- Trump egyik volt tanácsadójának lefagyott a memóriája, amikor a törvényhozásban arról kérdezték, kikkel is tárgyalt titokban jó egy éve Budapesten;
- Orbán Viktor valószínűleg Tajaninak is beint;
- Lengyelország és Magyarország megsérti az uniós szolidaritást, de az sem járja, hogy nyugati tagállamok meg adócsalók előtt nyitják ki a kiskaput.
Az újság azt tanácsolja, figyeljünk alaposan oda, mit is mondott Trump volt külpolitikai tanácsadója zárt ajtók mögött a Kongresszus Hírszerzési Bizottságában, mert a most nyilvánosságra hozott, 243-oldalas anyag máris közelebb visz annak megértéséhez, hogy miért kellett távoznia az előző magyar nagykövetnek. A testület azután nyomoz, hogy beleavatkozott-e Oroszország tavaly az amerikai elnökválasztásba. Carter Page vallomása nyomán bajba kerülhet korábbi főnöke, Gordon, pl. azért, mert a választás előtt többször is Budapesten járt, és ott kapcsolatba került az Antal József Tudás Központtal, amely a cikk szerint közismerten a magyar kormány egyik pénzmosodája. Az intézmény célja, hogy tisztára mossa Orbán Viktor rengeteg jogsértését. A washingtoni törvényhozás nevében eljáró illetékesek, illetve Mueller különleges ügyész bizonyára szeretné tudni, Gordon miként profitált a magyar kapcsolatból, továbbá hogy ő és a főnöke, Jeff Session miért árasztotta el dicsérettel a kampány során azt a magyar kormányt, amelyet sokan, köztük az Európai Parlament az emberi jogok és a jogállam megszegőjeként bélyegzett meg.
Page-et a többi közt arról faggatták a képviselők, milyen kapcsolatok fűzik Szemerkényi Rékához, aki a magyar kormány nagykövete volt Washingtonban, azé a Magyarországé, amelyet széles körben Putyin trójai falovának tekintenek az EU-ban, azé az államé, amelyről bárki tudja, aki csak kicsit is konyít a külpolitikához, hogy az orosz titkosszolgálat európai főhadiszállása. A korábbi szakértő pár hónapja már bevallotta, hogy tavaly május 1-jén Budapesten járt, akkor azt állította, hogy pihenni akart. A Kongresszusban viszont most a nyomás hatására elismerte, hogy az utat a magyar kormány szervezte. Azt is bevallotta, hogy találkozott magyar illetékesekkel, az orosz-amerikai kapcsolatokat tekintették át, és hogy ezeken a beszélgetéseken oroszok is jelen voltak. Ám amikor a tárgyalópartnerek kilétéről meg a részletekről kérdezték, hirtelen elromlott az emlékezőtehetsége. Pedig az is kiderült, hogy az egyik magyar tisztségviselővel hazatérte után is tartotta a kapcsolatot. De hát Gordon is amnéziába esett, amikor azt próbálták megtudni tőle, hogy ő miért kereste fel Magyarországot, és hogy milyen pénzügyi szerződések kötik az Orbán-kabinet egyik pénzmosó intézményéhez. A szerző, Göllner András, fontosnak nevezi, hogy rövid pórázon tartsák azokat a tanúkat, akik képesek eltűntetni a bizonyítékokat, vagy mint Gordon, megpróbálták őt elhallgattatni ebben az ügyben. Szóval a következő hetek igencsak izgalmasnak ígérkeznek Trump választási csapatának trükkjeit illetően.
A lap nem tartja valószínűnek, hogy Magyarország az Európai Parlament elnökének közbeavatkozására lefújná a Soros-ellenes nemzeti konzultációt. A kampányból már csupán két hét van hátra és a magyarok többsége támogatja Orbán Viktort. Úgy ítéli meg, hogy az EU rá akarja kényszeríteni menedékpolitikáját az országra. A bevándorlás és a kvóta igen fontos kérdés a választások előtt, ám az akciót élesen bírálják emberi jogi szervezetek, illetve az EU illetékesei, mivel azt gyűlöletkeltő propagandának tartják. Az újság magyarázatként hozzáteszi, hogy a konzultáció nem az unió politikájával foglalkozik, hanem a zsidó emberbarátra, Soros összpontosít, őt tette meg fő gonosztevővé az ország elleni összeesküvésben. A miniszterelnök azt állítja, hogy Brüsszel az üzletember kezéből eszik, amikor arról van szó, hogy közel-keleti és afrikai migránsokkal árasszák el Európát. A Soros-terv lett a Fidesz választási hadjáratának központi eleme.
A kérdőívet úgy szerkesztették meg, hogy az sugallja a választ, ideértve a teljes elutasítást. Úgy tűnik, azt is magában foglalja, hogy Brüsszel az eredetileg tervezettnél sokkal több menekültet igyekszik az országba telepíteni. Nem veszi ugyanakkor figyelembe, hogy az EU mennyit költ az áradat leállítására, mint ahogy azt sem, hogy egy főre vetítve Magyarország kapja a legtöbb közösségi támogatást. Tavaly ugyancsak közpénzből finanszírozták a Soros elleni plakátkampányt és az óriásposztereket sok helyütt zsidóellenes jelszavakkal firkálták össze.
