- Olyan idáig még nem volt, hogy két tagállam elutasítsa a szolidaritást az EU-n belül.
- Schulz: Seehofer ma mondja meg Orbánnak, hol van a határ a migráció elutasításában, valamint a sajtó- és szólásszabadság lerombolásában.
- Kurznál a barátság a pénznél véget ér.
A magyar és az ír miniszterelnök nem értett egyet a migráció és terhek megosztásának kérdésében. A budapesti tárgyalások után azonban Varadkar azt hangoztatta, hogy a párbeszéddel lehet a legjobban közelíteni az álláspontokat. A politikus sorra látogatja az uniós tagállamokat, odahaza azonban a Munkáspárt kifogásolja, hogy a miniszterelnök miért nem árulta el az utolsó pillanatban elhatározott magyarországi utat, noha kérdezték róla a parlamentben. A baloldali ellenzék demokráciaellenesnek és az EU értékeivel szembenállónak tartja a magyar politikát. Egyben azt is szeretné tudni, hogy az ír kormány mennyire ért egyet Orbán Viktor irányvonalával. Nos, erről Varadkar annyit mondott a sajtótájékoztatón, hogy új kapcsolatokat kell kiépíteni, főleg Kelet-Európában. Egyébiránt abban egyetértettek a vendéglátóval abban, hogy nem szabad csökkenteni sem a közösségi agrártámogatásokat, sem a szerkezeti alapokat. A francia államfővel szemben mindketten szorgalmazzák, hogy a nemzeti adópolitikával tehessék versenyképesebbé a gazdaságukat.
A lap úgy értékeli, hogy feszültség van az unió keleti felén, és a magyarok, illetve a lengyelek ellenállása nagy próbatétel Brüsszel számára, amely szankciókat helyezett kilátásba a migráció és az igazságszolgáltatás miatt. Az elemzés, amelyet a címoldalon Orbán Viktor nem túl előnyös fényképével harangoznak be, emlékeztet arra, hogy a két ország szembefordult a liberális értékekkel, ugyanakkor tegnap Budapesten megerősítette, hogy kész éles ütközésekre is a bevándorlás és a pénz kapcsán. A cikk idézi, hogy a harcias házigazda szerint 2018 a nagy csaták éve lesz a nyugati multikulti felfogással szemben. Lengyelország egykor a legígéretesebb tanítvány volt a Keleten, mára azonban a konzervatív-nacionalista PiS lekoppintja a politikai rendszer átalakításának orbáni modelljét. Ugyanakkor a magyar vezető fogja össze az ellenállást az EU menedékpolitikájával szemben, ami újabb éket ver a kontinens két fele közé.
A magyar-lengyel kapcsolat azért nagy kihívás Brüsszel számára, mert képes meglőni a többiek erőfeszítéseit egy sor területen, a migrációtól kezdve a jogállamig – mondja Heather Grabbe, a Nyílt Társadalom Európai Politikai Intézet igazgatója. Hozzáteszi, azért léptek szövetségre, hogy kivédjék az uniót és ez teljesen úgy jelenség. Ez az első eset, hogy egy államcsoport elutasítja a szolidaritást migráció és a tehermegosztás ügyében. Ugyanakkor a magyar és lengyel retorika nyugtalanítja a Visegrádi Csoport másik két tagját. EU-diplomaták viszont elárulták, hogy nem szeretnék, ha súlyosbodna a válság Varsóval, mert nem lenne jó, ha törés következne be a szervezeten belül, hiszen az destabilizáló hatást váltana ki. Ám ily módon azzal is számot vetnek, hogy Magyarország meg akarja vétózni a lengyelellenes megtorló intézkedéseket.
Egyre több tagállam sürgeti, hogy a következő időszakban az anyagi támogatásokat kapcsolják politikai feltételekhez, ám a magyar és a lengyel vezetés ezen a területen – egymás természetes szövetségeseként – harcra készül – mutat rá Bartha Dániel, az egyik budapesti elemző intézet vezetője. Az erősödő jobboldali nacionalizmus különösen nagy aggályt ébresztett Németországban. Kai-Olaf Lang, a neves német elemző arra hívja fel a figyelmet, hogy Berlint és a két renitens kormányt sok minden elválasztja, de sok tényező össze is köti. Merkel ezért nem kíván új elválasztó vonalakat, pl. úgy, hogy túlzottan elmélyítenék az együttműködést az eurozónán belül. Egy lengyel szakértő mindehhez azt fűzte hozzá, hogy Varsó gyenge és rá van szorulva Magyarország védelmére.
Nagy törésvonal fenyeget Európa közepén: Orbán és Morawiecki a legfőbb kincsnek tartja a nemzeti önállóságot, Macron viszont szuverén uniót akar, és aki ezzel nem ért egyet, az mehet, isten hírével. Az újdonsült lengyel kormányfő a budapesti úttal az egész földrésznek üzent, miközben az a veszély áll fenn, hogy elsikkad, mi is az egész európai összefogás célja, értelme. Erre a felismerésre utal, hogy a Bizottság példátlan eljárást indított Varsó ellen. De a tét nem csupán az, hogy Lengyelország el akarja törölni az igazságszolgáltatás függetlenségét. Hanem, hogy az EU búcsút int-e a saját alapelveinek. Az uralmon lévő magyar és lengyel nacionalisták a menekültválság folyamán sorskérdésnek nyilvánították a bevándorlást, de ily módon egyúttal elterelték a figyelmet tényleges szándékukról. Arról, hogy az államot és a társadalmat átalakítsák, és ezáltal nehezítsék meg, illetve tegyék lehetetlenné a demokratikus hatalomváltást. Elsősorban ezt szolgálja az orbáni illiberális állam. A politikusnak azonban nem kizárólag odahaza tapsolnak, Németországban is udvarolnak neki.
Az közös Macronban és Orbánban, hogy mindketten döntésre akarják kényszeríteni Európát. A francia elnök rájött, hogy az összefogás eddigi szintje nem elegendő, több kell, hogy az unió cselekvőképes maradjon a világban. Az Orbánok is látják a helyzetet, csak éppen ők másféle válasszal szolgálnak. Azokat képviselik, akik megvédendő fészeknek gondolják a hazát. Ám a briteknél látni, hová vezet az állítólagos függetlenségi mozgalom. May pedig kétségbeesetten próbálja jóvátenni a gazdasági károkat. A kilépési tárgyalások egyben brutálisan feltárták, milyen hatalmas erőfölény van Brüsszel oldalán. A közép-európai nacionalisták ámítják az embereket, a nemzetet nem lehet kisállami eszközökkel megtartani. Ezt paradox módon éppen azt bizonyítja, hogy az öntudatos magyar és lengyel fejlődés a jó gazdasági eredményekre épül, csak éppen azokat nem lehetett volna elérni az uniós tagság nélkül. Itt okos kompromisszum szükséges, de az ezúttal nem középen van. Nem létezik ugyanis fél jogállam, egy ilyennek nincs helye az EU-ban. Minden tagországnak joga van kilépni, senki sem támaszthat igényt arra, hogy illiberális hatalomként belülről ássa alá a közösséget.
Az Orbán-Morawiecki-tárgyalás üzenete az volt: a két ország védelmezi az EU igazi értékeit, és hogy Európa az erős államokat és a keresztény értékeket kell megtestesítenie. Így értékeli a látogatást a Gazeta Wyborcza egyik újságírója. A vendégkommentár szerint nagyon is tudatos volt, hogy a lengyel miniszterelnök először Budapestet kereste fel. A két ország ugyanis egyaránt elutasítja a bevándorlást és azonosan ítéli meg az EU jövőjét, amit a vendéglátó úgy fogalmazott meg, hogy nem kívánnak új birodalmat. Ezzel arra utalt, hogy egykor Magyarország és Lengyelország is a Szovjetunió vazallusa volt. De az is szerepet játszott, hogy Orbán nyíltan kilátásba helyezte a vétót, ugyanakkor meglepő, hogy a sajtótájékoztatón egyikük sem említette a 7-es cikket.
Orbán profi játékos, tudja, hogy a témáról nyugodtan üzenhet a Kossuth Rádióban, de politikailag más az akusztika, amikor a lengyel kormányfő mellette áll. Azon kívül a házigazda Tusk újjáválasztása kapcsán egyszer már a lengyelek orrára koppintott. Mindent egybevéve, a látogatásnak bizonyítania kellett, hogy Varsó nincs egyedül. Merthogy Morawiecki hétfőn arról igyekszik meggyőzni Brüsszelben Junckert és Timmermanst, hogy a Bizottság nem érti a lengyel reformokat, ezért tévesen kezdeményezte a felelősségrevonási eljárást. De igazából azt szeretné elérni, hogy országa továbbra is kapja a nagy pénzeket az EU-tól, mert ha nem, az nem csak a tekintélyt rombolja, hanem a gazdaságnak is nagy gondokat okozna.
A lap úgy látja, hogy túlságosan is megriadt az EU a magyar-lengyel rém láttán. Minden fenyegetés dacára, a két ország befolyása csekély Európában. Orbán Viktor akkor érzi igazán jól magát, ha vörös szőnyeget terítenek ki előtte, katonazene szól, baráti, kelet-európai kormányfő áll az oldalán, közös az ellenség, világosak a szavak. Nem csoda ezek után, hogy Morawiecki látogatását a nagy bunkó meglóbálására használta fel. Nagyobb befolyást sürgetett magának, Lengyelországnak és a Visegrádi Csoportnak az unióban. De hát rögtön így lépett fel, amikor 8 éve hatalomra került és a közös normák megsértésével szinte azonnal maga ellen fordította Brüsszelt. A legutóbbi EU-csúcson csak a lengyel miniszterelnök támogatta, noha Varsó maga is elszigetelődött. Mégis sokan hiszik azt, hogy a V4-ek lefékezhetik a további integrációt. Ám ez nem valószínű, mivel nagy támogatójuk, Nagy-Britannia kilép. Azon kívül mind a négyen sok támogatást kapnak Brüsszelből, de messze nem egységesek. Továbbá nem várható, hogy Ausztria csatlakozik hozzájuk. Közép-Európa rémképként csupán mellékes szerepet tölt be.
