Várhelyi annyira elhatárolódott Orbántól, amennyire anélkül lehetett, hogy Európa-ellenes diktátornak nevezné.
- Már nem csak utasításokat nem hajlandó elfogadni, de követe sem lesz egyetlen országnak sem.
- Ehelyett uniós biztosként az EU képviselője lesz a tagállamok felé.
Várhelyi Olivér ennyivel állított többet az EP szabizottságának írásbeli kérdéseire, mint a szóbeli meghallgatáson, és a külügyi bizottság ezután támogatta a jelöltségét az uniós biztosi posztra.
Meggyőzni már csak a szociáldemokratákat és a liberális centristákat kellett, akik múlt csütörtökön nem hittek Várhelyi ígéreteinek, miszerint független lesz mindenkitől.
Bár Orbánt és a magyarországi kormányt a biztosjelölt hétfőre elkészített válaszaiban se említette név szerint, a baloldal és a liberálisok kezében most már ott vannak a szövegszerűen idézhető, és Várhelyi esetleges majdani tetteivel szembenálló nyilatkozatok
a jogállamiság, a politikai pluralizmus és a médiaszabadság mellett, az ezek eltiprására való törekevések és a korrupció ellen.
Úgymint:
A bővítési folyamatban résztvevő országok támogatására kell összpontosítani a jogállamiság - beleértve az igazságügyi reformot és az alapvető jogokat - megerősítésére irányuló erőfeszítéseikben, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben, a demokratikus intézmények megfelelő működésének előmozdításában és a közigazgatási reform végrehajtásában.
Továbbá:
Felszólítom a kormányokat annak biztosítására, hogy az ellenzéknek lehetősége legyen teljes mértékben ellátni szerepét és részt venni a demokratikus folyamatokban. Ugyanígy arra kérem az ellenzéki pártokat, hogy teljesítsék alkotmányos szerepüket, és ebben a kereteken belül képviseljék választójukat.
Valamint:
A véleménynyilvánítás és a média szabadságának védelme kulcsfontosságú kihívás. Folyamatosan növekszik politikai beavatkozása, a gazdasági nyomás és ami a legrosszabb az erőszak valamint a megfélemlítés a média területén.
A csata voltaképpen döntetlennel ért véget:
- Orbán megkapta az uniós biztosát;
- akit viszont rákényszerítettek arra, hogy a lehető legmesszebbmenőkig határolódjon el tőle.
A Fidesz elnökét arra nem tudták rávenni, hogy Győri Enikőt vagy Navracsics Tibor jelölje a Leyen-bizottságba, meg arra se, hogy fogadja el a portfóliócserét (a bővítési-szomszédságpolitikai helyett a közlekedési szakterületet).
Pedig ennek érdekében elmentek a falig: elbuktatták előbb Trócsányit, aztán egyszer Várhelyit is, és azzal is megfenyegették a Fidesz-kormányt, hogy nélküle (azaz az ő biztosjelöltje nélkül) fogadják el a jövő héten az új bizottságot. A jogi bizonytalanságot végül nem vállalták, ezért Várhelyi nevével együtt kerülhet az EP plenáris ülése elé a Leyen-bizottság.
De csak miután demonstráltatták vele kétszer is, egyszer szóban, azután írásban, hogy semmiben nem ért egyet Orbán politikájával.
Az egész folyamat megmutatta, hogy az Európai Unió rangsorában Magyarországnál hátrább már csak azok vannak, akik már félig kiléptek az EU-ból.
A többi tagállam biztosjelöltje már szeptemberben vagy október elején megkapta a zöld lámpát, csak Magyarországra kellett várni. Orbáné az utolsó jelölt, akire az EP szakbizottsága rábólintott. Kivéve természetesen a briteket, akik nem is voltak hajlandók jelölni.
Pedig Orbán jelölt elsőnek: már tavaly decemberben bejelentették, hogy Trócsányi lesz a Fidesz EP-választási listavezetője, egyúttal a kormány jelöltje az új bizottságba.
Végül mégis az ő jelöltjét (de már egy másikat) fogadták el utoljára.
