Igaz-e, hogy nem egy kiképzett őr, hanem egy a BV állományába tartozó, de más beosztásban lévő ember kisérte a vádlottat? Ezzel a kérdéssel kezdtük azt a sort, amelyt a  Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnokságának küldtünk, hogy tisztázzuk az esetleges félreértéseket, a minapi fegyveres rabszökéssel és túszejtéssel kapcsolatban. Mint emlékezetes, egy vádlott a bírósági tárgyaláson megszerezte az őt kisérő BV dolgozó fegyverét, azzal előbb a bírókat fenyegette meg, majd túszt ejtve, lábbilincsben, elmenekült.

A megtámadott BV dolgozó, a BVOP hivatalos videóján

A tárgyalásra érkező vádlottakkal egy afféle kisérő levél is érkezik, amelyben feltüntetik veszélyességüket, azt, hogy kell-e vagy sem bilincsben tartani őket, a minősítés dönt arról, hogy hány őr kiséri a fogvatartottat és így tovább.

 A történtek után tehát megkérdeztük a BVOP sajtóosztályát a következőről:

- Igaz-e, hogy a tárgyalásra elővezetett vádlott kisérő lapján nem veszélyesnek minősítették a vádlottat?

- Igaz-e, hogy nem egy kiképzett őr, hanem egy a BV állományába tartozó, de más beosztásban lévő ember kisérte a vádlottat?

- Igaz-e, hogy a támadás után az első, aki elmenekült a tárgyalóteremből a kísérő volt?

- Igaz-e, hogy miután a bíró a pánikgombbal jelzett, a megérkező biztonsági személyzet először nem a szökött rabot, hanem a kisérő lapot kereste a bírón?

Rövidesen egy semmitmondó választ kaptunk írásban. Amely szerint minden szabályosan történt, s elküldték korábbi közleményük linkjét.

Ezután megismételve a konkrét kérdéseket ezt írtuk újabb levelünkben:

"Cáfolja, vagy megerősíti ezeket az információkat? (A hivatkozott közlemény minderre nem ad választ, ki sem tér ezekre.)

Kérem tehát, hogy feltett kérdésekre legyen szíves számunkra felelni."

A gépezet kicsit zümmögött, majd immár arról értesített a BVOP sajtórészlege, hogy a  "Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nyilvántartása szerint Önök nem minősülnek médiatartalom-szolgáltatónak, ezért nem áll módunkban tájékoztatást adni." Mondjuk, hogy ez az első - amúgy valóban semmitmondó válasz idején még miért nem tűnt fel nekik, azt nem tudjuk. Vagy blognak a mai világban sose válaszolunk? Ahogy az is érdekes lenne, ha - merjünk nagyot álmodni - mondjuk a The New York Times tudósítóját azzal hajtják el, hogy a médiahatóság szerint az nincs. Pedig elég lenne csak kattintani - esetünkben - a b1.blog.hu-ra.

Majd egy közepesen szolid fenyegetéssel zárult a levél: "amennyiben valótlan tartalommal bíró tájékoztatást jelentetnek meg a honlapjukon, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága megfelelő jogi lépéseket kezdeményez Önökkel szemben."

Következő válaszunkban csak annyit jegyeztünk meg, ha esetleg nem fenyegetnének, hanem válaszolnának, akkor biztosan nem lehetne tévedni.

Itt tartunk most,

Folytatás következik.