Mészáros Lőrinc lovasstadionja még mindig épül, de cserébe a patakmedret is lebetonoztatja ugyanazon a természetvédelmi területen.
Nyár végén számoltunk be arról, hogy Mészáros Lőrinc stadionépítésbe fogott Szilvásváradon, a Bükki Nemzeti Park szívében.
A hír akkor nagy port kavart, azóta viszont mély csönd övezte a Szalajka-völgy betonmonstrumának épülgetését. Valószínűleg azért, mert a beleölt milliárdok ellenére is csúszik a befejezés. A kezdetben 1,6 milliárdos, ma már a 7 milliárd forint összérték közelében járó beruházás kivitelezői valahogy nem jól osztották be ezt a kevéske aprópénzt. Az Állami Ménesgazdaság bővítésének szánt lovaspálya ünnepélyes átadását eredetileg januárra tervezték, és idén tavasszal már versenyek helyszínéül szolgált volna. Ehhez képest a létesítmény még mindig félkész. Igaz, ha megfelelő szögből nézzük, ezt nem lehet rögtön megállapítani.
Az építkezés ütemezését mintha egy, a westernfilmek hőskorából itt maradt díszlettervezőre bízták volna: a homlokzat tökéletes, de mögé kukkantva ott az állványzat. A stadion ménesgazdaság felőli része lefestve és kész díszburkolattal befejezettnek tűnik
Míg a létesítmény túlsó oldala, ahol a parkolók lesznek, ezért most még senki nem látja, épp csak, hogy épülget:
A stadion melletti sétaút is új burkolatot kapott tavaly. A főúttól néhány száz méteren át csinosan kövezett sétány fogadja a látogatót, aki, ha optimistán elindul rajta, egy idő után biztos, hogy csodálkozni fog. A stadion sarkánál valószínűleg fogyni kezdett a térkő, persze ennyire szűk költségvetésből biztosan nem is futotta volna többre - de minek is? Nincs is már ott semmi látnivaló, csupán néhány máshol nem honos védett állat- és növényfaj.
A kisvasút végállomásáig még rendezett az útburkolat, onnan tovább a Fátyol-vízesésig viszont már méretes kráterek jelzik, hogy a kivitelező cég mindenhez értő tulajdonosa nem szereti az erdei sétákat, így nem tartotta érdemesnek az útviszonyok rendezését ott a távolban, ahol a gázszerelő sem jár.
A tereprendezési láz a Szalajka-patakot sem kímélte. A völgybe betérő látogatóval hatalmas tábla tudatja, hogy a magyar állam nagylelkűségének hála több, mint kétszázmillió forintnyi uniós pénzből kap a patak új medret.
Hogy mi volt a baj a régivel? Valószínűleg csak annyi, hogy nem azokból a betontömbökből készült, amiket a na, melyik cég is gyárt? És különben is: a természetes meder kanyargós, fésületlen és az esetlegesség benyomását kelti. Csak semmi össze-vissza csörgedezés, tessék fegyelmezetten, katonásan folyni! Hát nem sokkal szebb ez:
Mint ez?
Na ugye.
Azt a kérdést pedig, hogyan történhet ez meg egy fokozottan védett természetvédelmi területen, inkább ne is feszegessük. Biztos, hogy van az a pénz, és az uniós forrásokból jut is, marad is. Talán éppen a természetet kedvelők elhallgattatása volt az egyik oka, hogy az épülő stadion területén lévő fák egy részét meghagyták. A helyi növények között azóta valószínűleg az egyik legnagyobb átok, amit egymásnak mondhatnak mérgükben: “mentsen meg téged Mészáros Lőrinc!” Ha valaki esetleg nem szereti a lóversenyt, arra is köthet fogadásokat, hogy a megmaradt fák meddig bírják még az épület árnyékában. Az biztos, hogy bárhol máshol jobb növénynek lenni, mint itt:
Az egész beruházás úgy, ahogy van, hű tükre a Nemzeti Együttműködés Rendszerének: drága, csicsás homlokzat mögötti kontármunka. Messziről rendezett, de közelebb lépve látszik, hogy az egészet sebtében tákolták össze olyanok, akik nem értenek hozzá. Csak a látszat számít.
Szilvásvárad címere pedig mostantól nyugodtan lehetne két, egymással szemben álló betonteknő, az egyikben ágaskodó paripa, a másikban fickándozó pisztráng.
Kerényi Kata
Az utolsó 100 komment: