Egy közbeszerezési felhívásból kiderül, hogy 616 személyautóra, 15 tehergépjárműre és egy buszra kötne cascobiztosítást a központosított közbeszerzéseket intéző kormányzati szerv. Az ajánlati felhívás furcsasága, hogy a folyton titkolózó kormány szerve nyilvánossá tette a minisztériumok által használt járművek rendszámait. 

Emlékeznek még arra, hogy Habony Árpád egy olyan VW Multivannal követett el közlekedési szabálysértéseket, amilyennel a legtöbb kormányzati nagykutya közlekedik?

Akkor mindenki tagadta, hogy a jármű állami fenntartású volna, de az Index cikkében leszögezték, ha véletlenül fedett autó volna Habony járműve, akkor nyugodtan hazudhatnak is az illetékesek arról, hogy a használatukban áll-e a jármű.

Most a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság egy ajánlati felhívást jelentetett meg a honlapján, amelyben csaknem 400 milliós keretösszegből akar cascót kötni az általuk üzemeltetett járművekre. A központi közbeszerzéseket intéző kormányzati szervről azt kell tudni, hogy a külügyi és a honvédelmi tárca kivételével valamennyi tárca járműveit ők üzemeltetik.

A felhívás furcsasága, hogy egy exceltáblázatban (xls) közzétették annak a 616 személyautónak a rendszámát, amelyeket a miniszterek és alacsonyabb beosztású káderek használnak.

Az a jármű nincs a listán, amivel Habony szabályokat szegett, de például az azért kiderül, hogy Szijjártó Péter és Simicskó tárcáját nem számítva 17 autó jogosult megkülönböztető jelzés használatára.

1. Ezek között 9 VW Multivan busz is található, jó eséllyel az is, amit Orbán Viktor miniszterelnök használ.
2. Ezenkívül 5 Skoda Superb, két A6-os Audi, illetve egy Nissan Pathfinder használhat még kék villogót. 

A táblázatból kiderül, hogy igen vegyes a kormányzati gépjárműpark: akad még 2005-ben vásárolt Audi éppúgy, mint tavalyi beszerzésű Superb, vagy éppen VW Multivan. Ezen a linken (xls) böngészhet a kormányzati járművek között. 

(Kép: nol.hu)

L. Simon László miniszterelnökségi államtitkár adott egy hosszú interjút a Mandinernek, amelyben magyarázni próbálta rohamos meggazdagodásának némely részletét. Az interjúban beszédesen hallgat érdekes dolgokról, például

1. nem kéri ki magának, hogy Mészáros Lőrinc Orbán Viktor strómanja volna, 
2. nem foglal állást atekintetben, hogy egy bimbódzó Lázár-Spéder szövetség pártütésre készül,
3. és abban sem, hogy a Horthy-kor restaurációját hajtják végre (már az Orbán-kormány, nem Lázár-Spéder).

Emellett persze benyal a főnökeinek, Lázárt is szereti, pedig leváltotta a miniszterhelyettességről, valamint a Várkert Bazárt helyes volt minden csavar meghúzása után újra és újra átadni.

De az igazán fontos mégiscsak az, hogy megcáfolja a korrupciós gyanút. Illetve ahogy megcáfolja. Mert, ugye,

Masszívan tartják magukat toposzok a magyar sajtóban.

Például az, hogy a felesége fitneszedző volna; hogy 281 millió forintért vettek volna állami földet; hogy 800 millióért épült volna bekötőút a panziójához; meg hogy kamu rákgyógyító barackmagot árultak volna.

1. Mert volt ugyan egy hirdetés a céges honlapjukon, de egy gramm barackmagot se adtak el. Ez csak föl lett fújva, nekik semmi közük hozzá.
2. A felesége pedig nem fitneszedző, hanem családanya, meg németet is tanít, és emellett heti négy fitneszedzést tart, mint diplomás fitneszedző. Tehát a sajtó kikezdi, amikor azt állítja róla, hogy fitneszedző volna.
3. A bekötőút meg nem lett felújítva, a sajtó lusta és felületes. Noha L. Simon maga írt arról, hogy föl lesz újítva, és a Miniszterelnökségi Sajtóiroda is megerősítette. De mivel egyelőre még nem lett, ez is csak egy toposz.
4. A 281 milliós földvásárlás pedig szintén nem igaz: egyetlen forintot nem fizettek állami földekért. Még. Mert megnyerték a pályázatokat, és ha majd kell, akkor kifizetik. Kölcsönből, összekuporgatva. Tehát nem igaz, hogy 281 millióért vettek volna földet.

A sajtó tehát hazudik.

És ezt az interjút L. Simon államtitkár utóbb leírva megkapta, megnézte, átírta, megszerkesztette, visszaküldte, megköszönte, és azt mondta, hogy mehet. Ezzel mindenképp új fejezetet nyitott, nemcsak a magyar politika-, hanem a globális logikatörténetben is.

Az vajon kinek az érdeke, hogy ez a mély és eredeti gondolkodó, a velünk élő Heidegger még csak államtitkári posztig jutott? Hiszen fideszes politikus így még nem döngölte agyagba a liberálbolsevik véleményterroristákat!

Persze az is lehet, hogy - mivel L. Simon költő volt valaha - ez egy irodalmi műfajkísérlet: az interjúformát öltő dadaista vers. Csak a mi prózai, földhözragadt észjárásunk nem képes befogadni az alternatív univerzumok narrációit.

Vagy lesz. Vagy nem lesz. Vagy X.

1. Kövér szerint katasztrofális hiba volt a sorkötelezettség eltörlése.
2. Kósa szerint a visszaállítás egy elvi lehetőség; gondolkodnak a fiatalok katonai kiképzésén.
3. Orbán szerint "nincs és nem is lesz napirenden a sorkatonai szolgálat ügye a kormányülésen. Sem most, sem később nem kívánnak foglalkozni ezzel a kérdéssel, semmilyen módon nem tervezik megnyitni ezt a kérdést Magyarországon".

És még ezek szidják a liberalizmust? Hát van ennél liberálisabb kormány a világon? Itt mindenki azt mond, amit akar. De kinek higgyünk?

Kövér 1990-hez képest drasztikusan változtatott az álláspontján. Mi oka lett volna arra, hogy ne azt mondja, amit gondol?

Hasonlóképpen nem volt oka Kósának se: a sorkatonaság nyilvánvalóan értelmetlen és népszerűtlen dolog, neki akkor is tagadnia kellett volna, ha azzal hazudik.

Marad tehát az, hogy Orbán nem mond igazat. Vagy nem bontotta ki az igazság minden részletét. Fordult ez már elő vele máskor is.

1. Kötött már koalíciót a kisgazdákkal, noha előtte tagadta még a lehetőséget is.
2. Ellenzékben élesen szemben állt Putyinnal, és az oroszok pártján, kormányon pedig saját korábbi önmagával is szembefordult.
3. 5 éve a kampányban kizárta az alkotmánymódosítást. (Igaz, nem is módosították, hanem írtak egy újat.)
4. Azt mondták, a határon túli magyarok állampolgársága nem téma. Majd azt, hogy téma, de nem lesz választójoguk. Az eredményt láttuk.
5. Meg ellenezte például a vasárnapi nyitvatartások korlátozását még 2011-ben. És aztán három évvel később megszavazták.

Azzal a miniszterelnök nyilvánvalóan nem mondott igazat,

amikor az állította, Kövér nem is a sorkatonaság visszaállításáról beszélt. Hiszen régi barátja és harcostársa szó szerint azt mondta,

Éppen tegnap reggel olvastam, hogy a baloldali cseh kormány védelmi minisztere nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy náluk visszaállítsák a sorkötelezettséget, melynek hazai eltörlését katasztrofális hibának tartom. Ennek orvoslása előbb-utóbb sokkal nagyobb energiákat fog felemészteni, mint amennyit a sorkötelezettség fenntartására kellett volna fordítanunk.