Francis Fukuyama szerint a populizmust három tényező jellemzi: 1. olyan szociálpolitika, amely rövid távon sikeres, hosszabb távon azonban károkat okozhat 2. karizmatikus vezető, aki a bejáratott intézmények ellenfeleként/ellenségeként jelenik meg 3. olyan retorika, amely a nép képviseletéről zeng, ám valójában csupán egyetlen csoport érdekeit jeleníti meg. A világhírű politológus Mainzban tartott előadást, éspedig arról, hogy a populizmus miért tudott nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Magyarországon és Lengyelországban is nagy sikereket aratni. Az okok közt elsőként a globalizációt és annak súlyos társadalmi kihatásait említette. A 2. tényező a demokrácia sok gondja, illetve elégtelen hatékonysága. A 3. és legfontosabb elem a kulturális dimenzió, ez főként Európában jelentkezett, és tétje a saját azonosság. E tekintetben igencsak rontott a helyzeten a menekültválság. Végül pedig belejátszik a dolgokba a technológiai fejlődés, hogy egyes hatalmak fegyverként használják a közösségi portálokat.
A szakember valószínűnek nevezte, hogy Trump kitölti a mostani mandátumát, sőt az újraválasztását sem zárja ki, mert rövid lélegzetű ösztönzőkkel nagyot lendíthet a gazdaságon. 8 év alatt azonban igencsak képes megrendíteni a fennálló világrendet, a meglévő nemzetközi intézményeket. Fukuyama aggasztónak nevezte, hogy emberemlékezet óta a mostani elnök az első, aki még csak közhelyeket sem mond az egyetemes érdekek támogatásáról, ellenben más országokat is bátorít a példája követésére. És jól megérti magát antidemokratikus vezetőkkel, sőt kedveli ezeket a tekintélyelvű figurákat.
A Paradise Papers-féle leleplezés mutatja, hogy olyan tagállamok is fenyegetik az uniós összefogást, mint Málta, Nagy-Britannia vagy Hollandia, csak éppen egészen másként, mint Magyarország és Lengyelország. Utóbbiak elutasítják a menekülteket, előbbiek viszont mindenféle trükkel, nevetséges törvényekkel magukhoz csábítanak olyanokat, akik odahaza nem akarnak adót fizetni. Az unió nemrégiben élénk vitát folytatott arról, hogy széteshet-e, miután nem megfelelő a közös fellépés. Joggal érte bírálat a magyarokat, a lengyeleket és a cseheket, mivel nem voltak hajlandók menedékkérőket befogadni. Szemükre hányták, hogy Európa nem egyirányú utca, és aki milliárdos támogatásban részesül az EU-tól, az nem fordíthat hátat, amikor a terhek elosztásáról van szó.
Csakhogy a legutóbbi botrány azt mutatja, hogy a szolidaritást más államok is veszélyeztetik, és ily módon rengeteg pénzt húznak ki a többiek zsebéből, akik ily módon sokkal kevesebbet tudnak csak szociális programokra költeni. Az adózatlan tőke becsalogatása azonban legalább annyira káros a közösség szempontjából, mint a migránsok kapcsán jelentkező nacionalizmus. A botrány az, hogy olyanoknak kínálnak menedéket, akiknek már így is bőven van mit a tejbe aprítaniuk. Máltán pl. 650 ezer euróért állampolgárságot lehet venni, az összes adókedvezménnyel együtt. Európának azonban csak akkor van jövője, ha a tagállamok nem csupán a háborús menekültek átvételénél szolidárisak, hanem akkor is, amikor arról van szó, hogy az EU-n belül nincs helye semmiféle adóparadicsomnak.
Aki azt mondja, hogy az EU vegyen búcsút az Egyesült Államoktól és váljon szuperhatalommá, az megfeledkezik arról, mennyire megosztott a kontinens. Erre figyelmeztet az újság, noha a szerzők egyetértenek azzal, hogy Európának nagyobb rész kell vállalnia a világpolitikában, mivel az USA jelenleg inkább kockázat, semmint a biztonság garanciája. Trumpra is jellemző, hogy megveti az elitet, az intézményeket és a demokratikus biztosítékokat. Ellenségképek segítségével igyekszik megosztani a társadalmat, próbál bezárkózni, hogy megóvja országát a „másoktól”. Ám ezt a jelenséget az öreg földrészen is bőven tetten lehet érni. Orbán Viktor pl. illiberális demokráciáról álmodik. Ellenben Amerikában 250 év alatt ellenállóképes demokrácia fejlődött ki, működik a hatalmi ágak megosztása, van szabad, minőségi sajtó Hol lehet ilyesmiről Közép- és Kelet-Európában beszélni? Errefelé a hiányos demokratikus tapasztalatok, illetve a szocializmus időszakának fel nem dolgozása miatt nincsenek meg a demokratikus-liberális rend mély alapjai. A muzulmánok kitiltása tény a magyaroknál és a másik 3 visegrádi államnál. Ezek az országok inkább Brüsszelre néznek gyanakodva, semmint az Egyesült Államokra. Szóval az EU csak ne nagyon gondolja, hogy szellemi-erkölcsi példakép lehet Amerika számára.
Azon kívül Merkel ugyan az integráció elmélyítésének szükségességét hangoztatja, csak éppen nem ad át fontos jogköröket Brüsszelnek, viszont megépíti az Északi Áramlat 2-őt, noha az ellentmond Kelet-Európa érdekeinek. Az unió persze profitálhat abból, hogy az amerikaiak ostoba módon Trumpot választották meg. Pl. amikor gazdasági eszközökkel kiépíti a kapcsolatokat Ázsiában. Mindent egybevéve nem kétséges, hogy az EU-nak nagyobb ellensúlyt kell alkotnia az Egyesült Államokkal szemben, de ezt a Washingtonnal fennálló szövetségen belül kell elérni.
