- Orbánnak még nem okoznak fejfájást a tiltakozások, de ráfizethet, ha túlságosan rátarti, mert még az általános sztrájk sem lehetetlen, ám a tüntetések előtt-utóbb kifulladnak;
- Valószínűleg az európai konzervatívok és a szociáldemokraták is szemet fognak hunyni a magyar és a román tekintélyelvűség láttán;
- A német autógyáraknak jól jön a rabszolga törvény, a magyar miniszterelnök viszont úgy reagál a tiltakozásokra, hogy a Horthy-restauráció jegyében látványosan a Várba költözik.
A világban tavaly megállt a demokrácia visszaszorulása, már csupán 42 államban romlott a helyzet, ám ez alighanem csak átmeneti állapot, és az idén ismét csak rosszabbra fordulnak a dolgok, ugyanakkor Magyarország besorolása nem változott, azaz továbbra is lényeges hiányosságokat mutat a demokratikus rendszer. Erre a következtésre jut a lap elemző részlegének legújabb demokrácia indexe, amely olyan tényezőket vesz figyelembe, mint a választási rendszer, a kormány működésének módja, a politikai kultúra és részvétel, valamint a polgári szabadságjogok állapota. Mindezek alapján a magyar demokrácia őrzi 57. helyét a 165-ös listán, bár a lap kiemeli, hogy a tekintélyelvű vonásokat mutató populista hatalom felforgatta a demokratikus intézményeket, éppen úgy, ahogyan az a törököknél és a lengyeleknél is történt.
Az éllovas Norvégia, Izland és Svédország, a sereghajtó pedig Uganda, Zambia és Zimbabwe. Kelet-Európa uniós tagállamai egyforma besorolást kapták, azaz egyiket sem lehet valódi demokráciának tekinteni, sőt jelentős visszalépést tapasztalni náluk 2006 óta. Ugyanakkor közülük csak Horvátországban és Romániában rosszabb a helyzet, mint Magyarországon. Az egész régión belül bajban van a demokrácia, ami azt jelenti, hogy fejletlen a politikai kultúra, gondok vannak a jogállam fenntartásával, járványos a korrupció, egyes kormányok elutasítják a liberális demokratikus értékeket, viszont hajlanak pajzsra emelni erős embereket, akik azután megkerülik a politikai intézményeket. Ez így együtt igencsak gyenge alapokat nyújt a demokrácia számára. A mutató Magyarország, Szlovákia, Horvátország és Románia esetében még romlott is tavalyhoz képest.
Nem sok jót vár ettől az évtől a lap legendás volt főszerkesztője, miután mindenütt csak bizonytalanságot tapasztal, mi több, azt jósolja, hogy az USA és Európai csak még beljebb keveredik a zsákutcába. Theo Sommer ezzel együtt úgy gondolja, hogy az idén eldől, szétesik-e az atlanti közösség, vagy olyan erők kerekednek felül, akik helyreállítják az együttműködést. Trumpnak édes mindegy, mi lesz az EU-val, a Nato-t pedig idejét múltnak nyilvánította. Az európaiak viszont nem bíznak az elnökben, mert annak nincsenek értékei, képtelen megkülönböztetni barátot és ellenséget. De közben az uniót teljesen lekötik saját, belső vitái, úgy hogy már aggódni kell a sorsáért.
Miután a védelmi miniszter távozott a washingtoni kormányzatból, a Fehér Házra immár nem lehet számítani külpolitikai értelemben. Sőt, lehet, hogy az elnök a diplomáciához menekül, miután odahaza egyre jobban szorongatják a demokraták. Ugyanakkor az EU önmaga zsírjában sül, nem képes megállapodni a menedékrendszer reformjában, megoldani a menekültkérdést. Az euróövezet csupán milliméterenként képes előbbre lépni. Az unió geopolitika jelentősége pedig egyre jobban csökken. Belső helyzete aggodalomra ad okot. Immár nem csupán Magyarországon, Lengyelországban és Romániában vannak hatalmon nacionalista-populista politikusok, hanem Olaszországban is. Az Orbánok, Kaczynskik, Dragneák és Salvinik a saját illiberalizmusukat ünneplik, nyugaton pedig erősödnek a hasonszőrű erők. Ezek a pártok együttesen 100-150 helyet hódíthatnak el Strasbourgban a májusi választásokon.
