom-szolgáltatók körében is az ellenzéki jelölt hódmezővásárhelyi polgármesteri kampánya kapcsán. Az ellenzéki pártok politikai tevékenységéből csak arra futotta, hogy egységesen támogassák a magát függetlennek mondó jelöltet.

Szóval az Vásárhely tanulsága, hogy a minden hatalmi eszközzel, pénzzel, paripával és fegyverrel rendelkező Fidesz kikapott egy olyan ellenféltől,

• amelyiknek nincsenek ilyen eszközei,
• nem is indult választáson.

De hát hogy a bánatban lehetséges ez, hiszen láttuk az elmúlt évek médiapiaci fejleményeit, a korábban nem a kormányhoz és a Fideszhez kötődő orgánumok bezárását, felvásárlását, igába hajtását, majd közpénzekkel való hizlalását, amit utóbb még maga a miniszterelnök is késze volt elismerőleg nyugtázni (legutóbb az ún. évértékelő beszédében):

nemzeti tulajdonba került a magyar médiumok több mint fele is.

Hát akkor meg hogy lehetséges, hogy a független (fideszes olvasatban: ellenzéki) sajtó választást tudott nyerni, hogy meg tudta törni

a kormányoldal propagandagépezetének információs monopóliumát?

Orbán azt állítja, hogy Orbán nem mond igazat, a politikai kitartott beleharap az őt etető kézbe, azaz a Századvég embere simán meghazudtolja a miniszterelnököt:

Közhelyszerű az érvelés, hogy a kormánypártok médiafölénnyel rendelkeznek Magyarországon, s elsősorban a kormánypárti média az, amely a framing eszközével képes élni.

Azonban a puszta számok mást mutatnak! (...)

a kormánypárti portáloknak 913 ezer, az ellenzékieknek pedig több mint 1,9 millió volt a látogatottsága a vizsgált időszakban. Az ellenzéki online média elérése tehát lényegesen jobb, mint a kormánypárti oldalé (s egyébként hasonló a helyzet a televíziós médiában is).

Lehet persze, hogy ez nincs így, és Századvégnél csak mentegetni akarják Orbánt, Lázárt, Tiborczot, a Fideszt, meg saját magukat a felelősség alól.

Másfelől meglehetősen önkritikus beismerés ez, amelyik éppen a közpénzekkel felhizlalt kormánymédiában jelent meg. Vajon mi az oka, hogy a Mészáros, Vajna, Habony, Schmidt, Tombor, etc., az ún. nemzeti tulajdonosok kezébe került orgánumok tízmilliárdokat kaptak az elmúlt években, miközben riválisaik (szinte) semmit, és mégis az utóbbiak elérése kétszerese volt a propagandáénál?

De valószínűleg nem ez lesz a fő irány a kormányoldal gondolkodásában. Ha a trendek ellenére mégis meg tudnák nyerni a választást, akkor az ellenzékinek nevezett médián kegyetlen bosszút állnak majd, ez nyilvánvaló. 

A tájékoztatás kiegyensúlyozása újabb intézkedést sürget.

A másik lehetőség persze, hogy nem nyernek.