- Ekkora hazugsággal, mint a Soros-elleni hadjárat, még egyetlen uniós kormányfő sem kampányolt.
- Az Orbán-klán mesés módon megszedi magát az unió által támogatott közbeszerzéseken.
- A magyar miniszterelnök már nem európai úton jár.
Magyarországon veszélyben a nemzet – figyelmeztet a hetilap kommentárja. Orbán Viktor az összeesküvés elméletekre alapoz, hogy két hét múlva bebiztosítsa győzelmét. A napokban újra bejelentette, hogy megtiltják a „Soros-szervezetek” tevékenységét az országban. A politikus a választások előtt nem középen keres támogatást, hanem a szélsőjobbon. A befektető elleni hadjárat a legarcátlanabb hazugság-építmény, amivel egy uniós miniszterelnök valaha is a kampányolt. De hat, mert gerjeszti a félelmet a menekültekkel szemben, noha az ország már régen bezárkózott. A Soros elleni uszítás egyben rájátszik a globalizáció-, illetve az elit-elleni reflexekre is. A hadjáratban tapasztalni némi antiszemita felhangot is. Régi, zsidóellenes közhelynek számít a szálak titkos mozgatója, aki az egész világra kiterjedő hálózaton keresztül, alattomos módszerekkel gyakorolja a hatalmat, illetve igyekszik meggyengíteni olyan bátor népeket, mint amilyen a magyar is. De a közvélemény kutatások idáig azt mutatják, hogy Orbán számítása beválik, biztos előnyben bízhat április 8. után. Az ellenzék azt reméli, hogy elhódíthat egy pár egyéni mandátumot. Hódmezővásárhelyen ez már bejött. A nemzeti lárma ellenére sok magyarnak immár elege van a másokra tekintettel egyáltalán nem levő Fidesz-rezsimből.
„Az Orbán-banda kasszíroz, szervezett csalás az EU millióival” – ezzel a címmel közli magyar helyzetképét a legolvasottabb osztrák lap. Bár a miniszterelnök már százszor is ördögként festette le az uniót, családja és politikai klánja csodás módon gyarapszik a közbeszerzéseken, különösen azokon, amelyeket Brüsszel milliókkal támogat. Egyre több az olyan ügy, amelybe bekapcsolódott az OLAF és ez a kétharmadba kerülhet a Fidesz számára. Az egyszerű többséget azonban biztosra lehet venni. A leglátványosabb botrányt a vő szolgáltatta, aki – ha minden igaz – sokmillió euróval szedte meg magát a közvilágítás korszerűsítése során. Az EU Csalás Elleni Hivatala szerint a szóban forgó 35 eset közül a pályázatok felénél lehet tetten érni a szervezett csalást. A feltételeket eleve úgy írták ki, hogy annak csakis az Elios tudott megfelelni, miközben a jelentkezési anyagokban meghamisították a megtérülésre vonatkozó adatokat.
De milliós nagyságrendben jutottak közösségi pénzekhez Orbán apjának és egyik fivérének cégei is. Az egyik legnagyobb haszonélvező pedig a házi oligarcha, Mészáros Lőrinc volt, akinek vagyonát jelenleg kereken 350 millió euróra becsülik. A figyelem elterelésére a miniszterelnök látványosan mocskos választási kampányt szervezett, Soros Györggyel a célkeresztben. A hivatalos propaganda valósággal démonizálja az üzletembert. Brüsszelnek mindezidáig nincs receptje a magyar demokrácia folytatólagos leépítése ellen. A szerződésszegési eljárásokat a kormányfő úgy védte ki, hogy egy pár ponton kozmetikai változtatásokat hajtott végre a kifogásolt törvényeken, de közben zavartalanul kitartott célja mellett. A választási győzelem csaknem 100 % számára, a politikus biztosra megy. Kampányát a migránsokról és Sorosról szóló összeesküvés elméletre építi.
A német közszolgálati rádió munkatársa a Fidesz 12 EP-képviselője közül négyet keresett meg, hogy adjanak neki interjút a Brüsszel és Budapest közötti ellentétekről, ám egyik sem állt kötélnek. Szájer József és Deutsch Tamás egyáltalán nem válaszolt, Gál Kinga egyeztetési nehézségekre hivatkozott. Ugyanakkor Schöpflin György három oldalon három oldalas levélben kifogásolta, hogy a liberális újságírók rendszeresen rágalmazzák a magyar kormányt. Vagyis nem járnak utána a dolgoknak, ellenben sokat másolnak egymástól. Azon kívül az ilyen kritikának általában része a nacionalista vád, Orbán ostorozása, csak baloldali forrásokat idéznek, panaszkodnak a választási rendszerre, a tekintélyelvű irányvonalra, a sikerekről viszont hallgatnak. Nagyjából ez a recept, ha a nyugati sajtó Magyarországról küld jelentést - állítja Schöpflin.
Mindebből a német sajtómunkás azt a következtetést vonta le, hogy a Fidesz politikusai nem kívánnak beszélni. Nem úgy viszont Frank Engel, a luxemburgi konzervatív képviselő, aki elárulja, hogy a párbeszéd gyakran az Európai Néppárt frakciójában sem tartozik a magyar megbízottak erősségei közé. Nem nagyon akarnak érintkezni más, jobboldali pártok embereivel sem. Inkább elvannak egymás között, még a többi magyar delegátussal sem állnak szóba. Ez abból fakad, hogy úgy érzik: állandóan támadják őket. Már rájöttek, hogy senki sem kedveli őket, és hogy mindenkinek csak az idegeire mennek.
Engel azt mondja, az uniónak sokkal korábban kellett volna a magyar eseményekre reagálnia, éspedig jogsértési eljárás formájában. Úgy fogalmaz, hogy Magyarországon 2010 óta zajlik az állam teljes körű összeomlása. Ez azután együtt jár teljesen elfogadhatatlan jogsértésekkel, ám ezeket Brüsszel csak a konkrét esetekben teheti szóvá. Ennek azonban csak akkor van foganatja, ha a magyar fél belátja, hogy nem sokat nyerhet az ügyön. Ilyenkor némileg visszahúzódik. Az EU pedig úgy tesz, mintha egy teljesen normális tagról volna szó. Ám a luxemburgi politikus szerint a magyarok esetében a demokrácia lényege már rég szétporladt. Olyan ügyekben van vita az unió és az Orbán-kormány között, mint a sajtószabadság, az igazságszolgáltatás függetlensége, a személyiségi jogok, a tanszabadság és a civil társadalom. Illetve, hogy a miniszterelnök nem teheti azt, amit csak akar, mert Brüsszel felmutatja neki a korlátokat.
Engel hozzáteszi, hogy ha a magyar vezetőnek ennyire nem tetszik a rendszer, nyugodtan mehet isten hírével, ám ezt nem mindenki látja így a parlamenti csoportban. Az interjúalany megjegyzi, hogy a kizárásból nem lesz semmi, mert az olyan pártok, mint a CSU, védik az Orbán-klánt és a Fideszt. De hogy miért, azt a luxemburgi politikus nem érti, mert úgy ítéli meg, hogy a kormányfő által választott út már nem európai.
