• Orbán már messzire jutott a fékek és ellensúlyok felszámolásában, most éppen a bíróságok függetlenségét darálja be
• Grasszálnak a világban a megválasztott önkényurak, az uniós tagállamok politikai középpártjainak mégsem kellene összecsinálniuk magukat miattuk, mert az emberek nagy része nem szereti a szélsőségeseket
• Az menekültügyi főbiztosa gyalázatosnak tartja, hogy egyes kormányok politikai okokból uszítanak a migránsok ellen és megtagadják a bajba jutott emberektől a menedékjogot
Nemzetközi sajtószemle, 2019. április 26.
Reuters
Az utóbbi csaknem egy hétben jelentősen romlott a Közép-Európába szállított orosz olaj minősége, mert vegyi anyag szennyezte meg és ez igen nagy gondot okoz a feldolgozóknak. Kereskedők, valamint orosz hivatalos források is megerősítették, hogy jelenleg Magyarországra, Németországba, Lengyelországba, Csehországba, valamint Fehéroroszországba olyan energiahordozó érkezik a Barátság vezetéken át, amely nagy mennyiségben tartalmaz szerves kloridokat. A folyadékot a kitermeléshez használják, de külön kellene választani, mielőtt a csőrendszerbe töltik, mert tönkreteheti a feldolgozó berendezéseket. Az adatok szerint a szintje időnként eléri a megengedett határérték 33-szorosát.
Az orosz Energiaügyi Minisztérium elismerte a minőségi gondokat, de azt közölte, hogy a vezetéket kezelő Transznyeft már dolgozik a megoldáson, ám hogy mikorra várható eredmény, azt nem árulta el. Egy másik orosz forrás szerint a hét végére megoldódhat a helyzet. Hasonló bajok kb. 10 éve fordultak elő utoljára, igaz, akkor jóval kisebb mértékű volt a szennyeződés. Most viszont annyira jelentős, hogy a lengyeleknél és a németeknél több feldolgozó is fontolgatja: leállítja a vásárlásokat a Barátság-vezetéken keresztül, pedig azon át jön a legtöbb olaj. Ráadásul legalább öt tankhajó is úton van a balti-tengeri Ust Luga kikötőjéből, tartályaiban a kifogásolt kőolajjal. A vásárlók jelezték, hogy adott esetben kártérítésre tartanak igényt.
Bloomberg
A hírügynökség szerint éppen az unió által vizsgált bírói függetlenség ügyében tárt fel törésvonalat Kövér László, amikor arra bíztatta a bírákat, hogy a nemzet szuverenitását erősítsék munkájuk során, és ne a saját autonómiájuk miatt aggályoskodjanak. Az Országgyűlés elnöke az igazságszolgáltatás önállóságát kimondó törvény megszületésének 150. évfordulóján beszélt, de amit mondott, az elárulja, milyen messzire jutott Orbán Viktor a demokratikus normák felszámolásában. Így kiterjesztette befolyását a független intézményekre, propaganda gépezetet épített ki és törvényekkel igyekszik elfojtani az elégedetlenséget, ideértve az egyetemeket és a civil szervezeteket. A fokozódó szembenállás jele, hogy a Néppárt jó egy hónapja felfüggesztette a Fidesz tagságát és a kormány ellen jogállami eljárás is folyik.
A legújabb fejlemény, hogy a fideszes képviselők döntése értelmében a közigazgatás felügyeletét külön bíróságok veszik át a Kúriától, ideértve olyan kényes kérdéseket, mint a választások és a korrupció. Az új testületekben javarészt az igazságügyi miniszter dönt a kinevezésekről. Ennek ellenére Darák Péter azt közölte a tegnapi eseményen, hogy semmi gond nincs a bíróságok önállósága körül.