A gond az, hogy sehol sem látni azokat a vezetőket, akik képesek volnának kijuttatni Európát a slamasztikából. Leállt a német-francia motor. Úgy hogy a szerző még a katasztrófát sem tartja kizártnak, ha nem sikerül megfelelő módon kezelni a hanyatlást, hozzátéve, hogy még a legjobb világrendnek is vége szakad egyszer.
Juncker ki van akadva Románia tekintélyelvű sodródása miatt, ugyanakkor más populista kormányokkal nincsen baja. A Bizottság elnöke a nehéz fegyverzetet vetette be, amikor a múlt év végén nyilvánosan kirohant az EU jelenlegi soros elnöke, Bukarest ellen. Ilyen súlyos bírálatra még nem volt példa, de a keménység még meglepőbb, ha azt vesszük, hogy a Bizottság első embere hosszú ideje mennyire elnéző Orbán Viktorral szemben, vagy milyen megértést tanúsít a konzervatív-szélsőjobbos osztrák koalíció iránt. Igazából a politikus attól függően érzékeny az európai értékek ügyében, hogy az érintett párt tagja-e a konzervatív EPP-nek vagy sem. Nem véletlen, hogy jelenleg csupán a lengyel PiS ellen zajlik jogállami eljárás, de hát a párt egy másik frakcióhoz tartozik. Ezzel szemben a Fidesz, az Osztrák Néppárt, valamint a bolgár Gerb jókora laufot élvez a demokrácia visszaállítása ügyében.
Ugyanez vonatkozott a szocialista pártcsaládra is, hiszen az a Néppárt szövetségese a Bizottságban és az EP-ben. Ezért a román szociáldemokrata kormány sokáig azt hitte, hogy élvezi a sajátjai védelmét, és ugyanúgy büntetlenül ügyködhet, mint Orbán. Csakhogy szeptemberben a kereszténydemokrata képviselők egy része habozás nélkül megszavazta a magyar vezetés elleni jogállami vizsgálatot. Azóta Juncker szavakban nem győzi bírálni a magyar miniszterelnök tekintélyelvűségét, de attól azért óvakodik, hogy beindítsa az eljárást a 7-es paragrafus alapján. Ezek után a szociáldemokratáknak nemigen van más választásuk, mint hogy ők meg román védencüktől távolodjanak el. De a soros uniós elnökség miatt a kérdést júliusig alighanem borítékolják. Ám mivel a májusi választások nem sok jóval kecsegtetik a két nagy pártcsaládot, ezért erősen valószínű, hogy utána mindkettő arra az álláspontra jut: nem volna jó, ha tovább gyengítenék magukat a magyar és a román kérdéssel.
A máltai partoknál a két menekülthajón veszteglő 49 ember megpróbáltatásai mutatják, milyen aránytalan lett a reakció az EU-n belül az illegális migráció kapcsán. Vagyis egy hét sem kellett ahhoz az újévben, hogy kirobban az első vita a bevándorlás ügyében, és bizonyosan nem ez az utolsó. A lényeg itt is az, hová küldjék a két járművet, mert Olaszország nem engedi őket kikötni. Még egyszer: mindössze 49 menekültről van szó, és sokan közülük már a 3. hetet töltik a fedélzeten. A viszály azt is jelzi, hogy egyre nehezebb eseti alapon szétosztani a migránsokat, ami a Liga tavaly hatalomra kerülése óta szolgál a dolgok átvészelésére.
