- A jelek nagyon arra utalnak, hogy a hatalom csendes támogatásával érte ízléstelen zaklatás a magyar fővárosban az európai szociáldemokraták bizottsági elnökjelöltjét.
- Úgy néz ki, hogy Orbán túlfeszítette a húrt a Néppártban, miközben összezár a CDU és a CSU, ám a német kormánypártok nem akarják kitenni a Fideszt, azt leginkább a svéd konzervatívok szorgalmazzák.
- A magyar miniszterelnök a Nemzetközi Beruházási Bankon keresztül pénzt kap Putyintól?
Kínos incidensek érték egy hete a Bizottság alelnökét, amikor az MSZP vendégeként Budapesten járt. Helyi újságírók és ismeretlenek mindenhová követték Timmermanst, két férfi folyamatosan filmezte a telefonjával, megpróbálták megfélemlíteni, miközben nem szóltak egy szót sem – közölte a holland lap. A cikk magyarázatként hozzáteszi, hogy a magyar kormány egyre ellenségesebb a politikussal, aki az európai szociáldemokraták jelöltjeként indul Juncker posztjáért. A budapeseti út előtt a programot szándékosan nem juttatták el a magyar hatóságokhoz, így nem világos, hogy a zaklatók honnan tudták, hol fog felbukkanni. Elképzelhető, hogy a hatalom küldte őket. Mindenesetre Timmermans kísérete úgy értékeli, hogy hivatalos részről a fogadtatás kifejezetten barátságtalan volt. Egy brüsszeli forrás szerint ilyen gyakorlatot idáig nem tapasztaltak korábban.
Az alelnök felel a Bizottságban a jogállami normák betartásáért, így már rég tengelyt akasztott a magyar kormányfővel. Utóbbi a minap tartott évértékelőjében azt állította, hogy Timmermans Soros embere, és hogy az EU megpróbálja rákényszeríteni migrációs politikáját Magyarországra. A brüsszeli magyar nagykövetség szóvivője szerint a látogatás azt bizonyítja, hogy az európai baloldal jelöltje elfogadja a magyar posztkommunisták összefogását az antiszemitákkal. Az ügyről magáról azonban nem mondott semmit. A politikus csak annyit közölt, hogy számíthatott volna ilyesfajta fogadjistenre, ám ami történt, az mégis fura, hiszen egy uniós tagállamról van szó. Viszont a fejlemények csak megerősítik benne, hogy harcolni kell a jogállamért.
A magyar szocialisták kommunikációs igazgatója, Láng Balázs annyit árult el az egész ügyről, hogy Timmermans már csak azért is meglepődött, mert a tudósítók szinte egytől-egyig ugyanazt kérdezték tőle, azaz alighanem előre egyeztettek. Így a youtube-ra is felkerült, hogy az egyik sajtómunkás azzal vádolja meg a politikus, hogy az „menekülteket” akar behozni az országba. Amikor az interjúalany válaszolni kezdett, többször is félbeszakították, illetve hazugnak minősítették.
A Fidesz saját pártcsaládjával is összetűzésbe keveredett a Juncker elleni kampány miatt. Timmermans-szal pedig az a baja, hogy őt okolja azért a javaslatért, miszerint a jövőben az uniós támogatásokat a demokratikus normák betartásától tegyék függővé. Ez pedig sok millió eurójába kerülhet Magyarországnak és Lengyelországnak.
A Svéd Mérsékelt Párt vezetője úgy ítéli meg, hogy a Fidesz nyilvánvalóan nem módosítja álláspontját az alapértékeket tekintve, ezért nincs helye az európai kereszténydemokraták soraiban. Kristersson épp ezért most azon van, hogy megszerezze hét tagpárt támogatását öt különböző országból, mert akkor benyújthatja a javaslatot az EPP-nek. A döntést a jövő héten hozzák meg, de a kérdést megvitatják a többi északi konzervatív párttal is. A pohárban az utolsó csöppet számára a Juncker elleni támadás jelentette. A mérsékeltek európai listavezetője hozzátette, hogy véleménykülönbségek természetesen lehetnek a tagok között, ám az alapnormák mögé mindenkinek fel kell sorakoznia, csakhogy a Fidesz esetében már nem ez a helyzet. Vagyis semmi keresnivalója a Néppártban. A horvát kormányfő úgy reagált a magyar kampányra, hogy az rossz üzenetet küld az EU migrációs politikája ügyében. Idáig a néppárti főnökség védte Orbánt, miután a magyar képviselők szükségesek Strasbourgban a konzervatív többség megőrzéséhez.