Orbán bízott abban, hogy kevesen olvasták a szolnoki időközi választásra készült PR-interjút, és elhiszik neki, amit mond. De a Kövér-szövegben explicit módon ott van, hogy

1. A sorkötelezettség eltörlése hiba volt.

2. Amit előbb-utóbb orvosolni kell.

Mindebből azért nem feltétlenül lehetetlen arra a következtetésre jutni, hogy sorkatonai szolgálat természetesen nem lesz, de lesz helyette kötelező katonai kiképzés a hadseregben. Vagy a leventemozgalomban.

Mert mit is mondott Orbán? Hogy a kormány nem tervezi napirendjére venni a dolgot. De hát nem is kell. Majd egyéni képviselői indítvánnyal kötelezi erre az Országgyűlés. A kormány pedig meghajol a népképviselet (ergo a nép) akarata előtt.

És akkor majd Orbán elmondhatja, hogy ha nagyon szövegszerűen értjük, akkor tulajdonképpen ő már megint nem hazudott.

Az nem nagyon meglepő, hogy ezek lopnak. Iparszerűen lopnak. Ezt tudjuk már legalább 2010 óta.

Hogy L. Simon is lop, az se különösebben meglepő, hiszen hol bizottsági elnökként, hogy államtitkárként szolgálja a rezsimet. Érdemi befolyása vagy hatalma nincs, akkor legalább anyagi haszna legyen a dologból. Az is az életfilozófiája, hogy

NEM KÖTELEZŐ KURVÁNAK ÁLLNI, DE HA ANNAK ÁLLTÁL, AKKOR DUGJÁL: HAJTSD A PÉNZT.

Ezt ő lelkesen meg is teszi, bár azért igyekszik elrejteni az ellenértéket:

1. egyfelől a cégei és a földjei a felesége nevén vannak
2. másfelől, mivel nem orvos, fogalma sincs arról például, hogy mit és miért is árulnak a cégei.

És mivel a felesége fitneszedző, bizonyára neki sincs semmi fogalma a dolgokról. De az azért mégiscsak meglepő, hogy mekkora összeget sikerült összeharácsolnia. Amikor éppen nem azon kesereg, hogy

A SAJTÓ EGYÁLTALÁN NEM SEGÍTI AZ Ő MUNKÁJUKAT,

akkor az elmúlt öt évben volt ideje arra, hogy

1400 millió forintnyi közpénzt gyűjtsön be.

(Kép: Bors)

1,4 milliárdot. Ez már az a nagyságrend, ami felemeli őt a Mészáros Lőrinc-, Tiborcz István-, Garancsi István-, Csetényi Csaba-, Kuna Péter-, Duna Aszfalt-féle vonulathoz. Mert igaz ugyan, hogy említettek nominálisan nagyobb pénzek felett diszponálnak, de az bruttó összeg, abból - elvileg - mégicsak kell lámpákat szerelni vagy stadiont építeni. Ami végülis mégse marad az övék.

Ellentétben L. Simonnal. Aki a panziójához és borászatához vezető utat uniós pénzből (800 millió forintból) újíttatta fel, és bár az elvileg közút, a gyakorlatban az államtitkárnak és az üzletfeleinek jön a legjobban.

L. Simon biztosan nem tartja be Orbán korábbi utasítását, miszerint

NE NYERJÜNK ANNYIT, AMENNYIT KÉRTÜNK, NE MI KAPJUK A LEGTÖBBET.

Bár nem tartja azt már be az Orbán-család se; az államtitkár se számíthatott emiatt nagyobb megrovásra. Már évek óta pont annyit nyernek, amennyit kértek, és persze ők nyerik a legtöbbet. Illetve csak ők nyernek egyáltalán. És még el is ismerik, hogy állami politika lett a korrupció.

Tavaly nyáron már (még) Lázárnak is kínos volt L. Simon rohamos, valamint tisztázatlan forrásokból történő meggazdagodása. Ultimátumot adott neki, hogy váljon meg a céges érdekeltségeitől. De hát L. Simonnak ilyenjei nincsenek is: minden a felesége nevén van. (Olyan ő, mint a belvárosi fideszes alpolgármester, Böröcz László, akinek azért nincs semmi köze a trafikmutyihoz, mert neki nincsenek trafikjai. Csak a feleségének vannak.)

Lázár annyit tudott elérni, hogy ne L. Simon legyen a helyettese, de államtitkári posztját megtarthatta. És azóta már senki nem szól bele, mekkora vagyont harácsol össze. A miniszter már csak a vállát tudja megvonni:

L. SIMON MINDEN TESTRÉSZÉT ÁTKUTATTÁK MÁR.

És igen. Azóta valamelyik testnyílásából előkerült újabb 281 millió forint, amin 278 hektár állami földet vettek az árveréseken. Viszont egyetlen testüregéből se bukkant elő, hogy

miből volt 281 millió forintja.

1. Megtakarítása korántsincs ennyi.
2. Cégei papíron veszteségesek.
3. Hitelről nem számolt be.

Nehéz elkerülni azt a következtetést, hogy

olyan készpénztartalékai vannak vagy voltak, amelyeknek nemcsak a forrása rejtélyes, hanem még a léte is titkos.

De baja persze nem lesz belőle. Mert nem pusztán Simon ő, hanem L. Simon. Aki ugyan nem az Orbán-kormány egyetlen milliárdos tagja, de az egyetlen, aki nem tudta elrejteni, hogy közpénzekből gazdagodott meg. 

Abban végülis igaza van, hogy ha tényleg a kormány csinálná a sajtót, nem is derült volna ki semmi sem. Mert a sajtó azon részében, amit a kormány csinál, még szó sem esett az államtitkár viharos meggazdagodásáról. Ott ő még mindig csak egy ártatlan, szegény költő, aki a nemzet felemelkedéséért dolgozik naphosszat.

Kerényi Imre titkos műhelyében, az alaptörvény asztalánál már összeültek páran.

1. Köztük L. Simon László, aki sajnos már nem pornográf verseket ír.
2. Aztán Mészáros gazda, aki az észt adja az akcióhoz.
3. És talán Garancsi főtulajdonos, akinek legfontosabb tulajdonsága, hogy olyan megbízható.

Nem kisebb feladattal bízta meg őket a Kis Vezető, mint hogy

tervezzék meg az új fővárost.

Természetesen azt a leghatározottabban vissza kell utasítanunk, hogy a terv neve – mert itt mindennek neve van, kérem – Albert Speer-terv lenne. Ez aljas rágalom.

Mészáros gazda odasúgja a nála azért kicsit iskolázottabb Garancsi mesternek, hogy emlékszem én erre a Speer gyerekre, nagyon jó beadásai voltak és pontos passzai.

De Kerényi ráüvölt, hogy kuss, disznók. Nem szeretném, ha itt is szinglihordák garázdálkodnának. Tehát egyrészt mindenki hazamegy és szaporodik egy kicsit délutánig, különben Harrach Péterrel gyűlik meg a baja.

És mielőtt a munkát elkezdjük, válasszunk magunk közül szaporodási munkahelyi biztost.

Helyeslő morgás fogadja a javaslatot, csak Mészáros gazda kezd el egy kicsit Vivát, Viktor-ozni, mint mindig, ha éppen semmi nem jut az eszébe. Ez be szokott jönni.

A szűnni nem akaró taps után L. Simon felajánlja, hogy majd ő a börtönből hozat ki szaporodási célzattal személyeket, és akkor ez el is van intézve.

Még pár áldás a vezérre és néhány átok a Gecire. És kezdődik a munka.

A feladat, miként lesz Felcsút méltó fővárosa egyelőre csak Magyarországnak, aztán majd persze az egész Német-Római Császárságnak.

