Passauban folytatódott az itthon már megszokott ámokfutás.

A magyar miniszterelnök vissza szeretne kerülni Merkel kancellár kegyeibe, elment tehát Németországba. Arra esélye sincs, hogy a berlini kancellárián fogadják, de Bajorországig eljutott: egy passaui konferenciáról a helyi lapon keresztül üzente meg a kancellárnak, hogy ha tetszik neki, ha nem, el kell őt viselnie;

egyezzenek ki döntetlenben.

A probléma viszont, hogy már megszokta, igazat legfeljebb figyelmetlenségből mond, ezért a Merkelnek szánt üzenete minden komolyabb állításában hazudott.

1. Békés viszony a miénk a németekkel.

Orbán - ha már ott volt - elment Szent István felesége, a Magyarországról férje halála után elüldözött Gizella királyné sírjához, ahol azt mondta,

Évszázadok óta nem háborúztunk egymással.  (...) ha német barátainknak találniuk kell egy olyan országot, amellyel legalább ezer éve nem voltak háborúban, akkor, rajtunk kívül, aligha találnának ilyet.

Ez azzal a megszorítással igaz, hogy

• maguk a magyarok is német alattvalók voltak Mohács óta, 
• továbbá csak azért nem háborúztunk Németország ellen, mert felismertük a teljes esélytelenséget. Pl. 1944-ben.

Orbánt csak azért nem lehet totális tudatlansággal vádolni az ügyben, mert olyan jól emlékszik a dologra, hogy még az alaptörvénybe is beleíratta, hogy a németek eltiporták a magyar alkotmányosságot, megszüntették a szuverenitást, valamint

emlékművet is állíttatott a német megszállásnak.

2. Ő nem populista.

A Passauer Neue Presse című lap által Európa-szkepszis elnevezésű konferencián a következőt fejtegette:

• Magyarországon nem sikeresek a populisták.
• Magyarországon demokrácia van, és ha az emberek akarnak valamit, a kormány megcsinálja.

Tehát egyfelől nem tűnik fel neki, hogy Magyarországon közpénzből finanszírozott uszítás folyik egy populista párt érdekében. Másfelől számára nem az a demokrácia, ahol működik a parlamenti váltógazdaság, azaz a kormány leváltható, hanem az, ahol a kormány megcsinálja, amit az emberek akarnak.

Ami, ugye, köztudottan az illiberális államok, mint pl. Putyin Oroszországa jellemzője. Másrészt meg ez

a populizmus tankönyvi definíciója.

3. Nem kell neki a németek pénze.

Adott egy interjút a helyi lapnak, ahol a következő eszmefuttatásba bonyolódott:

Munkaalapú társadalmat építettünk. Magyarország kommunista múltja miatt nem rendelkezett elég tőkével. Ezért a piacgazdaságot úgy kellett felépítenünk, hogy a súlypontot nem a tőkére, hanem a munkaerőre helyeztük. És 2010 után egy teljes foglalkoztatottságra irányuló rendszert hoztunk létre, ez a cél már kézzelfogható közelben van. Ez a siker első titka. A második az, hogy a saját lábunkon akarunk állni. A magyar gazdaságot nem német pénzből akarjuk rendbe hozni. Ezért vissza is fizettük az összes adósságot mind az IMF-nek, mind az EU-nak, amit a válság kezelésére használtunk. Mi csak kereskedni akarunk, vállalkozni akarunk, és azt akarjuk, hogy a polgárainkat hagyják dolgozni. Aki mások pénzéből él, az végső soron szolga. Ez nem illik a magyar jellemhez.

Amit ehhez hozzá lehet tenni:

1. A teljes foglalkoztatottság a kommunisták programja volt
2. A munkanélküliséget nem a kormány áldozatos tevékenysége csökkentette, hanem az, hogy Nyugat-Európa felszívta a 6-7 évvel ezelőtt még meglévő munkaerő-fölösleget. (Ami mára komoly munakerő-hiányhoz vezetett Magyarországon.)
3. A magyar tőkeszegénység tény, azonban ezt nem a saját láb enyhítette, hanem egyfelől a multinacionális tőke, a német autókonszernek magyarországi befektetései (német pénz).
4. Magyarország az utóbbi 12 évben csaknem 10 ezer milliárd forintnyi támogatást kapott az EU-tól. Ez akkora pénz, ebből három évig lehetne finanszírozni a nyugdíjakat. Az Unió legnagyobb nettó befizetője Németország, tehát az EU-támogatások jelentős része szintén német pénz.

Tehát annyira áll ő saját lábon, mint mint Ráchel lánya és Tiborcz veje. Pont annyira.

Éppen annyira igaz, hogy nem kell a német pénz a magyar gazdaság működtetéséhez, mint az, hogy évszázadok óta nem háborúztunk Németország ellen, vagy hogy Magyarországon demokrácia van és nem sikeresek a populisták.

Most aztán foghatják a fejüket a kancellári hivatalban, hogy ilyen hülyeségek hallatán egyáltalán komolyan vegyék-e ezt az embert.