Bár az Európai Néppárt részéről egyre nagyobb nyomás nehezedik Orbán Viktorra, olyannyira, hogy a luxemburgi tagpárt vezetője már felvetette a Fidesz kizárását, a magyar erős ember nem hagyja magát zavartatni. Erről tanúskodik az állami rádiónak adott nyilatkozata, de az is, hogy Budapesten már szinte mindenütt megjelentek a kifogásolt plakátok. A Juncker elleni uszítás a 30-as éveket idézi, ami döbbenetet és felháborodást váltott ki az EPP-ben. Az osztrák kancellár is elítélte a rágalomhadjáratot, épp úgy, mint Merkel és Weber. Ám egyikük sem vetette fel, hogy meg kellene szabadulni a magyar kormánypárttól, nem úgy, mint több skandináv tagpárt. Mindazonáltal a fejlemények sokat árthatnak Weber tervének, mármint hogy ő legyen a Bizottság új feje, mert Orbán minden bírálat után csak rátesz még egy lapáttal. Úgy hogy megfigyelők már azt kérdezik, nem a saját eltávolítását akarja-e kiprovokálni? Egy másik eshetőség: arra számít, hogy a Néppárt úgy sem tud tenni semmit a választások előtt.
A német zöldek elnöke szerint az Európai Néppártnak el kell távolítania soraiból a Fideszt. Baerbock felszólította Webert, akit a konzervatívok Juncker utódjául szánnak, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket. Azzal érvelt, hogy egy hatalmon lévő párthoz méltatlan az EU és a Bizottság elnöke ellen indított kampány. Így meg kell kérdezni, minek kell még történnie ahhoz, hogy az EPP frakcióvezetője végre rendre utasítsa Orbánt és kitegye a fiatal demokraták szűrét a pártcsaládból. Hozzátette, hogy a plakáthadjárat támadást jelent az európai alapgondolat ellen, mert az az EU egészét támadja – hazugság segítségével. Ezt pedig nem szabadna tovább tűrni a Néppártban, már ha Weber a haladó Európa mellett van.
Maga a bajor politikus úgy nyilatkozott egy tévéműsorban, hogy Orbánnak változtatnia kell irányvonalán. Ezért teljes keménységgel lépnek fel a magyar kormány ellen. Azt azonban nem említette, hogy ki akarnák zárni a Fideszt.
Abban nincs semmi meglepő, hogy Juncker besokallt a magyarországi kampány láttán, sőt abban sem, hogy Merkel szolidaritásáról biztosította, ám az mindenképpen új, hogy a magyar kormány akciója ilyen látványos bumeránghatást ért el a Néppártban. Először is a Fidesz szolidaritási brigádjának nevezhető szárny máris a vereség jeleit mutatja. A másik oldal ezzel szemben mindent elkövet, hogy végre kirakja a magyar pártot. Végül pedig, a CDU is torkig van, és most először ennek nyilvánosan is hangot adott. Elsőként a CSU tért ki a hitéből. Weber ugyan nem először bírálta Orbánt, de most Söder pártelnök egyetértésével tette. Közben új roham indult azok részéről, akik elegük van a fiatal demokratákból. Engel, a luxembourgi konzervatívok új vezetője a márciusi EPP-csúcson ismét fel akarja vetni a kérdést. Egy svéd képviselő azt javasolta, hogy sürgősen vitassák meg a helyzetet, mert amit Orbán művel, az Le Pennek és Putyinnak is becsületére válna. Ilyenformán valószínű, hogy a vita már jövő heti frakcióülésen terítékre kerül.
A politikusok oldaláról a jelek szerint elkerülhetetlen volt, hogy elhatárolódjanak a magyar kormányfőtől, tekintve, hogy egyre nehezebb megindokolniuk a saját választóik előtt, miért kell(ene) megvédeniük Orbánt. A CDU strasbourgi képviselőcsoportjának vezetője kijelentette: csak azt tudja tanácsolni a magyar vezetőnek, hogy azonnal vessen véget ennek a képtelenségnek, mert az nem járja, és semmi közbe a politikai stílushoz. Viszont az akció egyre nagyobb terhet jelent az európai választások előtt. Caspary azonban azt is megpendítette, hogy ha eltávolítják a Néppártból a magyarokat, azzal semmi sem fordul jobbra, sem Magyarországon, sem az EU-ban, és nem kellene a földrész keleti felén is olyan méretű bajokat az unió nyakába zúdítani, mint amilyen a Brexit.