Málta hozzájárulna, hogy a két hajó a rossz idő miatt fusson be valamelyik kikötőjébe, de garanciákat akar, hogy az emberek nem maradnak a nyakán. Ám idáig csupán a 28 tagállam egyharmada jelezte, hogy átvesz bizonyos kontingenst. Vagyis a legtöbb kormányt nem hatották meg Ferenc pápa vasárnap elhangzott intelmei. Mindenesetre az ügy illuszrálja, milyen szinten áll a szolidaritás, és valószínűleg csak még inkább megpecsételi a kötelező kvótarendszer sorsát. Magyarország és Lengyelország viszont nem ajánl fel semmit, ha egyszer megteheti. Viszont ha nem egészen 50 menedékkérő ekkora görcsöt tud okozni, akkor el lehet képzelni, mi történne, ha hirtelen akkora hullám zúdulna a földrészre, mint 4 éve.
A vendégkommentár igen fontosnak nevezi, hogy Magyarországon csaknem egy hónapja tartanak a tiltakozások a rabszolga törvény miatt, sőt a demonstrálók már Orbán Viktor lemondását követelik. A szerző, Jason Wittenberg, a kaliforniai Berkeley Egyetem politológia tanára, rámutat, hogy az ellenzék számára a jogszabály a közigazgatási bíróságok felállításával együtt az utolsó csepp volt a pohárban, mivel a Fidesz lebontja a liberális demokratikus államot és megszerzi a teljhatalmat. A tüntetők követelései között szerepel a független igazságszolgáltatás, valamint sajtó is, a kormánypárt mindkettőt drasztikusan veszélyezteti.
A demonstrációk idáig nem értek el eredményt, ám az eddiginél nagyobb fenyegetést jelentenek a jobboldali-populista Orbán számára, mert a megmozdulások immár a vidékre is kiterjednek. Így olyan városokra is, amelyek inkább konzervatívak és általában csendesek. Ennélfogva nemigen lehet alátámasztani azt a hivatalos állítást, hogy a felvonulásokat külföldi aktivisták, valamint a saját népszerűtlenségük és tehetetlenségük miatt zavarodott ellenzéki erők szervezik. Az is új, hogy a szakszervezetek általános sztrájkot terveznek. Ha az elégedetlenség átterjed a Fidesz vidéki bástyáira, akkor ez lehet az első országos akció a hatalom politikájával szemben és felhívás lehet a további mozgósításra.
Hogy az ellenzéki képviselőket szó szerint kidobták a köztévé székházából, az lehet túlzott reakció, de jelezheti azt is, hogy a kabinet mostantól kezdve másként kezeli az ellenzéket és már nem riad vissza az erőszaktól. Ha ez így van, akkor Orbán beigazolja a széleskörű gyanút rezsimjével szemben. Lényeges továbbá az is, hogy a kormányellenes erők a korábbinál egységesebbek. A megfirkált választási rendszerből következik, hogy még ha teljesen összeállnak és meg is szerzik a többség támogatását, akkor sem biztos, hogy ők győznek. Ha viszont megosztottak, az szavatolja a Fidesz további fölényét. De ha a rabszolga törvény miatt az eddigi irányban mennek tovább a dolgok, akkor megvan legalább az eshetősége, hogy a hatalmat meg lehet verni a szavazóurnáknál.
Orbán Viktor a Vasfüggöny leomlása óta először kockáztat általános sztrájkot, miután az általános tiltakozás láttán a szakszervezetek éppen ennek a lehetőségét latolgatják. Jelenleg éppen a tagság véleményét kérik ki ez ügyben és elképzelhető, hogy a vita az érdekképviseletek reneszánszát jelzi. E pillanatban ugyan csak minden 10 munkás számít szervezett dolgozónak, ám a leállás lehetősége új kihívást jelent a miniszterelnök számára. 3. egymást követő győzelme után politikailag mozdíthatatlan, de a leállás keresztezheti elképzelését, hogy a májusi választás előtt egy táborba tömörítse az európai nacionalistákat. Első ránézésre nem ez a legalkalmasabb pillanat a szakszervezetek számára a tiltakozáshoz. Gyorsan nő a gazdaság, 3. éve emelkednek a bérek, a munkanélküliség rekord alacsony szintre zuhant.
