- Életünket és vérünket, de zabot (Moszkvát és Pekinget) azt nem - üzente Orbán Washingtonba;
- A Fidesz erősen konfabulál, hogy kellő formában tudja tálalni híveinek a zsidók kiirtását;
- Az FDP főtitkár asszonya kénytelen volt a nyílt színen, látványosan elhatárolódni nagy barátja, Orbán Viktor politikájától, csak kérdés, mennyire őszintén gondolta.
Magyarország nem kíván engedni az Egyesült Államoknak és nem hajlandó korlátozni az orosz, illetve kínai befolyást. Orbán Viktor azt közölte amerikai diplomatákkal, hogy Ausztria mintájára mindkét ügyben semleges akar maradni, ez pedig ráerősít azokra a félelmekre, hogy Washington régi szövetségese eltávolodik a tengerentúli irányvonaltól. A kormányfő közvetlen munkatársai azt mondták, hogy a politikus továbbra is kiemelkedő mértékben szándékozik kivenni részét a NATO-akciókból, és nagyra értékeli a szervezet által nyújtott biztonsági garanciákat, ám Moszkva és Peking kapcsán elutasítja az amerikai nyomást.
Orbán ezt a múlt hónapban hozta Cornstein nagykövet tudomására, miután Trump arra próbálta rávenni a szövetségeseket, hogy lépjenek fel határozottabban a számítógépes kínai kémkedés ellen, valamint az ukrán válságban. A magyar vezető azonban egyikre sem hajlandó. Egyidejűleg kifogásokat emelt az ellen a megállapodás ellen, amely szabályozná az amerikai egységek és hadfelszerelések áthaladását Magyarországon. Egy magyar illetékes szerint a miniszterelnök üzletelni kíván Oroszországgal és lázadozik, amikor a meg akarják mondani neki, hogy mi a helyes magatartás Kínával szemben. Ő ezt belügynek tekinti.
Az ellentétek miatt, amelyekbe beletartozik a CEU elűzetése, valamint az is, hogy nem Washingtonnak, hanem Moszkvának adtak ki két orosz fegyverkereskedőt, Pompeo külügyminiszter azt tervezi, hogy a jövő hónapban Budapestre jön. A lap idézi, hogy hivatalos amerikai értékelés szerint Magyarország az utóbbi két évben még közelebb került Moszkvához, mint az USÁ-hoz. Emiatt a Fehér Ház kezd elbizonytalanodni, hogy mennyire is számíthat a magyar félre. De azért próbálja rábeszélni a politikust, hogy engedjen, kis és nagyobb kérdésekben egyaránt. Ennek kulcseleme lenne a már említett katonai egyezmény, amelynek jóváhagyása hónapok óta késik. Budapest különféle, időnként ellentmondásos módon indokolta a halogatást. Ez volt azután az oka, hogy Pompeo a múlt héten felhívta Orbánt.
Az egyik nagy nemzetközi jogvédő szervezet antiszemitizmus szakértője arra emlékeztetett a Holokauszt Emléknapján, hogy napjainkban az ilyesfajta veszélyeket nem csupán a politikai paletta szélén tapasztalni, mert pl. Magyarország és Lengyelország korábban a büszkén demokratikus nemzet volt, ám vezetőik napjainkban a tekintélyelvűség felé tartanak. Ira Forman a Human Rights Watch-tól hozzáfűzte, hogy a Fidesz, illetve a PiS eközben eltorzítja az igazságot, mert megfelelő mesével akar kirukkolni a történelemről és a vészkorszakról. A jelentés megjegyzi, hogy a világban új erőre kap a gyűlölet vezérelte erőszak, ugyanakkor a jelek szerint a fiatal nemzedékek egyre kevesebbet tudnak a zsidók, a romák és mások kiirtásáról. Egyébként tegnap, az auschwitzi láger felszabadításának évfordulóján szélsőjobbos tüntetés volt az egykori haláltáborban. Ezzel szemben a német külügyminiszter arra figyelmeztetett, hogy Európában a populisták a nacionalizmust hirdetik, és szélsőséges provokatőrök megpróbálják bagatellizálni a holokausztot.
„Semmilyen rokonszenvet nem érzek az orbáni illiberális demokrácia, vagy akár a magyar miniszterelnök iránt”. Ezekkel a szavakkal határolódott el a német liberálisok főtitkárasszonya az FDP konferenciáján a magyar politikustól, miután a Spiegel a minap megírta, hogy őt és a férjét is szoros kapcsolat fűzi Orbán Viktorhoz. Nicola Beer a küldöttek megnyugtatására kiemelte, hogy az EU nem nézheti tétlenül, amint a jobboldal a többi közt Magyarországon és Lengyelországban a szabadságot fenyegeti. A politikusnő napok óta magyarázkodásra kényszerült, miután az ügy megkérdőjelezte a párt hitelességét. A liberálisok ugyanis kifejezetten a tekintélyelvű Fidesz európai ellenpólusaként hirdetik magukat.
A tanácskozáson a jelenlévők elfogadták a választ, legalábbis egyelőre. Mindenesetre 86 %-kal listavezetőnek választották Beert az EP-választás előtt. A pártelnök azt fejtegette, hogy a kampányt Macron oldalán kívánja megvívni, nem úgy, mint a CDU, amely Orbán Viktorral áll össze. Ugyanakkor feltűnő, hogy a párt nem jelölte újra azt az EP-képviselőt, aki nyilvánosságra hozta, hogy a múlt szeptemberben Beer arra próbálta rávenni: ne szavazza meg a Sargentini-jelentést. Mostani felszólalásában Hirsch erről azt mondta, hogy ő bizony a magyar kormány elleni jogállami eljárásra voksolt, mert az ember nem vágja csak úgy sutba az erkölcsi iránytűjét. Még akkor sem, ha ennek ránézve kedvezőtlen következményei lesznek. Amúgy pontosan ez következett be, a hatalmi viszonyok egyértelműek az FDP-n belül.
