Ironikus posztban tiltakoztak a korlátolt butasága ellen. Pedig amit mond, az inkább félelmetes, mint nevetséges. 
Tisza István meggyilkolásának 100. évfordulóján állítottak szobrot szerdán a volt miniszterelnöknek, és a jeles esemény alkalmából a parlament elnöke nekiesett a történelemtanároknak, mert hogy
hazudnak.
gyakorlatilag ugyanazt a marxista, posztmarxista koloncot cipeljük a nyakunkban, mint amit a második világháború után a nyakunkba akasztottak. (...)
Végre rehabilitálni kell múltunkat, és újra kell fogalmaznunk az elmúlt több mint ezer esztendőt, különösen a 20. századi történelmet, annak érdekében hogy helyesen lássuk a ma kihívásait is.
A házelnök agymenésére a Történelemtanárok Egylete pénteken gúnyos Facebook-posztban reagált:
Kövér László házelnök a rendszerváltoztatás kudarcterületének nevezte a történelemoktatást. Szerinte ugyanazt a marxista, posztmarxista anyagot tanítjuk, mint a rendszerváltás előtt. Szerintetek mire alapozhatja állításait? A jelenleg forgalomban lévő, általuk válogatott körrel íratott, majd lektoráltatott, engedélyezett tankönyvekre? Az általuk bevezetett NAT-ra és kerettantervre?
Vagy a történelemórákra lopakodott be titkon, és ott előre be nem jelentett marxista szemléltetőeszközöket látott?
És mi lesz a megoldása? Kikapcsolja a mikrofonjainkat? Vagy választ valami mást azoknak a kommunistáknak az eszköztárából, akikkel harcban állónak hiszi magát?
Az eszköz akkor legalábbis onnan lenne, ahonnan az alapállása: az ideológiai alapú politikavezérelt történelemoktatás óhajtása.
(A képen a Gondolkodok Klubjának ülése. A középen látható felirat jelentése: „a mai ülés azzal a fontos kérdéssel foglalkozik, hogy meddig engedik meg nekünk, hogy gondolkodjunk?”
Amellett hogy a TTE vastagon lekommunistázta Kövért, a posztot a Gondolkodók Klubjának ülésével illusztrálta, ahol részvevők bekötött szájjal ülnek az asztalnál:
Tekintve a Fidesz történelemszemléletét, amely ötvözi a sérelmi nacionalizmust (minket mindenki mindig bántott, a vesztünkre tört és elnyomott), valamint az üdvtörténetet (a történelem magyarság 1000 éves küzdelme a megdicsőülésért, ott leszünk mint a nyugat-európai nemzetek temetésén), a TTE állítását egyáltalán nem lehet a valóságtól elrugaszkodottnak tekinteni.
A ma, Magyarországon hatalmon lévő garnitúra ugyanolyan
egydimenziós, egytényezős folyamatként tekint a történelemre,
mint a marxisták, csak a fiktív munkásosztály szerepét az ugyancsak fiktív nemzet tölti be, amelyik természetesen egységes és egylényegű (ti. bigott keresztény), és amelyik küzd a fennmaradásért, a függetlenségét, a neki jogosan járó nemzetközi pozícióért (ami alighanem a világuralom).
Ebben az egydimenziós személetben lehet a magyarság nyelve török (Orbán Viktor szerint), 89-ből antikommunista forradalom (Schmidt Mária szerint), amikor is Orbán egy elemi erejű népmozgalom élén döntötte meg a kommunizmust és zavarta haza az oroszokat (ugyancsak Schmidt), mert természetesen
az üdvtörténet csúcsa a Fidesz országlása.
Ami persze gyanúsan emlékeztet a sztálinista felfogásra, csak mutatis mutandis.
Továbbá pedig ami ebbe a koncepcióba nem illik bele, az hamis tudat, burzsoá ideológia, ellenségeink kitalációja, liberális szemfényvesztés, valamint "marxista, posztmarxista kolonc".
Szerintük tények nincsenek, csak értelmezések, és csak egyetlen értelmezés lehetséges. Aki mást állít, az maga az ellenség, akit nemcsak legyőzni, de egyenesen megsemmisíteni kell. Ezt nevezi Kövér a múlt rehabilitációjának.
A történelem egyelőre ellenáll. Ki tudja, meddig teheti.
Innen már tényleg csak egy lépés, hogy betiltsák, ami nem illik a sablonba, amúgy a sztálini időkkel teljesen adekvát módon. Az Alkotmánybíráság számára már kötelezővé tették az Alaptörvény elé iktatott ideológiai nyilatkozat, az ún. Nemzeti Hitvallás figyelembevételét. Nem volna váratlan, ha ugyanezt előírnák a történelemoktatásban is: aki nem eszerint látja a világot, annak távoznia kell a szakmából. ("Kikapcsolja a mikrofonjainkat?" Igen.)
Így lehet a múltat végképp eltörölni, és teremteni egy másikat. Nem baj, hogy az sosem történt meg.