1. Az első tervek szerint a Napoleon proszpekt vezet majd be Bicske felől, ahol a transzszibériai vasút pályaudvara nő majd ki a földből. (Ha támadják, akkor továbbépítjük.)
2. Az űrkikötőt rögtön a tengeralattjáró állomás mellé kell elhelyezni, ha a Kis Vezető éppen erre vágyik, akkor könnyen átszállhasson.
3. A Halászbástyát a Mátyás templommal már áthozták. Most Pesten éppen a Bazilikát csomagolják. Arra Mészáros gazda vetett szemet, a malacainak kérte el, nagyon fog tetszeni nekik.
4. A Kossuth teret – 1944-es állapotban – már elhelyezték a stadion melletti kis placcra. Jó lesz az ott éppen.
5. A Gábriel szobrot odaadták Kerényinek, ő erre akasztja fel a kalapját-kabátját, szobainasnak éppen jó.

Arrébb, nem messze Tarlós István kitömött és elrettentésül közszemlére tett múmiájától, nő most ki a földből a hatalmas piramis a Selmeczi Gabriella-arcú szfinxekkel – hát kérem, mindannyian halandók vagyunk, de persze bis hundred und zwanzig.

És miután annyi gáncs és akadékoskodás kísérte Paks II tervét, hát azt is ide húzták föl. Szükség is van rá. Mert a Kis Vezető kolbászfüstölője mellett, rögtön a pálinkafőző mögött, van egy pici kis helyiség. Kapcsolókkal teli. Az egyikre például az van írva, Kisrogán, a másikra Lázár/London, a harmadikra meg Semjén-ló – de emellé egy nagy felkiáltójel is van rajzolva.

Mint az köztudott már régóta,

a különböző alvezérek dróttal hozzá vannak kötve ehhez a rendszerhez.

És ha a Kis Vezető rájuk akar szólni, vagy csak unatkozik és szórakozni támad kedve, akkor megpöccinti a gombot, és máris egy kis áramot vezet az emberébe. Ha haragos, akkor kicsit többet. Amit persze az (áram)vezetőnek illedelmesen, haptákban meg kell köszönnie és kérnie, hogy máskor is méltó legyen egy kis áramozásra.

(Állítólag Hoffman Rózsa rendszeresen jelentkezett, hogy ő is kér egy kis áramütést, mert ha nem kapja meg a napi 380 voltját már nem is érzi a Kis Vezető szeretetét, ami neki még az életénél is fontosabb.)

Az új főváros hát remekül működött, egészen addig, míg egy kisfiú ki nem húzta a konnektorból az egészet és be nem kiabált volna Mészáros gazdának, hogy éhesek már a disznók.

Erre mindenki szétfutott. És most itt tartunk, hogy mi van a disznók után.

Dési János

A magyar egészségügyben minden a legnagyobb rendben van. Ezt onnan lehet tudni, hogy a kormánysajtó is megírta. Csak az ellenzék kekeckedik, meg a liberális média, meg az önjelölt forradalmárok.

Az egyik Fidesz-csahos lapban maga az Állami Egészségügyi Ellátóközpont igazgatója, Haidekker Bence állította, hogy 

az egészségügyben önjelölt forradalmárok rontják a munkavállalók közérzetét.

Mert máskülönben "az egészségügyi kormányzat eddig is és most is lehetőségeinek megfelelően kezeli a problémát".

Dr. Haidekkerről eddig csak azt lehetett tudni, hogy az alkoholfogyasztás jótékony hatásának propagátora, biztos azért, hogy elegendő munkát adjon Zacher Gábornak (bár ő szerinte már így is van neki elég). De most már

Dr. Haidekker az ellenség diverzánsainak aknamunkáján is rajta tartja a szemét.

"Ilyen szereplő például Sándor Mária, aki közismertségét annak köszönheti, hogy elmaradt ügyeleti díja miatt tiltakozásul az általa ápolt súlyos betegek közé fekete ruhában ment, és így végezte munkáját. A gyász szimbólumát jelentő színben ápolt súlyos betegek állapotát nyilvánvalóan csak ronthatta a cselekmény, de ez valószínűsíthetően Sándor Máriánál nem volt szempont, amikor ezt elkövette. Ezt a cselekedetet természetesen minden jó érzésű és kultúránkban elfogadott alapvető etikai normákkal rendelkező ember elutasítja."

Ezzel azért akad némi probléma.

1. A fekete ruha nem egyszerűen fekete ruha volt, hanem amerikai nővéruniformis, amely történetesen fekete. De hát ezek a hülye amcsik nem tudják, hogy a fekete szín ront a betegek állapotán.

2. Ugyanezt nem tudták az apácák se, akiktől az ápolónői szakma eredetileg származik, amint erre a közhasznú nevük, a "nővér" utal. Mert ők is feketében (meg fekete-fehérben, meg kékben, meg fehérben) ápoltak, nem tudva arról, hogy a ruha színe ront a betegek állapotán.

3. A fekete szín egészségkárosító hatásáról a Péterfy Sándor utcai kórház se tudott: ők azért kötelezték a nővért az átöltözésre, mert ruhája a szülőkben kelthet negatív érzéseket.

4. Sándor Mária ugyanis a Péterfy Sándor utcai kórház koraszülött-osztályának szakápolója volt.

Ahhoz mekkora hatökörnek kell lenni, hogy valaki azt higgye, a csecsemők - mint súlyos betegek - állapotát rontja az ápolók ruhájának színe?

A magyaroknak sokkal jobban bejön Putyin, mint Merkel. A Nézőpont Intézet 1000 ember megkérdezésével készített közvélemény-kutatást külföldi vezető politikusokról.

1. Míg a magyarok 39 százaléka inkább szimpatizál Angela Merkellel, addig 42 százalékuk inkább rossz véleményt alkot róla.
2. Jean-Claude Junckerről a magyarok 22 százaléka jó, 23 százaléka rossz véleményt alkot. De a megkérdezettek harmada nem is ismeri az Európai Bizottság elnökét.
3. Mindezzel szemben a megkérdezettek csaknem fele (46 százalék) jó véleménnyel van Vlagyimir Putyinról, a kritikusok aránya csak 28 százalék.
4. "Az amerikai elnökről alkotott kép hasonlóan pozitív", Barack Obama személyével a felnőtt magyar lakosság háromötöde (59 százalék) szimpatizál, és csak 18 százaléka kritikus.

Ez elsőre elég rosszul hangzik, ha kicsit is hiszünk a Fidesz propagandistáinak. Mert akkor erős vezető kell a nemzetnek, kifelé a bent sem lévő migránsokkal, stb. És akkor el kell ismernünk,

Orbán jó lóra tett, amikor az erőskezű vezetőt alakítja, aki megvédi az országát még a nem létező veszélyektől is.

Kicsit rombolja azonban ezt az okfejtést, hogy a magyarok körében Putyin alig népszerűbb, mint Merkel, Obama viszont mindkettejüknél sokkal népszerűbb. Ebből vajon mi következik?

Orbán holnaptól polgárjogi harcos lesz? Vagy egyenesen néger?

A Nézőpont nem tudta megtagadni önmagát. amikor azt írta, hogy "az amerikai elnökről alkotott kép hasonlóan pozitív", már ti. Putyinhoz. Vagy csak nem tudják értelmezni a saját maguk által közölt számokat. Az 59 és a 46 százalék között azért elég jelentős a különbség, csakúgy, mint a 18 és a 28 között is.

Lehet amúgy, hogy a Nézőpont csak azt akarta fölmérni, éppen hol tart az Orbán-kormány a német kancellér elleni karaktergyilkossági kísérlete. Mert Merkel relatív gyenge eredménye nyilvánvalóan jórészt ennek tudható be.

De hogy mi értelme van tovább folytatni a magyarországi menekülthisztériát, miközben ezt az országot nem érinti a probléma, azt ne tőlünk kérdezzék.

Meg azt se, hogy miért kell karaktergyilkolni Merkelt Magyarországon. Mert az igaz ugyan, hogy Orbán nyilván a párton belüli bajor ellenfeleinek hatalomrajutását kívánja, de a kancellári poszt sorsáról ugyanilyen nyilvánvaló módon nem a magyar választók döntenek.

De lehet, hogy ebbe nem kell többet látni, és ez már csak az irracionális viselkedés szokásos önjárása.

Hétfő reggel a világsajtó minden jelentős orgánuma az első helyek egyikén kürtölte világgá, hogy egy magyar film nyerte el a világ egyik legfontosabb filmes díját a Golden Globe-on. Nemes Jeles Lászlóék Saul fia című filmje sikert sikerre halmoz, és talán-talán – de ezt nyilván le kell kopogni, alulról fölfelé, háromszor – akár az Oscaron is jól szerepelhet.

És egy kis ország mire legyen büszke? Például a kulturális sikereire. Hogy minden nehézsége ellenére születnek olyan alkotások, amelyek ebben az igazán kemény iparágban és pénzes versenyben jobbnak ítéltetnek az amúgy többi kitűnő filmnél is.

Természetesen a film Nemes Jeles László, Röhrig Géza és a társaik alkotása, de még jó, hogy

Böröcz László belvárosi alpolgármester, a Fidelitas elnöke korábban azzal magyarázkodott a családjának juttatott trafikok ügyében, hogy ahhoz neki az égvilágon semmi köze.

Most az Egyenlítő blog megtudta:

a politikus felesége is három trafikkoncessziót nyert Dunakeszin. 

Böröcz László Fidelitas-elnök az ATV-nek nyilatkozva korábban megerősítette azokat a sajtóértesüléseket, amelyek szerint a testvére öt koncessziót nyert a trafikpályázaton, de azt mondta,

nekem ehhez semmi közöm, én ebben semmilyen módon nem vettem részt, és a jövőben sem szeretnék.

Se ebben a nyilatkozatában, sem pedig máshol nem említette ugyanakkor, hogy a felesége, Erdei Margit is a nyertese a trafikmutyiként elhíresült ügyletnek: a politikusfeleség három, Dunakeszin lévő dohányboltot működtethet. 

Erdei egyébként korábban azt a Fiatalok az Összefogásért Egyesületet vezette, amelyik lényegében a belvárosi Fidelitas működését finanszírozta a belvárosi önkormányzattól kapott közpénzekből. A szervezet ugyanis szert tett egy belvárosi pincehelyiségre, amelyik rendszeresen adott helyet a helyi fidelitasos rendezvényeknek. 

(Kép: Fidelitas)

Igazán kár, hogy már véget ért az öntsük le magunkat jeges vízzel 2014-es őrülete. Azt írja Bayer a Fidesz ufóügyi közlönyében, hogy

Kartávolságra van a polgárháború Európában. Ez tény.

Némely, vele egyetértő kommentelője szerint már ki is tört. És mindezt azért, mert bizonyos szexuális bűncselekmények történtek pár hete Németország nagyvárosaiban.

És ezt (ti. a polgárháborút) teljesen komolyan gondolják. Mindig is annak gondolták. Csak hol a zsidók, hol a cigányok, hol a kommunisták, hol a liberálisok, hol Brüsszel, hol az USA ellen. Most az arabok vannak soron.

A paranoid téveszmék nem újdonságok Bayer esetében. Nevezte már gyilkosnak Ferenc pápát, és a világ legveszélyeztetettebb kisebbségének a keresztény fehér férfit.

Abban a korban, amelybe ezek az emberek visszavágynak, a keresztény Európa korában, hihetetlenül brutálisan bántak az elmezavarokban szenvedőkkel. A hidegvízkúra még messze az enyhébb eljárások közé tartozott.

Nem egy nagyon haladó hagyomány. De még mindig jobb, mint a tébolyultak nyilvános tombolása.

Egy éve ilyenkor még keleti szél fújt. Egy éve ilyenkor még nem voltak menekültek (vagy nem látszottak). Egy éve ilyenkor még a magyar jobboldal a keleti autoriter vezetők illiberális államaira vetette vigyázó tekintetét. Bennük látta a jövőt, őket tekintette mintának.

Egy éve ilyenkor viharsebességgel terjedt a magyar neten egy hoax, amely szerint 

a Nyugat gazdasága, élén az amerikaival, mostanra Putyin csapdájába esett. És minél inkább igyekszik a Nyugat kivergődni ebből a csapdából, helyzete annál inkább egyre reménytelenebbé válik.

Ha egyszer Orbán azt állítaná, hogy a Föld négyzet alakú, és hat elefánton álló három teknősbéka tartja, hát biztos lennének, akik gondolkodás nélkül elhinnék neki. Sőt, ünnepelnék a kommentfolyamokban.

És egyáltalán nem kizárt, hogy Orbán egyszer majd állítani fog ilyet is. Bármit, amiről úgy gondolja, hogy érdekében áll, különösebb tekintet nélkül a korábbi állításaival való konzisztenciára, vagy a valóságnak való megfelelésre.

Egyszer a magyarok félázsiai származékok, meg jövevények Európában, aztán még azt is kikéri magának, hogy Angliában migránsnak tekintsék az oda migráló honfitársainkat. Mert

Nekünk nagyon fontos, hogy bennünket ne tekintsenek migránsoknak.

Hát minek tekintsenek, te atyaúristen? Már nem minket, persze, hanem az Angliában dolgozó legalább 55, de inkább több százezer vendégmunkásunkat. Gazdasági bevándorlónak talán? Hiszen bár Orbán azt mondja, 

Mi nem élősködni megyünk Nagy-Britanniába, nem elvenni megyünk,

hát dehogynem.

Elvesszük a munkát a helyiek elől. Már amennyiben hajlandók lennének elvégezni az alantas részét. De egyre inkább elveszünk olyan munkát is, mi, kelet-európaiak, amit hajlandók lennének az ottaniak is, máskülönben nem tekintenék konkurenciának a bevándorlókat, és emiatt nem akarna a választók többsége mára kilépni az Unióból. És akkor nem lett volna oka, hogy Cameron betegye a lábát Orbánhoz.

De idejön, és migránsozik. Mi mást is mondhatna? Hiszen a szó pontosan leírja a fogalmat:

migráció (fn.): lakóhely megváltoztatása. Első előfordulása: 1720. Eredete latin. Etimológia: emigrare ('kiköltözik, elköltözik')

Orbánnak az a baja, hogy ezegyszer a lóf.sz rossz oldalára került.

Mert az csak nézőpont kérdése, ki számít migránsnak. Nekünk a szírek, meg az afgánok, a briteknek meg a lengyelek és a magyarok.

Az elemi civilizációs normákat, meg az uniós és ENSZ-szabályokat nem azért kellett volna betartani a közel-keleti háborús és gazdasági menekültekkel szemben, mert valami magasztos morális eszmény ezt kívánja, hanem azért, hogy velünk ne bánjanak el ugyanúgy, ahogy mi tettük a vélt ellenségeinkkel.

Mondhatni önző érdekből. Mert ha nem vagyunk elég erősek a szabályok megszegéséhez, akkor érdemesebb betartani azokat.

Ahhoz is a valóság némiképpvaló semmibevétele kell, hogy Orbán ne kérdezze meg magától, hogy

ha annyira hanyatlik az a Nyugat, amint véli, akkor mit keres ott legalább több tíz-, de inkább több százezer magyar?