Viszont a pártvezér nyugodtabban alhat, mert elegáns módon sikerült megszabadulnia a főtitkár asszonytól, akivel nem túl jó a viszonya. Most Beeren a sor, hogy bizonyítsa: komolyan gondolta, amit Európának liberális álláspontról ígért.
A hetilap úgy értékeli, hogy az FDP elmarasztalta a bátorságot, ellenben megjutalmazta a megingást, noha a főtitkár asszony üres szavakkal nyugtatta meg a delegátusokat. Pedig a tagság éveken át hiába várt arra, hogy nyilvános beszédeiben Beer bírálja Orbán Viktor politikáját. Ellenben az utóbbi napokban nagyon is kritizáló hangra váltott át, ami azzal függ össze, hogy előzőleg sajátos módon próbálta befolyásolni több párttársát is Brüsszelben, illetve igen bensőséges a kapcsolata a magyar kormány több tagjával is. Ám a magyarázattal adós maradt. Azt sem világította meg, miért nem állt ki a CEU elleni támadások ügyében, illetve hogy ez a tartózkodó hozzáállás miként függ össze a Balog Zoltánhoz fűződő barátságával.
Ám a küldötteknek ez is elég volt, egyetlen kérdést sem tettek fel, talán azért, mert híre járta, hogy megbánhatja, aki sokat kérdezősködik. Pontosan ez lett a sorsa Nadja Hirschnek, pedig ő az egyetlen a pártban, aki már dolgozott Strasbourgban. Az FDP azon van, hogy megújuljon, és ennek érdekében véget akar vetni a belső intrikának. Csak éppen tanácsos volna, ha nem torolná meg a kényelmetlen kérdéseket. Továbbá kérdőre vonná azokat, akik haboznak az egyik legfontosabb európai kérdésben. Ily módon most a liberálisok helyzeti hátránnyal kezdik a választási hadjáratot. Azzal vádolják ugyanis a konzervatívokat, hogy azok nem foglalnak állást egyértelműen Orbán Viktorral szemben. Ám Beer esetében kétséges, hogy mennyire képes hitelesen képviselni ezt a kritikát.
A kommentár veszedelmesen alkalmatlannak tartja tisztségére az osztrák belügyminisztert, aki nagyra becsüli ugyan Orbánt és Kaczynskit, ellenben a demokráciát és a jogállamot nem sokra tartja. Mint az újság írja, Kickl olyan populista szélsőséges, aki a politikának kívánja alárendelni a jogot, azaz nagy ívben tesz a hatalmi ágak szétválasztására. Pedig a többségi döntések nem automatikusan felelnek meg a jogállami normáknak. A többségnek nincs helyből igaza, a demokrácia pedig több puszta statisztikánál. Vagyis nem szabad kapásból egyenlőségjelet tenni a többség és az alkotmányosság közé. Ha egy demokratikus rendszerben figyelmen kívül hagyják a jogot és az alkotmányt, akkor ott nem a nép, hanem a politikai önkény uralkodik.
A demokrácia értékközösséget takar, hogy ez így is maradjon, arról a jog gondoskodik. A politika arról dönt, milyen célokat milyen eszközökkel követnek. Hogy azután az az út jogilag járható-e, azt meg a jog szabja meg. Emiatt dühönghet egy politikus, de nincs más választása, mint hogy tiszteletben tartsa ezt a tényt. Az osztrák miniszternek is meg ezt tanulnia, vagy ha nem, hát, mennie kell.
A legsikeresebb német politikai lap, a Die Zeit főszerkesztője úgy gondolja, hogy a populisták igen jól szerepelnek majd az európai választásokon, sőt lehet, hogy ott érik el a csúcspontot. Giovanni de Lorenzo szerint a politikai közép válságba jutott, a közbeszédet a jobb- és balszél határozza meg. Közben sokan visszatérnek a nacionalizmushoz, ami azonban semmi jóra nem vezet. Velük szemben állnak a globalizmus szószólói, akik le akarják bontani a nemzeti határokat, ám ez ellentétes sok ember alapvető felfogásával. Viszont akik cinikusan és szándékosan nyomatják a nacionalizmust, azok pontosan tudják, hogy az érzelmeket akkor lehet a legkönnyebben mozgósítani, ha az ellenőrzés elvesztésével, a külső befolyással összefüggő félelmekre játszanak rá. Nem szabad lebecsülni ezt a veszélyt, mert amikor a populizmus agresszív és nacionalista, megmérgezi a társadalmat.
Hogy azután egyes vezető politikusok nem figyeltek oda, mit akarnak az emberek, ráadásul a nemtörődömséget moralizálással, vegyítették, nos, az ugródeszka volt a populisták számára. Trumpnak és a többi igen tehetséges, manipulatív populistának az a nagy erőssége, hogy képesek teljesen hamis dolgokat tényként eladni, pont ezért annyira veszedelmesek. E cél érdekében igyekeznek uralmuk alá vonni a sajtót és meghatározni a vitákat a közösségi médiában. Mert nagyon hatékony tud lenni, ha állandóan szajkózzák a féligazságokat és hazugságokat. Az emberek szemében azok előbb-utóbb valóságként jelennek meg.