A néppárti érvelésben új elemnek tűnik, hogy a tagság előnyeit ecsetelik Orbánnak. Hiszen Magyarország viszonylag kicsi, és csakis egy nagy frakció részeseként szólhat bele a döntésekbe. A miniszterelnök azonban nem adja jelét, hogy meghátrálna. Egy fideszes illetékes név nélkül kifejtette, hogy a miniszterelnök meg akarja reformálni a Néppártot, nem szeretné ott hagyni. Ugyanakkor igen lényeges, hogy a CDU és a CSU új vezetése ezúttal nem hagyja, hogy a magyar fél megossza őket, nem úgy, ahogyan az 20115 nyarán történt.
Orbán megosztja az EU-t, épp ezért a hozzáfűződő kapcsolat egyensúly mutatványnak számít a CSU részéről. A bajor párt – Merkeltől eltérően – sokáig kereste a politikus barátságát, éspedig abból a pragmatikus alapállásból, hogy még vitatott figurákkal is tárgyalni kell. De ez csak a magyarázatnak csupán egy része arra nézve hogy miért olyan különleges a viszony a keresztény szociálisok és a magyar vezető között. Szerepet játszik benne a földrajzi közelség, valamint a magyar miniszterelnöknek tulajdonított szerep a határnyitásban, illetve a rendszerváltásban. Utóbbi magyarázta barátságát is Kohllal. Merkel esetében viszont már szó sincs ilyen érzelmi kapocsról és az új CDU-elnök is átvette a kancellár menekültpolitikáját. Ráadásul Kramp-Karrenbauer már jó egy éve kijelentette, hogy inkább Macronnal vitatná meg Európa jövőjét, semmint Orbánnal. Ez azért nem egy szerelmi vallomás.
A migránsválság csúcsán mind a CSU, mint a magyar vezető a saját érdekeit követte. A bajorok örültek neki, hogy a kormányfő legalábbis feldühítette Merkelt. Orbán ugyanakkor arra használta a pártot, hogy megmutassa a világnak: még német földön is vannak olyan befolyásos körök, amelyek támogatják merev menekültpolitikáját. Ezzel együtt nem lehet azt mondani, hogy a keresztény szociálisok egytől egyik a miniszterelnök rajongói volnának. A nagy fordulat alighanem tavaly szeptemberben következett be, amikor Weber, a párt alelnöke megszavazta Strasbourgban a jogállami eljárást Magyarország ellen. Most pedig az EU-ellenes kampány miatt borult ki a bili. Söder pártvezér és Weber állásfoglalása egyértelmű. Hasonlóképpen nyilatkozott a CDU első embere is, de nem égetett fel minden hidat.
Ne legyen semmiféle tévedés: a CSU-ban továbbra is az az általános vélemény, hogy a kerítéssel Orbán sokat segített Németországon, mármint hogy ott visszaessen a menedékkérők száma. És hogy a vele szembeni bírálatban mindig van egy jókora adag képmutatás. Napjainkban azonban nyíltan csak a Bundestag bajor alelnöke állt ki a politikus mellett.
Hegedűs István úgy látja, hogy Orbán Viktor túl messzire ment az EU-val szembeni provokációkkal. A szociológus, akinek politikai pályafutása egykor a Fideszben indult, ma a kormányfő bírálói közé tartozik. Útjuk akkor vált el, amikor a miniszterelnök jobbra át-ot vezényelt pártjának. Hegedűs a Magyar Európa Társaság vezetőjeként nem tudja megmondani, hogy Orbán szándékosan lőtt-e túl a célon, vagy netán csupán baleset történt. Az viszont biztos, hogy több stratégiát is forgat a fejében. Az egyikről inkább már csak múlt időben lehet beszélni, ez azt célozta meg, hogy növelje befolyását a Néppártban, sőt akár a hatalmat is átvegye.
Valószínűleg még nem adta fel ez irányú erőfeszítéseit, de már jó ideje szoros kapcsolatokat alakított ki a populistákkal, éspedig alighanem abból a megfontolásból, hogy egyik lábával az EPP-ben marad, a másikkal viszont átlép az euroszkeptikus táborba. Ám ez a mutatvány nem megy a végtelenségig. De az is lehet, hogy elszánta magát, hogy kiprovokálja: tegyék ki a konzervatívok és akkor mártírnak állíthatja be magát. Csakhogy feltehetőleg lebecsüli a volt néppárti barátait, ha azt hiszi, hogy mindent megtehet. Ez persze a megalomániájából fakad.
A magyar ellenzéknek persze jól jöhet a kizárás, mert azáltal bebizonyíthatja, hogy a Fidesz immár nem tartozik bele az európai politika fő áramába, hanem a szélsőségesek közé került. Ez esetben Orbán vesztene a befolyásából, viszont a populisták hőse lehetne. És mivel azok várhatóan jól szerepelnek majd a választásokon, megint csak nagy hangon beszélhetne. A politikáját tekintve amúgy is jó ideje azt fújja, amit Salvini és a többi jobboldali radikális.
Az újság úgy értesült, hogy Le Penen kívül Orbán és Salvini és kap pénzt Moszkvától választási célokra, miután Magyarország és Olaszország az európai kapcsolatot jelenti Putyin számára. Ennek bizonyítékaként hozza fel, hogy Budapestre költözik a Nemzetközi Beruházási Bank, amely az elnök felügyelete alá tartozik, és szokatlan előjogokat, illetve kiváltságokat kap a magyar kormánytól. A Fidesz szempontjából az előnyök közé tartozik, hogy a fejlesztési pénzintézet olyan programokhoz adhat hiteleket Orbán-közeli oligarcháknak, amelyek finanszírozására az EU nem kapható. Azon kívül, mint az Index jelenti, nem vonatkoznak rá a Moszkva-ellenes szankciók, ezért orosz kölcsönöket is nyújthat.
Egyre biztosabb, hogy külön költségvetése lesz az euroövezetnek, de az elképzelés mögött álló német és francia kormány előre igyekszik leszerelni a többi közt Magyarország és Lengyelország ellenkezését. A lap hozzájutott ahhoz a munkaokmányhoz, amelyben Berlin és Párizs kijelöli, hogy milyen jogi lépések szükségesek a külön kassza felállításához, valamint a fő célokat Ezek közé tartozik, hogy reformok segítségével lendítsenek a versenyképességen és a felzárkóztatáson. A szakminisztereknek júniusig kell egyetértésre jutniuk az elképzelés lényegi elemeiről, ideértve a finanszírozást és a mechanizmus kialakítását. Gond ugyanakkor, hogy az eurozónának 19 tagja van, de az önálló büdzsé gondolatát mind a 27 tagállamnak alá kell írnia. A kívül maradók megnyugtatására a tervezet azt tartalmazza, hogy az előirányzat nem érinti az eddigi kohéziós alapokat.
Európában rohamoznak a populisták, a felmérések nagy előretörést jósolnak nekik a májusi választásokon, a két nagy pártcsalád előreláthatólag elveszti az abszolút többséget, viszont minél inkább összecsapnak az EU hívei és ellenfelei, annál nagyobb a veszélye, hogy megbénul az unió. Amikor az EP összetételéről kell dönteni, a 400 millió szavazásra jogosult a földrész jövőjét szabja meg. Hatalmas próbatétel lesz, mert a kontinens forrong. Sokan érzik úgy, hogy Brüsszel nem váltotta be ígéretét, legyen szó a biztonságról vagy a jólétről. A pénzügyi és menekültválság mély árkokat hagyott hátra. A félelmek az euroszkeptikusok karjaiba lökik a polgárokat. Azok már most sem értik, miért kell annyit totojázni pl. a menedékkérők elosztásával, és ez csak rosszabb lesz.