Csakhogy a kedvező adatok egy része a munkaerőhiányból fakad, amin csak ront a hatalom bevándorlás-ellenes álláspontja, valamint a Brüsszel zajló összecsapás a jogállam ügyében. A felmérések azt mutatják, hogy Orbán ezúttal is át fogja vészelni a demokráciát követelő tiltakozásokat. Ám két fontos vizsga vár rá. Egyrészt az európai, másrészt az önkormányzati választások. Az ellenzék abban bízik, hogy jól jön neki a felháborodás Orbán óriási hatalma láttán, amibe beletartozik az EU egyik leghatékonyabb propaganda gépezete, valamint a közigazgatási bíróságok rendszere. Csakhogy már látszanak a kormányellenes erőknél a törésvonalak. Sík Endre a Tárkitól azt mondja, hogy a tüntetések elfáradnak, mert a vezetők egy idő után nem tudnak semmi újat mondani és nem képesek változásokat sem kicsikarni. A nagy kérdés az, hogy a szakszervezetek áthidalják-e ezt a helyzetet, és hogy az elkeseredés kitart-e az őszi hazai választásokig.
A magyar ellenzék látványos akciókkal igyekszik bekerülni az újságok szalagcímeibe, egyben fokozza a nyomást a kormányra. A szakszervezetek átadták követeléseiket Orbán Viktornak, aki azonban teljesíthetetlennek tartja a listát. Egyébiránt a dokumentumban az áll, hogy tisztességes bérek szükségesek, miután az eltelt két évben jó 20 százalékkal nőttek a keresetek, de inkább csak retorikai elemnek lehet tekinteni azt a kívánságot is, miszerint olyan nyugdíjak kellenek, amelyekből meg lehet élni. Konkrét számok sehol sem szerepelnek. A másik két pont viszont azt szolgálja, hogy a kormányfőt engedményekre vegyék rá, és ily módon erősödjön mind az érdekképviselet, mind az MSZP. Az egyik a rabszolga törvény eltörlése, amelyről a kormányerők úgy gondolják, hogy azzal végre egy ütős témát találtak.
Tóth Bertalan úgy nyilatkozott a lapnak, hogy a jövőben nem kívánnak úriemberek módjára udvarias kérdéseket feltenni az Országgyűlésben, hanem ráállnak az állandó obstrukcióra. Ezzel párhuzamosan folyamatosan tiltakozásokat szerveznek az utcán, valamint sztrájkok lesznek. A szakszervezetek szóvivője azt mondta, hogy megbénítják az országot. Ha Orbán most tárgyalópartnereket nevez ki, akkor felértékeli az ellenfeleit és defenzívába szorul. Pontosan ez a másik oldal célja. Abban bíznak, hogy a politikus nem tesz eleget az ultimátumnak és akkor akadálytalanul tiltakozhatnak. Ám a szakszervezetek gyengén szervezettek és megköti a kezüket a sztrájktörvény. De ha eltorlaszolják az üzemekhez vezető utakat, akkor leállhat a termelés. Ez esetben viszont valószínűleg közbelépne a rendőrség.
Az ellenzék az utóbbi két hétben nem tudott javítani a saját népszerűségi mutatóin és nem mentek ki többen tüntetni sem. A megmozdulások célja az MSZP elnöke szerint az, hogy felkeltsék az emberek figyelmét, áttörjék a hivatalos propaganda falát. Ami az EP-választásokat illeti, Tóth feltehetőleg a nyilvánosság előtt az összefogást hirdeti, valójában azonban nem ezt akarja, mert pártja megerősödhet a többi ellenzéki erőhöz képest.
Orbán Viktorra először nehezedik az utca nyomása – írja vendégkommentárjában Csekő Balázs, Bécsben élő szabadúszó újságíró. Mint megállapítja, Orbán Viktor alighanem másfajta karácsonyi ajándékra vágyott volna, de hát Budapest utcáin mostanában különös jelenségeket tapasztalni: füstbombákat, könnygázt, borsspray-t. Ezek kísérik a tiltakozó hullámot. A tüntetők ezúttal sokkal hangosabbak, mint korábban, egyúttal elégedetlenebbek és dühösebbek. A kiváltó ok a rabszolga törvény volt, de azután gyorsan kialakult belőle a tömeges Orbán-ellenes mozgalom. Ma már átfogja a társadalom széles rétegeit, amelyek demokráciát, jogállamot, szabad sajtót és független bíróságokat követelnek. Azaz mindazt, amit a Fidesz az eltelt 9 évben lerombolt.
