"A magyar foci nagyon szépen fejlődik, és előrefelé haladunk" – mármint a vezénylő tábornok szerint. Egy hozzá nem értő profi futballista szerint mindez korántsem igaz.
Ritkán foglalkozunk sporttal – nem véletlenül. Egy egészséges társadalomban a sport bármely ága – ide értve a focit is – nem a pártpolitika része. E kitétel alól nem csupán Magyarország, de minden diktatúra kivétel. A szocializmus évtizedei alatt nem csak idehaza, de Moszkvától Varsóig minden kommunista diktatúra igyekezett a "győztes társadalmi berendezkedést" a sportsikerekkel legitimálni. Más, nemzetközi sikert úgysem nagyon tudott felmutatni az a berendezkedés.
A turáni átoknak tulajdonítjuk, hogy a kommunizmus egyik legnagyobb magyar ellenzője és lebontásában igen aktív politikai aktora hozta vissza a kommunizmus sport-felfogását Magyarországra. Orbán számára a foci, maga az élet – ezt, bár eddig is tudtuk, nemrég maga vezette le a Guardian két újságírójának.
„A futball furcsa kombinációja annak, hogy valaki szabad ember és egyben egy katona is. A futballista egy egység tagja, de közben kreatívnak is kell lennie. Ez a modern társadalmak nagy dilemmája is: hogy egyszerre legyünk szervezettek és szabadok. A futballpályán még megy is ez, de a politikában már bonyolultabb” – így Orbán. – "A magyarok eleve kritikusan állnak a civilizációkhoz, és úgy gondolják, hogy a modern társadalom nagyon veszélyes lehet a gyerekekre, ezt ellensúlyozza a sport. … Ez az akadémia (a felcsúti – a szerk.) és ami körülveszi, egy része egy koncepciónak. Az én koncepciómnak, hogy a futballnak nem kell üzletiesnek lennie. A futball inkább a művészethez tartozik, nézzék meg ezt a stadiont, ez művészet."
De mást is mondott a kedves vezető az angol zsurnalisztáknak - akiknek értelemszerűen alig is van fogalmuk arról, mit is jelenthet a futball. "Jól haladunk, hogy újraélesszük a magyar futballt, de sokan nagyon kritikusak. Kevesen értenek velem egyet, sokan mondják azt, hogy a magyar futball szar, de a helyzet az, hogy nagyon szépen fejlődik, és előrefelé haladunk".
Nem is érdemes meglepődni a miniszterelnök mondatain, elvégre az elmúlt években több tízmilliárd adóforint áramlott a TAO-támogatások formájában az állítólag professzionális magyar futballba. Az eredményt nem igazán érdemes boncolgatni…
Foci-ismeretekkel igazán nem vádolható Szalai Ádám, válogatott játékos, aki lassan 300 meccset tudhat maga mögött a spanyol és a német ligában, meglehetősen másként látja a magyar futball sikertörténetét. A "kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci" elvet magyarítva Szalai a napokban adott interjújában kijelentette: "Jól finanszírozzák (a magyar foci – a szerk.). A tehetség a kevés."
Köszönjük, nincs több kérdésünk.
