Vendégszerzőnk, Dési János írása az Egyenlítő blognak.

A következő hónapokban a legnépszerűbb magyar befektetési forma a párnacihában tartott pénz lesz. A mostani bank- és brókerház csődök, a nevetségesen alacsony banki kamatok után tulajdonképpen jogos a felismerés: a pénzintézeteknél még akkor is jobb helyen van a befektetésem, ha egy befőttesüvegben elásom a kert végében.

Szóba jöhetne még persze, hogy akinek komolyabb megtakarítása van, az valami üzletbe fektesse. De hát hány embernek volt még hétfőn trafikja, és keddre földönfutóvá vált, mert egy csinovnyik kapta az üzletét. Sokan mesélhetnének arról, hogy éjt nappallá téve mennyit dolgoztak a kisboltjukban, amelyet most tesznek éppen lehetetlenné az éjszakai és vasárnapi nyitva tartás megtiltásával. És így tovább. Marad a ciha.

Miközben modern gazdaság nem működhet fejlett bankrendszer nélkül. Na ja. És ugyan a bankok ostorozása mostanában kormánypárti és szélsőjobbos szokás, azért azt jegyezzük meg, bankok és más pénzintézetek egy jelentős része sokat tett azért, hogy komoly ellenszenv alakult ki ellenük, s így aztán politikai haszonlesők könnyedén uszíthatnak ellenük.

(Hogy egy példával éljek, a tömegközlekedés nélkülözhetetlen egy nagyvárosban, tudom. De azért szabad megjegyezni, ha a busz koszos, késik és a sofőr szemtelen.)

Igen, a bankok és barátaik egy csomószor ott ejtettek át minket, ahol csak tudtak. Nemrégiben egy feltűnően kedves banki hölgy rábeszélt egy új számlára. Csak két hónappal később vettem észre, hogy az a kedves mosoly igen sokba került nekem. Amikor meséltem egy banki embernek, az nagyot nevetve csak annyit jegyzett meg, hogy hát az a banki hölgy a maga barátja volt? Nem? Akkor miért gondolta, hogy a maga érdekeit képviseli? És valóban, miért is?

Miközben száz és százmilliókat költenek propagandára, a tisztes és érthető tájékoztatásra jóval kevesebb jut. „Apróbetűs rész” – hangzik a varázsszó, ha valaki reklamál. Ott búvik meg, hogy valóban, belementem, hozzájárultak, már megint ti jártatok jól.

Brecht szerint mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest.

Lehet. Rövidlátó szemléletükkel persze a magyarországi bankok maguk alatt fűrészelik a fát. Mert ma lehet, hogy leszednek rólam még havi párezer forintot, de holnap meg a szavazópolgárok egy nagy része lelkesen tapsikol majd azoknak a szélsőjobber politikusoknak, akik éppen a bankrendszer szétzúzásán ügyködnek, hogy néhány gázszerelőnek és vidéki focicsapat-tulajdonosnak adják a zsíros üzletet.

Úgyhogy – bár tudom, ebben az iparágban nem szokás – most adok egy ingyen ötletet. Nagyon itt az ideje, hogy a bankok összekapják magukat és már csak saját piaci érdekeiket követve is, felvegyék a versenyt a Párnaciha Bankkal.

Különben ők is, mi is ráfizetünk.