Mielőtt azt állítaná bárki, hogy a túlzott ünnepi italfogyasztás ártott meg nekem, szögezzük le, hogy nem vagyok egy Deutsch Tamás, és nem élek tudatmódosító szerekkel én sem. Illetve én nem. Amit most mondok, azt nagyjából józanul mondom.
Szóval, egy szép napon, amely szerintem nem is feltétlenül olyan nagyon távoli,
a mi kis vezetőnk meg fog bukni.
Hogy pontosan miként, azt persze ma még nem tudom, de valahogy. Szent Ilona vagy tergovistyei kaszárnya, március idusa vagy száműzetés a Szovjetunióba, amelyet most éppen Oroszországnak szoktunk nevezni, esetleg egy jól megérdemelt állás a FIFA vagy az UEFA vezetőségében, hiszen ott mindig szükség van talpig becsületes emberekre.
Szóval, vége lesz. És akkor a számtalan előkerülő kérdés egyike az lesz, hogy
na de mi történjen a kedves vezetőség által összeharácsolt vagyonnal?
A mai demokrata ellenzék, ha egyáltalán mond valamit, akkor körülbelül azt szokta erre, hogy nagyon szomorú, ami történik, de ha már elvitte, akkor az az övé, azt már jogszerűen tőle elvenni nem lehet. És a jogállamiság mindennél fontosabb. Értsd tehát,
- ha Mészáros gazda milliárdokat szedett össze, azt is az Európai Unió pénzéből, akkor az az övé, bármi is történik majd, csókolom.
- Amit a felcsúti fociakadémián keresztül kisíboltak, annak annyi.
- Amit a Századvégen és csatolt intézményein keresztül tisztára mostak (nem korrupció az, gyermek, hanem a nemzeti burzsoázia helyzetbe hozása, érted, hékás) abból még az unokájuk is a saját lábán fog állni és nagyot röhögni, ahányszor meghallja az igazság kifejezést.
A ma valamennyire mégiscsak a normalitást képviselő ellenzék szerint a rablott jószág megtartható lesz. Ezt jó előre közlik is, mintegy felhívásul, hogy tessék csak bátran beletorkoskodni a mézesbödönbe, majd az egész mézescsuprot is hazavinni – mert, ha úgy adódik, akkor majd azt mondjuk, hogy az az övé, mit tegyünk. Ha ellopta, hát ellopta, ezt hívjuk szabad versenynek. (Megjegyzem, nem ezt hívjuk, de ez is mindegy.)
Természetesen, arról sincs fogalmam, mit lehet tenni. De vagyok én egy ellenzéki párt? Mindenesetre csak szolidan felvetek két dolgot.
- Az egyik, és a piszlicsárébb, ha most az L. Simonoknál, Garancsiknál, Mészáros gazdáknál, Tiborczoknál stb. vagyon teljes egészében megmarad, az nem csak igazságtalan, mert ez tényleg lófütty, és azt már én is tudom, hogy nincs igazság a Földön, de pofátlan is.
- A másik, hogy szerintem a fideszes kultúrában benne van az, hogy az egyik nap az öledbe hullik a cucc, aztán elhúzzák a szád elől a jó meleg popsit – régen ezt úgy mondták, kiesel a pixisből –, és akkor bukta.
Az egyik pillanatban neked adják csak úgy Budapest összes hirdetőoszlopát, kinyírják törvénnyel a versenytársadat, ömlik a pénz, jut belőle ide-oda. Láss csodát, még Felcsútra is. A következő pillanatban pedig hopp elveszik az egészet, és még egy kis fityiszt is mutatnak a felbátorodott janicsárok.
Az egyik pillanatban óriási földterületeket tukmálnak rád, a következőben pedig péntek délután bead valamelyik kisrogán egy törvényt, hogy elbuktad az egészet. Pá, kis aranyom, pá.
Ma még vidáman építesz hidat, utat, felüljárót, jó sokért, de sebaj, mert a pénz nem számít – a következőben meg ott állsz bután, mert Mészáros gazda valamelyik ráérő rokona kapta meg a munkát, a pénzt, és a felárat – és akkor még jó, hogy nem valamelyik jólképzett disznója.
Újságod, tévéd, rádiód lottómilliárdokkal, paksi pénzekkel jól kitömve hétfőn még a rendszer dicsőségét hirdeti, kedden pedig coki, vége a dalnak. A viszontlátásra.
Végülis, ha valaki a nagyvezír alvezíre lett a portánál, akkor már a kezdetektől tudhatta, hogy a jutalmul adott birtok csak addig az övé, amíg a kegyelem sugárzik rá föntről. Ha nem, akkor annyi. Selyemzsinór.
Aki ma a Fidesz hűbérese, az azzal a feltétellel fogadja el a nem sértő méretű javadalmazást, hogy ez bizony nem tarthat örökül.
Ha a mi kis vezetőnk megorrol rá, aló mars.
Én nem bánnám, ha a bejglimérgezésből lassan feltápászkodó demokrata ellenzék jeles képviselői, értelmiségi támogatói, sok okos és kedves barátom nekiállna
terveket kidolgozni arra az esetre, ha esetleg az Orbán-rendszer mégiscsak megbukna.
És ezt ajánlom egyik kidolgozandó témaként a szíves figyelmükbe.
Dési János
(Kép: Átlátszó, Hvg)