FT
A kommentár ’Populizmus’ felcímmel arról ír, hogy itt a megválasztott despoták kora. Az emberek hinni akarják, hogy egy igazságtalan világban erős és karizmatikus vezető áll az oldalukon. Pedig az olyanok, mint Putyin, Erdogan, Maduro, Duterte, Bolsonaro, Netanjahu, Salvini és Trump a félelemre és a haragra építi politikáját – ráadásul sokszor bejáratott demokráciákban. Ám különböznek abban, hogy mennyire körmönfontak. Ezzel együtt nem véletlen, hogy valamennyien előkelő helyen szerepelnek a Freedom House idei jelentésében, amely kimondja, hogy a világban immár 13 éve hanyatlik a demokrácia. Leginkább azokban az államokban, amelyek a rendszerváltás után léptek új útra, de idetartozik az USA, a demokratikus értékeke legfontosabb védelmezője is.
Hogy milyen emberekről is van szó, azt már Plato úgy írta le, hogy ők – a csőcselékkel a hátuk mögött – nem éreznek bűntudatot az ígéreteik, illetve tetteik miatt. De mindenképpen az „igazi emberek” védelmezőként lépnek fel az idegenekkel, a kisebbségekkel és az áruló elittel szemben, ám könnyen zsarnok lesz belőlük. Politikájukra jellemző a paranoia is. Ha valami félrecsúszik, azért csakis belső vagy külső ellenség a felelős. Jan-Werner Müller populistáknak nevezi őket. Egy ír szerző szerint az ilyen vezetők narcisztikusak vagy pszichopaták. Laikus szemmel nézve őket: félresiklottak, mert különben miként állíthatná bárki is, hogy kizárólag ő mentheti meg a nemzetet?
Ha egy ilyes valaki fel akarja forgatni a demokráciát, könnyű dolga van. Meg kell kaparintania a bíróságokat, az adóhatóságot, a hírszerzést és a rendőrséget, ügyészséget. Hatástalanítania kell a politikai ellenfeleket és mindenekelőtt a sajtót. Át kell írnia a választási szabályokat. A nép bízni akar az ilyen politikusokban, ha megrendül a hit az intézményekben és a normákban. Ekkor lép színre a törzsfőnök. És a demokratikus fékrendszer önmagában nem képes kivédeni a fenyegető önkényuralmat. Olyan politika kell hozzá, amely részben a reményre épül.
https://www.ft.com/content/9198533e-6521-11e9-a79d-04f350474d62
Die Zeit
„Csigavér, Európa!” Ezt tanácsolja a kommentár az uniós választások előtt a nacionalisták ellen készülőd politikai középnek, kiemelve, hogy kifejezetten káros, ha most bárki sorsdöntő ütközetet emleget. Az biztos, hogy a földrész nagy kihívásokkal szembesül, de akik antifasiszta harcról beszélnek, azok nem veszik észre, hogy a másik oldalon a nacionalisták és populisták ugyanilyen drámai eszközökkel próbálkoznak. Pl. Orbán Viktor azt hajtogatja, hogy az igazi tét a keresztény civilizáció létezése. Itt nacionalisták harcolnak a globalisták, tekintélyelvűek a világra nyitottak ellen. Csakhogy így nem lehet megnyerni a kontinens jövőjét. Tény persze, hogy megerősödött a radiális jobboldal, Svédországtól Spanyolországig. A politikai közép nagy nyomás alá került. De azért még sincs arról szó, hogy a nacionalisták és a populisták már Strasbourg vagy Brüsszel falai alatt állnának.
Az is tévedés, hogy egy hónap múlva igazából népszavazás volna, mert itt nincs két, egymással szöges ellentétben álló álláspont. Az Európai Parlamentben mindig az adott erőviszonyok tükröződnek. A Néppárttól jobbra álló erők elhódíthatják a helyek egynegyedét, de nem szerzik meg a többséget, viszont nem is tűnnek el: maradnak. Az integráció feltétlen hívei, illetve az EU feltétel nélküli ellenfelei csapnak össze nagy lendülettel, lásd Orbán Viktor szélsőséges kampányindítóját. Azonban a tényleges politika a két pólus között zajlik. Egy közelmúltban végzett felmérés szerint a magyarok, a lengyelek és a románok jelentős része azonosul Európával, pedig náluk többé-kevésbé nacionalista pártok vannak hatalmon. Az emberek többsége nem kér a végletes álláspontból, de mindenképpen változást akar.