Az 55 ezreset a rendelkezésre álló statisztikákból kiválasztani merőben önkényes:

1. 2014-ig 150 ezren kértek brit tb-számot,
2. miközben a külügy 200 ezer embert vállalt,
3. de Matolcsy már 2013-ban 300 ezerre saccolta a számukat.
4. 300-350 ezer Angliában élő magyarról beszélt pár hete Kovács kormányszóvivő is.

Ha ők nem migránsok, akkor micsodák? Gazdasági bevándorlók? Egyik országból a másikba menni, ott lakni, dolgozni, pénzt keresni, élni, az nyilvánvalóan, szövegszerűen migráció. Egyúttal bevándorlás.

Orbán mondatainak csak úgy van értelme, ha szerinte az angliai magyarok nem úgy migránsok, hanem amúgy migránsok. Tehát voltaképpen nem is azok, mert EU-állampolgárok, és az Európai Unió egységes piac, amin belül mozogni nem migráció. Pedig az is az: belső migráció.

De ha olyan nyilvánvaló Orbán számára, hogy az Unió egységes piac, ahol az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő is szabadon áramlik (ellentétben a piacon kívül lévő - mondjuk - szírekkel vagy - egyelőre - amerikaiakkal), akkor

miért telt el már 6 év a két kormányzása alatt azzal, hogy a külföldinek nevezett, de valójában az egységes piachoz tartozó cégek nyújtotta szolgáltatásokat csesztette?

Ha a magyar melós nem migráns Angliában és Németországban, akkor a brit, a német vagy a holland bank se külföldre viszi a profitot. És akkor mi értelme több millió magyart megszívatni a vasárnapi boltzárral, csak azért, hogy a nem is külföldi kiskereskedelmi láncokat kiszorítsa a - számára is nyilvánvalóan - egységes piac egyik részéről?

Mert Orbán ilyen, kiválasztottnak tekinti magát: ha megfelelnek neki a szabályok, betartja őket, sőt, hivatkozik rájuk; ha nem egyeznek az érdekeivel, gondolkodás nélkül átlép rajtuk.

És aztán csak csodálkozik bambán, ha mások ugyanezt teszik vele szemben.

Itt állunk télvíz idején a legnagyobb bizonytalanságban. Kinek is drukkoljunk a legújabb Orbán-Simicska hirdetőoszlop küzdelemben?

Elméleti értelemben megoldás az is, hogy nem szurkolunk egyik lókötő csapatnak sem, csak szépen hátradőlünk, és élvezzük a küzdelem szépségét. De azért ez nem az igazi. Egy nagy focimeccs is komolyabb élvezetet jelent,

ha valaki győzelmének úgy istenigazából tudunk örülni.

Orbánénak most ugyan nem tudok, és való igaz, az igazságérzetem akkor sem billenne helyre, ha a Simicska-Mahir csatársor kergetné le lógó orral a pályáról a Tarlós vezette fővárosi aranylábúakat.

De most eszembe villant egy megoldás. Ehhez egy történelmi párhuzamot kell felhasználnom. (Kedves félkegyelmű trollbarátaink kedvéért megismétlem: ez csak egy hasonlat, a jobb megértés kedvéért, nem behelyettesíthetők a szereplők.)

A második világháború kitörésekor Hitler azt remélte, hogy az angolszászok, Nagy-Britanniával az élen nem lesznek hajlandóak a bolsevik Sztálinnal szövetkezni ellene. És akkor a németek szépen legyakják előbb keletet, aztán meg persze a baromarcú(nak vélt) angolokat, egymás után. Majd röhögnek a markukba.

Csakhogy Churchill keresztülhúzta ezt a remek számítást. Azt mondta, hogy Hitler ellen még az ördöggel is szövetkezni kell. Így aztán kéz a kézben – még ha elképesztő véráldozatok árán is –, de

legyőzték a fenevadat. Együtt.

Ám alig lett vége a közös ünneplésnek, 1946 március elején, híres fulhami beszédében Churchill már kifejtette, hogy ki az új ellenség. Az addigi szövetséges Szovjetunió.

(Félkegyelmű trollocskák, csak szólok. Közel sem azt mondtam, hogy a ti Kis Vezetőtök Hitler lenne. Ez csak egy analógia; ezt meg nézzétek meg a szótárban, mit jelent.)

1. Vagyis. A csata ezen részében szerintem én a Simicska-féle csapatnak drukkolok. Az mégsem úgy van, hogy valaki gondol egyet, aztán lebontja az egykori barátja építményeit, méghozzá állami közreműködéssel, csak azért, mer’ már nem a barátja/pénzügyeinek intézője.
2. Másrészről. Ha lezárult ez a szakasz, akkor a független magyar igazságszolgáltatásnak mégiscsak fel kell tenni a Simicska-vircsaftnak azokat a kérdéseket, hogy mégis miként kaphatott 25 évre kizárólagos szerződést, és bizony a körmére kell nézni mindazoknak, akik ehhez segédkezet nyújtottak. És ha szegény Simicskát – és tettestársait – ezért megbüntetik, ám legyen.

Addig is, ahogy nálunk a Bajza utcai óvodában mondták:

Hajrá, egyik, ne hagyd magad, másik!

Dési János

(Kép: atv.hu, The Guardian)

1. Bankárkodásból és brókerkedésből szerezzünk indulótőkét: tegyünk el annyi pénzt, hogy úgy tűnjön, sokkal több is van nekünk.

2. Érezzük meg az idők szelét: bár minket a túrázás érdekel, az ellenzéki vezért a foci. Tehát vásároljuk be magunkat a majdani miniszterelnök egyik kedvenc futballklubjába. Ez egyelőre csak viszi a pénzt, de

később még jól jön.

3. Keressünk személyes kapcsolatot a vezérrel. Mivel ultizni nem tudunk, ő meg nem biciklizik, hívjuk meg túrázni. Nevezzük kötélbarátságnak, hogy nem löktük bele a meredélybe.

4. Mikor az ellenzéki vezér kormányra kerül, ne higgyük, hogy eljött a Kánaán. Még nem jön el, mert vannak nálunk nagyobb halak, főleg egy.

Várjuk ki a sorunkat.

5. Előbb a futballba ömlő állami pénzekből tegyük nullszaldóssá a befektetésünket.

6. Ne keressünk semmilyen kapcsolatot a vezér alatti körökkel. Bár az jónak tűnhet, hosszútávon visszaüt. Fogadjuk el, hogy minket csak a nagyfőnök kegye tart jól. Ne legyünk mohók. Majd eljön annak is az ideje.

7. Amikor kiderül, hogy a nagyhalnál is van nagyobb hal, vegyünk építőipari céget; ez az egyetlen iparág, amihez a miniszterelnök ért, vagy azt hiszi, hogy ért. És ez az, amit állami megrendelésekkel nagymértékben tud befolyásolni.

8. Amikor a korábbi nagy halat kifogták, szálljunk be a stadionépítésekbe, és vegyünk hirdetési céget.

9. Amikor az ország vizes vébét rendez, jelentkezzünk uszodaépítésre: majd

nyerjük meg a miniszterelnök kegyéből az 50 milliárdot.

10. Amikor már majdnem mindenhol van stadion, kezdjünk lakásépítésben gondolkodni.

11. A miniszterelnök jelentse be, hogy 5 százalékra csökkenti az új lakások áfáját. Ez gyakorlatilag állami támogatás nekünk.

12. Ha még mindig nem elég, akkor az állam támasszon további keresletet lakásonként 10 millió forint ingyenpénzzel, és ugyanannyi olcsó kölcsönnel.

13. Az ingatlanfejlesztés tőkéjét kérjük kölcsön az államtól. 

14. Ez az igazán nagy üzlet: a vevőn keresztül az állam fizet az ő pénzéből fölépített lakásokért. Tehát

az állam kétszer fizet ugyanazért,

miközben a haszon a miénk lesz. Meg legfeljebb a patrónusunké, ha kér belőle.

15. Örüljünk annak, ha az ország legnagyobb önkormányzata fölmondja a szerződést a korábbi nagy hal hirdetési cégével.

16. A kockázat nem a miénk, viszont a haszon itt is a miénk lesz. Majd a választási kampány idején megháláljuk.

17. Ha mindezzel megvagyunk, akkor már csak a következő foci EB-re kell egy stadiont építeni.

18. Várjunk arra, mi lesz az újabb paksi atomerőművel. Ha elindul az építkezés,

további zsíros falatokra számíthatunk.

Bár a befektetőnek ez biztos ráfizetés és csőd, hol leszünk mi már akkor. Az eddigiekből már bőven vehetünk egy karibi szigetet. 

19. De addig is esküdjünk meg, hogy nem vágunk bele a médiába, nem akarunk saját minisztériumot, nem folyunk bele a politikába.

20. Legyünk lojálisak a vezérhez. Hagyjuk meg neki a hatalmat, fogadjuk el, hogy nem vagyunk egy szinten vele. És

tartsuk meg a pénzt.

Sikerült egy kis vitát kavarnom azzal a ravasz kérdésemmel, hogy mi legyen a fideszes oligarchák által összeharácsolt vagyonnal, ha egyszer megbukik az Orbán-rezsim.

Ugyanis szerintem meg fog, talán a nem is olyan távoli jövőben, de erről alig-alig beszéltünk még. Persze messze nem ez a leglényegesebb kérdés, de fontos, az igazságérzetünk miatt is, és azért is, mert ha ennek a vircsaftnak a legjobb leírása a „maffiaállam”, akkor, ha eljön az arra alkalmas idő,

valahogyan mégiscsak rendet kell tenni.

Sokan szóltak hozzá a cikkhez a Facebook fórumain, szóban is, most összefoglalom ezeket nagy vonalakban:

1. Bárcsak már ott tartanánk
2. Gyurcsány (Medgyessy, Bajnai, Antall, Tisza, stb.) is lopott, ez itt így volt és így lesz, most akkor mi a baj
3. Nem lopnak, csak a magyar burzsoázia kialakulását segítik, a kizsákmányoló Brüsszellel, multicégekkel szemben erősítik meg a mieinket, ahogy ez természetes is
4. Csak jogállami eszközöket szabad használni, ha Orbán/Mészáros/Garancsi/Simicska, stb. végül is jogszerűen szerezte, amit szerzett, akkor nincs mit tenni, az már az övék. A jogbiztonság minden másnál fontosabb.
5. Meg kell valahogy oldani, hogy visszavegyék tőlük az ebül szerzett jószágot, ha kell erővel is, nincs mit tenni, másképpen minek az egész választási győzelem.

Természetesen nem tudom a választ, az érvek – főleg az utóbbi két érv mellett – hosszan sorolhatóak, és igenis mérlegelésre várnak.

Hiszen mit ér a demokrata ellenzék győzelme, ha azok, akik végül is a hatalommal visszaélve szereztek milliárdokat, mindent megtarthatnak? Ha most megteremtik az anyagi alapjait annak, hogy egy esetleges vereség után legyen miből támadást szervezni a demokratikus hatalom ellen. Ráadásul ha kiderül, egy vállrándítással elintézhető, hogy a hatalom barátai milliárdokkal csapolják meg a közpénzeket, és ezt büntetlenül megtarthatják, akkor már miért tanulnák meg a népek, hogy ez így mégsem a normális módja a világ menetének.

Ámde, mit ér a demokratikus hatalom, ha azzal kezdi, hogy jogilag legalábbis aggályos módon rendez el ügyeket. Hétfőn ti veszitek el a trafikokat, kedden meg mi azoktól, akiknek ti adtátok, és akkor négy vagy nyolc év múlva minden kezdődik újra? Természetesen ezt is lehet és ez az egyik legbiztosabb módja annak, hogy

az élhető Magyarországot ezentúl valahol az Oxford Street környékén keressük.

Nyilván jogászi ügyeskedéssel azért lehet alapokat találni a restitúcióhoz. A földek eladása, a hirdető cégek „helyzetbe hozása”, a felcsúti stadion, expressz, a fociakadémiákon keresztül kisibolt milliárdok azért adnak még közepes jogérzékkel is alapot arra, hogy valamit itt tenni kell persze.

De a megoldást szerintem nem feltétlenül itt kell keresni, vagy nem elsőként itt. Ha nem alakul ki valamiféle közmegegyezés abban, hogy a nyugatias, demokratikus, jogállami – bocs, de ezt a legtöbb felé liberálisnak is mondják – elvekhez vissza kell térni, akkor megette a fene az egészet.

Ha ez valamennyire kialakítható, akkor van remény. Ha nem, akkor megette a fene az egészet.

A feltámadó ellenzéknek nemcsak az egészségügy, az oktatás és a többi ügyével kellene foglalkoznia, hanem ezzel is. Vitatkozni, érveket adni – politizálni.

Aztán meg majd meglátjuk.

Dési János

Mindenki lehozta az ORFK összesítését a 2015-ös menekültügyi adatokról, de senki nem vonta le belőle a magától értődő konzekvenciákat. A rendőrségi adatok szerint tavaly 391 ezren lépték át illegálisan a határt. Ebből 2 dolog mindjárt adódik:

1. ez a közel 400 ezer ember hiányzik Magyarországról,
2. ez a közel 400 ezer ember továbbment Nyugat-Európába.

Következésképpen 

a Fidesz hazudott,

amikor azt állította, a menekültek elveszik a magyarok munkáját. Valamint Orbánék hazudnak akkor is, amikor azt mondják, hogy ők Európát védik. A napi adatokból kiderül, hogy 

1. szeptember 16-ig, a szerb határ lezárásáig 200 ezer menekültet engedtek át Nyugat-Európa felé,
2. október 17-ig, a horvát határ lezárásáig maguk szállítottak szintén ugyanannyit vonattal Ausztriába.

Ó, a keresztény Európa hős védői.

Van az az örökbecsű tanács Orbán Viktortól, hogy 

ne azt figyeljék, amit mondok, hanem azt, amit teszek.

És ezek után a fideszes sajtó, meg a kormánypropaganda csahosainak van pofájuk azt állítani, hogy Orbán megoldotta az európai menekültkrízist, neki magának meg azt, hogy 

AZ EURÓPAI VEZETŐK FOLYAMATOSAN BEENGEDTÉK, SŐT, BESZÁLLÍTOTTÁK, ŐK MAGUK SZÁLLÍTOTTÁK BE EZEKET A TÖMEGEKET.

Hát, ha nagyon szigorúan vesszük, és a magyar miniszterelnököt is európai vezetőnek tekintjük, akkor persze igaza van.

Mintha Hunyadi János

1. lebeszélte volna a törököt Nándorfehérvár ostromáról,
2. magyar államköltségen átszállította volna őket Bécs alá,
3. aztán nyígna, hogy a gazember V. László nem képes megvédeni Európát,
4. és hogy ő maga meg szeretné azért a déli harangszót, mint elismerést.

De az csak a mai, a rasszista bulvárlap-kommentelők intellektuális színvonalán álló világban lehetséges, hogy mindezek után meg is kapja.

Az egyes számú párttagkönyv tulajdonosa elment az ötös számú párttagkönyv tulajdonosához, és interjút adott neki. A körülményekből is kitűnik, mennyire kemény kérdésre, pimasz közbevetésre, kekec sarokbaszorításra, indoklásra kényszerítésre számíthatott. Vagy inkább

újra szennyezhetette a magyarországi közbeszédet a rasszista, konteós ostobaságaival.

De az most már tisztán látszik, hogy Kövérnek szezonja van. Amióta december 13-án, a Fidesz-kongresszuson meghatározta a női önmegvalósítás legmagasabb minőségét, azóta körbeturnézta a fideszes vagy kormánysajtót.