Az elégedetlenség a legjobban az ellenzék egységén érhető tetten. Már nem számítanak az ideológiai ellentétek, nem érvényesül a klasszikus jobb-bal felosztás. A baloldal és a Jobbik hívei kéz a kézben demonstrálnak az Orbán-rezsim tekintélyelvű irányvonala ellen. A hatalom számára figyelmeztető jel, hogy az események immár nem korlátozódnak Budapestre. A miniszterelnök aligha tesz engedményeket, nemigen lehet pozitív fordulatban bízni. A biztonsági szolgálat erőszakos fellépése az MTVA székházában arra utal, hogy a kormányfő jottányit sem ad fel hatalmából. Biztosabban érzi magát a nyeregben, mint valaha. Ám kockázatos volna, ha simán lesöpri az asztalról az ellenzéki követeléseket, mert az csak fokozná a lakosság felháborodását. Forró év következhet Magyarországon. Nem kizárt, hogy egész politikai pályafutása legnehezebb időszaka előtt áll Orbán.
Tagesspiegel
1. A rabszolga törvény a német autógyáraknak kedvez. Ennek megfelelően Lex Audit, BMW-t, illetve Mercedest emlegetnek azok a magyarok, akik hetek óta tüntetnek a túlórák újraszabályozása ellen. A német autós cégek az ország iparának legfőbb munkaadói és ők a jogszabály haszonélvezői is. Csakhogy mind a három beleütközik abba, hogy nincs elegendő munkaerő, ezért azt akarják, hogy az alkalmazottak dolgozzanak többet. A fluktuáció jelentős, az IG Metall úgy tudja: gyakran előfordul, hogy egy-egy cégnél egy év alatt kicserélődik a teljes személyzet egyharmada. A kivándorlás is nagy gondokat okoz. A nyugati határ mentén az emberek szívesebben ingáznak Ausztriába és vissza, semmint hogy viszonylag alacsony bérért robotoljanak az autóiparban.
A keresetek emelkednek, ám a német vasas szakszervezet szerint a megoldás semmiképpen sem lehet az, hogy az emberek ájulásig hajtanak, ám utána csak három év elteltével kapják meg az érte járó díjat. Nem elfogadható a jövőben a 12-órás munkanap sem, amire Kecskeméten a Mercedesnél van példa, már ha meg akarják tartani a foglalkoztatottakat. A jobboldali-populista kormányt nem hatják meg a tiltakozások. A német vállalatok nem nyilatkoznak a tömeges elégedetlenségről. A Német-Magyar Kereskedelmi Kamara azonban cáfolja, hogy az autógyárak kényszerítették volna ki a túlmunka emelését.
2. A tömeges ellenállás láttán Orbán Viktor erőt akar mutatni: beköltözik a Karmelita kolostorba. Az épületet már felszentelték, az átalakítás költségeit 65 millió euróra becsülik. Sok budapesti szemében jelképes fontossága van annak, hogy a kormányfő a Duna partjáról a Várba teszi át székhelyét. A negyed ugyanis legutoljára a 2. világháború előtt, Horthy fasiszta uralma idején kapott politikai jelentőséget. A letűnt idők iránti nosztalgia a hatalom más terveiben is megnyilvánul. A Kossuth teret az 1944-es állapotnak megfelelően alakították át, ugyanakkor elvitték onnan Nagy Imre szobrát. Ezek a lépések Orbán erőpolitikájából erednek. De idetartozik a bírósági rendszer átalakítása, valamint a rabszolga törvény, amelytől a kormány a foglalkoztatási költségek mérséklését várja.