A pártokat világok választják el egymástól, és vannak áthidalhatatlan személyi ellentétek is. úgy hogy még az is lehetséges, hogy a működőképes többség érdekében a nagy néppártok kénytelenek lesznek bevonni a zöldeket is. Csakhogy utóbbiak miként magyarázzák meg a támogatóiknak, hogy Webert, az EPP jelöltjét akarják a Bizottság élére, miközben Orbán Viktor még mindig a keresztény pártcsalád tagja? A kereszténydemokraták egyelőre nem jutottak el odáig, hogy kirakják a politikust. Timmermans pedig hiába bírálja a Néppárt vonakodását a Fidesz kapcsán, neki meg ott vannak a nyakán a szocialista román, illetve máltai vezetéssel szembeni korrupciós vádak. A liberálisok pedig Babis miatt izzadhatnak. A belső viták miatt elképzelhető, hogy Európa működésképtelenné válik, ami nagyon is tetszene az oroszoknak és a kínaiaknak. De bizonyosan Trumpnak sem lenne ellenére.
Orbán Viktor a tudomány elleni harcban a CEU után most az MTA-t veszi tűz alá, azt akarja szétverni – írja vendégkommentárjában egy osztrák történész, akinek szakterülete részben a 18-19. századi magyar szellemtörténet. Daniela Haarmann a magyar tudomány, sőt az egész nemzet jelképének tartja az Akadémiát, ezért is nevezi meglepőnek, hogy most éppen ez az intézmény került a célkeresztbe, annál is inkább, mert igen nagy a nemzetközi tekintélye. Ám most azzal néz szembe, hogy felszámolják, miután Palkovics László nagyarányú pénzmegvonással fenyegetőzik. Sok munkatárs már most sem kap fizetést. A hivatalos álláspont az, hogy csakis a „hasznos” tudomány részesüljön állami támogatásban.
Ám nyilvánvaló, hogy járomot akarnak rakni a tudományra. Liberális kutatók szálkát jelentenek a hatalom szemében egy illiberális demokráciában. Az ő helyükre most Orbán híveit szánják. E politikának főként a szellemtudományok esnek áldozatul, mert veszedelmesnek számítanak, hiszen az általuk szolgáltatott ismeretek ellentmondanak a rezsim meséinek. Így pl. annak, hogy a magyarok a hunok leszármazottai volnának.
A kormányfő azonban megfeledkezik arról, hogy az MTA felaprítása sokkal nagyobb károkat okoz az országnak, mint arra a szabad kutatás bármikor képes lenne. De persze lehet az is, hogy nagyon is tisztában van vele, milyen következményekkel jár ez az állam nemzetközi presztizsére nézve, nem beszélve a szociális kihatásokról. Több százan kerülhetnek az utcára, ráadásul sokan kivándorolhatnak a tudósok közül. Viszont nem valószínű, hogy az MTA kivégzése után Orbán véget vetne a nacionalista vonalnak. Így a kérdés az, mi jön most?
Azt írja a német közszolgálati média a roma gyilkosságok 10. évfordulóján, hogy a magyarországi cigányság nem épült be a társadalomba, viszont sikeresen megfegyelmezték. Ehhez Orbán sikeresen átállította a többséget az ügyben, miként kell viszonyulni a kisebbséghez. A szerző elment Tatárszentgyörgyre, ahol a szélsőjobbos terroristák az első áldozataikat lemészárolták, így egy négy és féléves gyereket is. A településen nem sok minden emlékeztet az egykori, gyűlölettel teli hangulatra, amikor mindenütt szélsőséges szervezetek emberei vonultak fel, követelve a cigánykérdés megoldását.
Az Orbán-kormány úgy véli, hogy ezen a területen nagy sikert aratott, és főleg a közmunka jóvoltából integrálni tudta a romákat. A bírálók azonban más véleményen vannak, mert úgy értékelik, hogy a hatalom átvette a cigányellenes retorika egy részét. Másrészt a kisebbség a kormányintézkedések folytán a társadalom perifériájára szorult. Azaz a kormányfő azt csinálta, amit sokan elvárnak tőle – mutat rá Horváth Aladár. Orbán nem gyűlöli különösképpen a romákat, de kétértelmű módon beszél róluk. A közvélemény általában bűnözőknek és járadékcsalóknak tekinti a kisebbséget. Ugyanakkor egyáltalán nem illeszkedett be a 6-800 ezres közösség. A közmunka kötelező, de nem jelent ugródeszkát a munkaerőpiac felé. A helyi polgármester gyakorlatilag úgy ellenőrizheti a helyi szegényeket, mintha ő maga is a rendőrséghez tartozna. Az iskolai szegregáció sok helyen jelen van. És a legújabb családtámogatási program is kirekeszti a romák túlnyomó részét.