Mielőtt azt állítaná bárki, hogy a túlzott ünnepi italfogyasztás ártott meg nekem, szögezzük le, hogy nem vagyok egy Deutsch Tamás, és nem élek tudatmódosító szerekkel én sem. Illetve én nem. Amit most mondok, azt nagyjából józanul mondom.

Szóval, egy szép napon, amely szerintem nem is feltétlenül olyan nagyon távoli,

a mi kis vezetőnk meg fog bukni.

Hogy pontosan miként, azt persze ma még nem tudom, de valahogy. Szent Ilona vagy tergovistyei kaszárnya, március idusa vagy száműzetés a Szovjetunióba, amelyet most éppen Oroszországnak szoktunk nevezni, esetleg egy jól megérdemelt állás a FIFA vagy az UEFA vezetőségében, hiszen ott mindig szükség van talpig becsületes emberekre.

Szóval, vége lesz. És akkor a számtalan előkerülő kérdés egyike az lesz, hogy

na de mi történjen a kedves vezetőség által összeharácsolt vagyonnal?

A mai demokrata ellenzék, ha egyáltalán mond valamit, akkor körülbelül azt szokta erre, hogy nagyon szomorú, ami történik, de ha már elvitte, akkor az az övé, azt már jogszerűen tőle elvenni nem lehet. És a jogállamiság mindennél fontosabb. Értsd tehát,

1. ha Mészáros gazda milliárdokat szedett össze, azt is az Európai Unió pénzéből, akkor az az övé, bármi is történik majd, csókolom.
2. Amit a felcsúti fociakadémián keresztül kisíboltak, annak annyi.
3. Amit a Századvégen és csatolt intézményein keresztül tisztára mostak (nem korrupció az, gyermek, hanem a nemzeti burzsoázia helyzetbe hozása, érted, hékás) abból még az unokájuk is a saját lábán fog állni és nagyot röhögni, ahányszor meghallja az igazság kifejezést.

A ma valamennyire mégiscsak a normalitást képviselő ellenzék szerint a rablott jószág megtartható lesz. Ezt jó előre közlik is, mintegy felhívásul, hogy tessék csak bátran beletorkoskodni a mézesbödönbe, majd az egész mézescsuprot is hazavinni – mert, ha úgy adódik, akkor majd azt mondjuk, hogy az az övé, mit tegyünk. Ha ellopta, hát ellopta, ezt hívjuk szabad versenynek. (Megjegyzem, nem ezt hívjuk, de ez is mindegy.)

Természetesen, arról sincs fogalmam, mit lehet tenni. De vagyok én egy ellenzéki párt? Mindenesetre csak szolidan felvetek két dolgot.

1. Az egyik, és a piszlicsárébb, ha most az L. Simonoknál, Garancsiknál, Mészáros gazdáknál, Tiborczoknál stb. vagyon teljes egészében megmarad, az nem csak igazságtalan, mert ez tényleg lófütty, és azt már én is tudom, hogy nincs igazság a Földön, de pofátlan is.
2. A másik, hogy szerintem a fideszes kultúrában benne van az, hogy az egyik nap az öledbe hullik a cucc, aztán elhúzzák a szád elől a jó meleg popsit – régen ezt úgy mondták, kiesel a pixisből –, és akkor bukta.

Az egyik pillanatban neked adják csak úgy Budapest összes hirdetőoszlopát, kinyírják törvénnyel a versenytársadat, ömlik a pénz, jut belőle ide-oda. Láss csodát, még Felcsútra is. A következő pillanatban pedig hopp elveszik az egészet, és még egy kis fityiszt is mutatnak a felbátorodott janicsárok.

Az egyik pillanatban óriási földterületeket tukmálnak rád, a következőben pedig péntek délután bead valamelyik kisrogán egy törvényt, hogy elbuktad az egészet. Pá, kis aranyom, pá.

Ma még vidáman építesz hidat, utat, felüljárót, jó sokért, de sebaj, mert a pénz nem számít – a következőben meg ott állsz bután, mert Mészáros gazda valamelyik ráérő rokona kapta meg a munkát, a pénzt, és a felárat – és akkor még jó, hogy nem valamelyik jólképzett disznója.

Újságod, tévéd, rádiód lottómilliárdokkal, paksi pénzekkel jól kitömve hétfőn még a rendszer dicsőségét hirdeti, kedden pedig coki, vége a dalnak. A viszontlátásra.

Végülis, ha valaki a nagyvezír alvezíre lett a portánál, akkor már a kezdetektől tudhatta, hogy a jutalmul adott birtok csak addig az övé, amíg a kegyelem sugárzik rá föntről. Ha nem, akkor annyi. Selyemzsinór.

Aki ma a Fidesz hűbérese, az azzal a feltétellel fogadja el a nem sértő méretű javadalmazást, hogy ez bizony nem tarthat örökül.

Ha a mi kis vezetőnk megorrol rá, aló mars.

Én nem bánnám, ha a bejglimérgezésből lassan feltápászkodó demokrata ellenzék jeles képviselői, értelmiségi támogatói, sok okos és kedves barátom nekiállna

terveket kidolgozni arra az esetre, ha esetleg az Orbán-rendszer mégiscsak megbukna.

És ezt ajánlom egyik kidolgozandó témaként a szíves figyelmükbe.

Dési János

(Kép: Átlátszó, Hvg)

1. Több mint 900 blogposzt
2. Többezer Facebook-megosztás
3. Több mint 40 ezer követő
4. Többtucatnyi hivatkozás a nagy portáloktól
5. Többmillió olvasó

- ez volt az Egyenlítő blogcsalád és kistestvérei, a kult-, a fotó- és a gasztroblog idei éve. Olvassa velünk újra a legnépszerűbb anyagainkat, volt belőlük jónéhány.

Habony vodkázásától a Göncz-temetésig, Freddie Mercurytól és a Quaestor-ügytől a TEK bénázásain át a történelmi tévhitekig és a lusta konyhatündérekig - nem feltétlenül ezek voltak a legjobbak, de ezek is elég jók voltak ahhoz, hogy önöket érdekeljék.

Ezeket szerették önök nálunk leginkább 2015-ben. És ezeket igazán szerették, a legolvasottabb posztjainkat 160-170 ezren nyitották meg.

Pár napja a Hagyó-ügy egykori nyomozójáról, Nagy Zsoltról is kiderült, hogy jelenleg milliókat keres havonta a BKV-nál. Nem ő az egyetlen azonban, aki a BKV-ügyben nyújtott az Orbán-rezsimhez hű szolgálataiért cserébe most kiemelt bérezéssel járó pozícióban ülhet. Holott azóta nyilvánvalóvá vált, hogy

finoman fogalmazva is elég sok szakmai hibát követtek el.

A vád már egyértelműen összeomlott. A vádlottak és a tanúk kényszervallatással kicsikart hamis vallomásokról beszéltek a bíróság előtt. Balogh Zsolt pedig már két és fél éve visszavonta a nokiás dobozokról szóló meséjét. Sőt, idén márciusban ezt megerősítve bocsánatot is kért az érintettektől a hazug vallomás miatt. Végül az ügyészség is elismerte, hogy bizonyíthatatlan a korrupciós pénzről szóló történet. Ez azonban nem volt akadály: a politikai érdekeknek megfelelően tevékenykedő rendőrök, ügyvédek, ügyészek, és bírák mind megkapták a jutalmukat.

Nagy Zsolt - BKV-ügy nyomozója

Szerepe a BKV ügyben:
Nagy Zsolt nyomozóként részt vállalt a Hagyó-ügy finoman szólva is megkérdőjelezhető szakmaiságú nyomozásában.

Jutalma:
A BKV-nál jelenleg betöltött pozíciójában Nagy Zsolt vállalatbiztonsággal foglalkozó szakemberként elsősorban a hatósági engedélyezést végzi, illetve "a nemzetgazdasági érdekek közvetlen szolgálatát látja el, különös tekintettel az EU-s források legnagyobb mértékű lehívására". Teszi pedig mindezt

1,1 millió forintért havonta.

E mellé persze 40 százalékos pré­mium, egy saját használatú Skoda Octavia és mobiltelefon is jár.

Pető György - Tarlós jobbkeze

Szerepe a BKV ügyben:
Pető György Tarlós István jobbkeze, az MSZP belháborúiban Hagyó ellenlábasának számított. Éppen ezért érdekes, hogy pont az ő kezébe került a BKV-ügy 2009-ben, amikor elkezdett dolgozni a BRFK-nál. Hagyóval való ismert konfliktusa új megvilágításba helyezi a BKV-s nyomozás bizonyítékait.

Jutalma:
2010 októberében a főpolgármesteri hivatalhoz tartozó, frissen alapított Fővárosi Biztonsági Iroda (FBI) és a Fővárosi Közterület-felügyelet (FKF) élére került Tarlós felkérésére. Jelenleg is több - a titkosszolgálat és a rendőrség között szoros kapcsolatot tartó – exkollégájával, így Hagyó kihallgatását végző Halász Ottóval is újra együtt dolgozhat.

Halász Ottó - Hagyó kihallgatója

Szerepe a BKV ügyben:
Halász 2010. május 14-én részt vett Hagyó Miklós kihallgatásán, de Bielek Péter volt FKF-vezérigazgató és Kovács Lajos volt Főtáv-vezér kihallgatásán is ott volt. Sőt, Halász részt vett Demszky Gábor volt főpolgármester egyetlen ügyében tartott tanúkihallgatásán is.

Jutalma:
A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt-nél elit biztonsági igazgatóságának csapat főnökhelyettese lett. (Az elit bizottság tagjai közül több olyan exnyomozó is akad, akik részt vettek a 2010-es fővárosi közműcégek nyomozásaiban).

Tóth Gábor - rendőrfőkapitány

Szerepe a BKV ügyben:
Tóth Gábor rendőr-főkapitánysága alatt folyt a BKV-ügy nyomozása és kényszervallatásai. Tóth annak ellenére kezdeményezett büntetőeljárást, hogy két belső vizsgálat is kimondta, minden rendben van. Továbbá névvel vállalta annak a „szökés szándékára utaló adatnak” a létezését, amire hivatkozva előzetes letartóztatásba helyezték Hagyót, és amelyről utólag derült ki, hogy nem is létezik.  

Jutalma:
A Fidesz 2010-es hatalomra jutása után Tarlós Tóth Gáborra is igényt tartott. A Fővárosi Önkormányzat közbiztonsági munkacsoportjának vezetőjévé tette, ahol Tóth szintén több régi kollégájával, rendőri vezetőkkel dolgozhat együtt.

Szabó Iván - A nokiás Balogh ügyvédje

Szerepe a BKV ügyben:
Szabó Ivánt a Fidesz ügyvédjeként emlegetik, mivel ügyvédi irodája a fideszes pécsi önkormányzat jogi képviselőjeként részt vett a Pécsi Vízművek visszavételében. Továbbá a Magyar Fejlesztési Bank cégfoglaló akcióiban. Nem csoda, hogy ő vállalta el a pénzzel tömött nokiás dobozokat kitaláló Balogh Zsolt jogi védelmét is.

Jutalma:
Az állami megrendelései mellett Szabó Ivánt kinevezésekkel és kitüntetésekkel is megjutalmazta Orbán kormánya. Szinte felsorolni is sok: a Szerencsejáték Zrt. felügyelő-bizottságának elnöke és az Országos Választási Bizottságban a KDNP delegáltja, később a Tettye Forrásház Zrt. igazgatóságának tagja, és a Magyar Víziközmű Szövetség Jogi Bizottságának Társelnöke lett. Kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével. 2013-ban pedig a Magyar Fejlesztési Bank felügyelő bizottságának tagja lett.

Keresztes Imre - főügyész

Szerepe a BKV-ügyben:
A Központi Nyomozó Főügyészség főügyészeként szerepe volt abban, hogy Hagyó Miklóst előzetes letartóztatásba helyezték, majd fogvatartását háromszor is érdemi indoklás nélkül, összesen 9 hónapra hosszabbították meg.

Jutalma:
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét kapta meg jutalmul „a közérdeklődésre számot tartó, kiemelkedően bonyolult tényállású és jogi megítélésű ügyekben folytatott nyomozások során nyújtott teljesítménye, továbbá eredményes ügyészi és vezetői pályafutása elismeréseként.”

Győri György ügyész

Szerepe a BKV-ügyben:
Győri ügyészként átfogalmazta az egyik tanú vallomását. Az eredeti mondat ugyanis nem volt elég "hihető", így át kellett fogalmazni, hogy "kerek" legyen az amúgy hazugságokra épülő terhelő vallomás.

Jutalma:
A XI. és a XXII. kerületi ügyészség vezető-helyettes ügyésze lett.

Szabadváriné Dr. Vámos Katalin - Hagyó előzetesbe küldője

Szerepe a BKV-ügyben:
A Fővárosi Főügyészség Kiemelt és Gazdasági Ügyek osztályvezetőjeként kulcsszerepe volt a BKV-ügyben és a többi fővárosi céget érintő 2010-es nyomozásokban. Amikor Tarlós 2009-ben a legfőbb ügyészhez fordult a BKV-s végkielégítések kapcsán, azonnal Szabadvárinéhez kerül a BKV-ügy. Szabadváriné és kollégái kezdeményezték a BKV-ügy letartóztatásait. Sőt Szabadváriné személyesen írta alá Hagyó Miklós letartóztatásának dokumentumait. Egyébként az ő kezébe került a többi fővárosi cég peres ügye is.

Jutalma:
A vádemelések után Tarlós egyik főtanácsadója lett kiemelt bérezéssel és juttatásokkal. E pozícióját azonban már férje nevén látta el, mintha titkolni próbálná korábbi tevékenységét. Szabadváriné

havi 800 ezres fizetése mellett azóta évente többször is igen magas jutalomban részesült.

2013-ban csupán pár hónapja felvett munkatársként először 800 ezer, majd 900 ezer forintos jutalmat kapott. 2014-ben pedig szintén bezsebelhetett Tarlóstól félmillió forint jutalmat.

Szívós Mária bíró, alkotmánybíró

Szerepe a BKV-ügyben:
Szívós Máriának a Fővárosi Bíróság tanácselnökeként, később pedig az Alkotmánybíróság tagjaként többször is szerepe volt a BKV-ügy menetének alakulásában. Döntési szerepe volt a vádlottak kétes indokú előzetes letartóztatásában és azok automatikus meghosszabbításában. Határozatainak következményeként több vádlott került elfogadhatatlan körülmények közé előzetes fogvatartása során. Alkotmánybíróként pedig különvéleményeivel hátráltatta a per törvényes bírósághoz való jogának érvényesülését.

Jutalma:
Hiába erősítette meg Strasbourg is, hogy Szívós szakmai hibákat követett el a BKV-ügy kapcsán. 2011 júniusában a kétharmados fideszes országgyűlés az Alkotmánybíróság tagjává választotta. Kinevezésének köszönhetően elkerülte nyugdíjazását, ami hónapokon belül esedékessé vált volna. Sőt, az alkotmánybírák nyugdíjkorhatárának eltörlésével további 4 évet nyert, és ezzel plusz

66 milliós fizetést is.

Ennek hála még a 2022-es választások idején is hozzáfűzheti majd különvéleményeit minden fontos alkotmánybírósági döntéshez.