• A karaktergyilkosság kikezdi az antikommunista vezér tekintélyét.
• Hiányzik a lojalitás-megerősítés.
• Neki magának már nincs veszítenivalója.

A miniszterelnök egyetlen kérdés erejéig elhalasztotta amúgy halaszthatatlan közfeladatait, és személyesen válaszolt meg egy őt érintő képviselői kérdést. Orbán Viktor már egy héttel korábban is áttörte sajtóelhárítóinak kordonát, hogy személyesen nyilatkozhasson meg meg az őt ért ügynökvádról.

Azt ő is tudja, hogy ez az ügy a személyes presztízsét kezdi ki, muszáj rá reagálnia.

Tagadni viszont azt nem tagadta, csak visszautasította, hogy jelentett volna a hatóságoknak. Nem is tagadhatta, mert az a honlapjára föltett dokumentumok egyikéből is kiderül, hogy

1981-82-ben ún. társadalmi kapcsolata volt a Belügyminisztérium III/IV-es főcsoportfőnökségével, a katonai elhárítással.

Ezt Simicska szerint anno ő maga sem titkolta, és most sem tagadhatná, tekintve, hogy a saját maga által nyilvánosságra hozott állambiztonsági dokumentumok 25. oldala világosan mutatja ezt a tényt: kapcsolat fölvéve 1982. október 20-án; megszűnik következő év augusztus elsején; oka: leszerelt.

(Kép: Origo)

Oda ezzel az antikommunista vezér nimbusza, még akkor is, ha kiskatonaként nemigen tudott volna nemet mondani az őrnagyi vagy századosi rangú tiszteknek, mikor kihallgatásra hívták.

A nagyobbik baj számára nem is ez, hanem, hogy nincs aki megvédje, akár ebben az ügyben, akár másban. Eddig ez a Simicska-média feladata volt, mostantól már csak a

• jóval kisebb közönséget elérő Széles-portfólió maradt a knopfalexandrákkal,
• illetve a kormánymédia, amelyik mégse léphet át minden határt, valamint teljesen alkalmatlan bármilyen, a cipőbefűzésnél bonyolultabb feladatra.

Ha visszagondolunk az egy évvel ezelőtti eseményekre, a Simon-ügynek a választási kampányban, a Magyar Nemzet - Hír TV párosnak pedig a Simon-ügyben játszott szerepére, akkor nyilvánvaló, hogy milyen, mikor a harci média jól végzi a dolgát. Minden hír

• vagy jó a saját oldalnak,
• vagy rossz a másiknak.

Innen nézve nyilvánvaló, hogy a Fidesz a saját táborából miért nem viseli el a mégoly óvatos kritikát sem, mint ahogy az is, hogy Simicska a jobboldal kulcsfontosságú politikai tényezője volt, mégha ez nem is volt közismert:

az ő feladata volt a szavazótábor lojalitásának biztosítása.

Ez, illetve ennek elvesztése az, ami talán még a milliárdos médiacézár karaktergyilkossági kísérleténél is jobban fájhat a Fidesznek.

Nem véletlen, hogy ennek tudják be a veszprémi vereséget, és ezért nyilatkozott úgy Kövér, hogy a Nemzet és a Hír TV ellenzéki médiumok, úgy is kell velük viselkedni. És ezért is kezdtek bojkottba ellenük.

De ez már csak a vereség beismerése volt: olyan harci média nincs, amelyik mindkét irányba támad.

A háborúval nyilván Simicska is veszít:

• már odalettek az állami hirdetések
• és a közbeszerzési győzelmek is.

De neki már nincs több veszítenivalója. Még az élete sem, hiszen bár most ígérte meg neki Orbán a "népi elégtételt", de egyúttal azt is, hogy ezzel vár a miniszterelnöki idejének végéig.

A népi elégtétel bevett módszereit kerülnie kell a miniszterelnöknek, (...) ez nem tart örökké, mindennek rendelt ideje van, az elégtételnek is.

A rendelt időig viszont, ha minden így folytatódik, már nincs olyan nagyon sok hátra.