Újabb bizonyítékát látjuk: a NER számára nincsenek értékek, csak érdekek. Jó ideje az Orbán legfontosabb belpolitikai érdeke, hogy az ellenzék semmiképp ne fogjon össze ellene. Ennek érdekében gátlástalanul képes kijátszani az antiszemita kártyát – persze csak az ellenséggel szemben.
Azt már megszokhattuk – ha egyáltalán hozzá lehet ehhez szokni –, hogy a Fidesz kommunistái jó kommunisták, míg a kormányt bírálók, függetlenül valódi ideológiai hovatartozásuktól, rossz kommunisták. Sőt, bolsevikok, tömegbe lövető kunbélák, mindannyian Rákosi bőrkabátjából bújtak elő. Persze Szűrös Mátyás, Pozsgay Imre avagy Szili Katalin nem. Dehogy is! Ők jó kommunisták. Nem is kommunisták, de egyenesen NER-kompatibilis prefideszesek, akik állampárti funkciójukban is Orbán hatalomra kerülését készítették elő.
De a Fidesz, és személyesen Orbán Viktor, nem kirekesztő. A megbocsátás, a kebelre ölelés, majd a tudatosan irányított vakság és süketség, a megfelelő mennyiségű amnéziával vegyítve jár a náciknak is. Most éppen. Mert ezt diktálja a „pillanat uralása”, a primer politikai érdek. A NER túlélése minden áron.
Az Orbán-rezsim számára a legnagyobb veszélyt az egységes ellenzéki fellépés jelenti. Nem kell ehhez politikai zseninek lenni, bőséggel elég megnézni az elmúlt választásások eredményeit. Ezekből kitűnik: a választók többsége nem Orbánra és a NER-re szavazott, ellenben az „oszd meg és uralkodj” elv szerint felaprózódott ellenzék mindezidáig képtelen volt valódi egységet mutatni az orbáni autokráciával szemben. Ez látszott megdőlni tavaly év végén, amikor bal- és jobboldal együtt tett hitet a NER-rel szemben.
Ezt pedig Orbán nem engedheti meg magának.
A jelek szerint kevésnek bizonyult az LMP felvásárlása, minden követ meg kell hát mozdítani, hogy éket tudjanak verni a Jobbik és a baloldal közé. Az állampárti vegykonyhában kifőzött megoldás pedig nem más, mint az antiszemita múltját letagadni vágyó, centrumba húzó Jobbik vállalhatatlan múltjának mindennapi felemlegetése.
(Érdemes tisztázni: a Jobbik antiszemita, rasszista múlta senki előtt nem lehet kérdéses. Elfelejteni is nehéz lenne, hisz 4-5 éve még teli szájjal zsidóztak parlamentben és azon kívül is. Miként az sem kérdéses: Vona Gábor néppártosodási kísérlete ugyan olyan politikai számítás eredménye, mint a Fidesz bármely lépése 1992 óta. Elfelejteni tehát nem kell, nem szabad és nem is lehet a Jobbik múltját. Számon kérni azonban csak a jelent lehet.)
A fidesznyik propaganda tudathasadásos állapotát jellemzi: egyszerre kérik számon a Jobbikon radikális, rasszista, antiszemita irányvonalának feladását és az akkori szélsőségességét, amely – szerintük – megakadályozza a baloldallal közös akarategységét. Ma már a jó szélsőjobbos az, aki szakított a vonai iránnyal, visszatért az eredeti Jobbikhoz, megalapította a Mi hazánk Mozgalmat. Aki így tett, az mondhat-tehet bármit, múltbéli bűnei épp úgy megbocsáttattak, mint jelen vagy jövőbeli tettei.
Ma már a propagandasajtó első számú termékében publikálhat az Lenhardt Balázs, aki nem olyan régen, még izraeli zászlót égetett, kifejezte viszolygását az MTK-val, mint zsidó csapattal szemben a kurucinfón, és nyíltan relativizálta a Soá-t. Persze Lenhardt megszolgálja a bűnbocsánatot, amikor ilyeneket ír: „Mert mi, korábbi radikálisok nem „fideszes csicskák” lettünk, hanem valós súlyukon értékeljük az ország előtt álló problémákat. Amelyek közül nem az oligarchák emlegetése a legnagyobb, hanem a globalista neoliberalizmus szakadatlan próbálkozása a nemzetállamok felszámolására. És ezzel a hatalmas erővel mert ujjat húzni Orbán Viktor, amihez bőven kellett bátorság, sőt karizma és tehetség, hogy a reménytelennek látszó küzdelemben még talpon maradjon.”
Ahogy az sem probléma, amikor a Magyar Hírlap lapszerkesztője, Babucs Zoltán szerint a Waffen SS tagjai „megérdemlik a hősi jelzőt, hiszen parancsot teljesítve vettek részt a magyar fővárosnak a védelmében.” A százmilliárdnyi adóforintból fenntartott köztévé műsorvezetője, a homoszexualitást szemmelveréssel gyógyító Trombitás Kristóf szerint pedig Európát védték 1945 elején a német és magyar egységes Budapesten. Kudarcuk pedig kizárólag a hadiszerencse forgandóságával magyarázható.
Persze oktondiság lenne antisztemitizmust keresni ott, ahol ugye zéró tolerancia van hirdetve. Így hát kifejezetten filoszemita megközelítés Szakály Sándor udvari történészé, amikor idegenrendészeti eljárásnak titulál tízezrek lemészárlását, és persze a zsidók jogfosztásáról sem lehet beszélni a ’30-as évek Magyarországában.
Köves Slomó, pedig nem 30 ezüstért, de 300 milliárdért árulja el a hazai zsidóságot, amikor szemrebbenés nélkül legitimálja a NER antiszemitáit, köpi szembe sajátjait, csak és kizárólag anyagi haszon reményében.
Félre értés ne essék: Köves rabbi nem azért vásárolható meg néhány százmilliárdnyi adóforintból, mert zsidó, hanem mert gerinctelen. A megalkuvás, sunyiság és árulás független kultúrától, vallástól, bőrszíntől. Ahhoz testi defektus kell: a gerinc, a tartás hiánya.
Persze Köves Slomó rabbi, néhány száz ultaortodox híve, a NER-kompatibilis uszítók mind jól járnak épp. És Magyarország?
(Fotó: Lenhardt Balázs épp kulturált, NER-kompatibilis véleményt fogalmaz meg.)