Ennek megfelelően a nacionalisták már nem követelik az unió felbomlását, a Brexit miatt elhaltak azok a vélemények is, hogy ki kell lépni. Immár belülről kívánják radikálisan átalakítani a szervezetet. Sem Orbán, sem Kaczynski nem kérdőjelezi meg alapvetően az EU létezési jogát. Ám mindketten lényeges változást ígérnek, egy másik Európát. Csak azt nem árulják el, milyen is volna az. De – szavakban legalábbis – az átalakulás mellett vannak. A hagyományos pártok megnyilatkozásai viszont úgy hangzanak, mintha ezek az erők csupán a status quo-t akarnák megőrizni. Kampányuk félelemről tanúskodik, és ily módon alighanem nagyobb kárt okoznak saját maguknak, mint a nacionalista riválisok.
Fontos, hogy az unióban nincsen ellenzék, ezt lovagolja meg Salvini és Orbán, amikor támadja a brüsszeli elitet. Amikor megpróbálják őket „Európa-ellenesként” kirekeszteni, az teljesen hiábavaló, csupán az általuk terjesztett legendát erősíti, és közben elfedi, hogy mind a ketten jócskán beleszólnak a brüsszeli döntésekbe. Hatalmon vannak, ám egyidejűleg ellenzékként jelennek meg. A mostani választás egyáltalán nem sorsdöntő, mégis nagyon fontos, mert látnivaló, hogy Európa milyen lényeges tényező. A populisták ellen az segít, ha az EU hívei terveket dolgoznak ki, ahelyett, hogy pánikba esnek.
Die Welt
Az ENSZ menekültügyi főbiztosa szerint Európa nincs felkészülve arra, ha netán újabb menekültválság tör ki, de ebben nem segített, hogy egynémely államok különféle kampányok során fenyegetésként állították be a menedékkérőket. Grandi megkerülte a választ arra, hogy kifejezetten Magyarországra gondol-e. Viszont azt tanácsolja, hogy az EU használja ki a mostani nyugalmi időszakot és találja ki, mit csinál, ha netán újra megindul az emberáradat. Azon kívül foglalkoznia kell a már itt lévő emberek beilleszkedésével. De a kérdést semmiképpen sem szabad levenni a napirendről, hiszen bőven vannak válságövezetek. Annál is inkább, mert a környező térségben csakis Törökország képes megálljt parancsolni területén a beözönlő tömegeknek.
A szakember arra is figyelmeztetett, hogy nem szabad magukra hagyni a déli peremállamokat a gonddal. Így gondoskodni kell arról, hogy a kérelmeket gyorsan elbírálják, de arról is, hogy aki nem maradhat, az hamar térjen vissza a saját hazájába. Ám mivel ez ügyben idáig nem sok történt, virágzik az embercsempészet. Ráadásul a tagállamok más és más irányba húznak. Sok helyen mondogatják, hogy a migránsok elveszik a munkát, bizonytalanságot hoznak magukkal és veszélyeztetik az értékeinket. A lakosság szemében gyengének számít, aki hajlandó megosztani a terheket. De ettől Európának még kötelessége segítenie a bajbajutottakon. Csak éppen ezt megfelelőképpen meg kell szervezni, nehogy újra beüssön a káosz.
Emellett az EU-nak az eddiginél több legális csatornát kell teremtenie, hogy bejussanak azok, akik dolgozni akarnak. Ez esetben kevesebben akarnának visszaélni a menedékjoggal. A diplomata arra is kitért, hogy a belső határellenőrzés önmagában még nem rossz, ha közben megkaphatják a menedéket mindazok, akik arra rászorulnak. Ám itt közbeszól, hogy a migránsellenes hangulatot gyakran politikai megfontolásból gerjesztik, és ez szégyenletes. Megosztja a társadalmat és utána az árat évtizedeken át fizetjük. A legszörnyűbb erőket engedik szabadjára a közösségben, amint azt Chirstchurchben látni lehetett.