Az uniónak nem sok eszköze van, hogy keresztülvigye akaratát, ha valamely tagállam megsérti az alapértékeket, mint most Lengyelország. De már előzőleg, Orbán Viktor tekintélyelvű irányvonala is aláaknázta az építményt, amelyet a 2. világháború után a liberális demokráciák önkéntes szövetségeként hoztak létre. Kínálkozna, hogy Varsó ellen vigyék végig a 7-es paragrafust, csak éppen a belengetett magyar vétó miatt Timmermans alelnök amíg csak lehetett, késleltette a lépést. Meg azzal is tisztában volt, hogy ez az utolsó fegyver, amit be lehet vetni. Azon kívül a Bizottság nem szerette volna élezni a vitát a többi visegrádi állammal. Az Ausztrian kapcsán elszenvedett 2000-es kudarc szintén óvatosságra intette Brüsszelt. Ez utóbbi magyarázza, hogy meglehetősen lazán reagált az illiberális magyar fejleményekre, valamint hogy sokkoló apátiát tanúsított az új osztrák koalíció láttán, noha abban ismét helyet kapott a szélsőjobb.
Az EU immár a falnak szorult: a szerződések őreként lépnie kell, miután a PiS átlépett minden vörös vonalat. Ám hogy fog az kinézni, hogy a magyarok megtorpedózzák a szankciókat? A szervezet gyengének tűnik, képtelen arra, hogy tiszteletet parancsoljon. A következő hónapokban várhatóan csak tovább keményednek a frontok, mivel az unió megállapodást akar a kvótákról. Marad még a szerkezeti alap, hogy Varsót jobb belátásra bírják. Csakhogy a támogatások megvonásához is egyhangú döntés szükséges. Macron már jelezte, hogy egységesebb, demokratikusabb uniót akar. Merkelt viszont még hosszú ideig lekötik a kormányalakítási tárgyalások. Pedig az ő vezetésére a Bizottság nagyon számít, hogy arcvesztés nélkül kijusson a lengyel zsákutcából.
A német szociáldemokraták elnöke felszólította a bajor keresztényszociálisok vezetőjét, hogy emlékeztesse Orbán Viktort, milyen kötelességei vannak az uniós menekültpolitika ügyében. A magyar kormányfő ma szólal fel a CSU parlamenti csoportjának tanácskozásán. Schulz elvárja, hogy Seehofer világosan mondja meg a vendégnek, az meddig mehet el a migráció, valamint a sajtó- és véleményszabadság területén. Mint mondta, a magyar politikus veszélyes politikát folytat. Noha mindössze nem egészen kétezer menedékkérőt kellett volna átvennie, erre nem hajlandó, és nem törődik az uniós joggal. Schulz szerint úgy tesz, mintha a kérdés csakis a németeket érintené. A politikus utalt arra, hogy a magyar hozzáállásnak következményei lehetnek, amikor a 2020-tól esedékes uniós támogatásokról döntenek. A szociáldemokrata vezető úgy fogalmazott, hogy a németek állják a menekültválság terheit, ám más kormányuk az orrkarikánál fogva végigvezetik őket a cirkuszi porondon. Az EU azonban nem szupermarket, ahol mindenki kedvére válogathat, hanem jogközösség.
A jelentés vitatottnak nevezi Orbán Viktort. Megemlíti azt is, hogy a magyar kormányt bírálják az EU-ban, mivel leépíti a demokráciát és a jogállamot. A politikus azonban a CSU-vezér barátjának számít. Seehofer legutóbb tegnap vette védelmébe a meghívást, mondván, hogy Orbán egy uniós tagállam demokratikus megválasztott miniszterelnöke. Márpedig a partnereknek beszélniük kell egymással. Amikor megkérdezték tőle, vajon érvényesül-e Magyarországon a jogállam, a bajor politikus úgy válaszolt, hogy a magyar vezető a jogállami elvek talaján áll.
Az osztrák koalíció két pártja elvi egyezségre jutott, hogy alaposan megkurtítja a keleti tagállamokból érkezett vendégmunkások számára a családi pótlékot, ha az érintettek gyerekei odahaza élnek. Csak éppen a készülő szabályozás az uniós jogba ütközik, és erősen valószínű, hogy a Bizottság szerződésszegési eljárást indít, ha elfogadják, merthogy sérül az egyenlő elbánás elve. Azon kívül Orbán Viktor ugyan nagy barátja a konzervatív-szabadságpárti szövetségnek, de már bejelentette, hogy lépéseket tesz, ha Ausztria korlátozza a magyar állampolgárok juttatásait. A jogszabályt már az osztrák bíróságok is elkaszálhatják. Mindenesetre a kormány évi 114 millió eurót akar megtakarítani ily módon.
A lap úgy értékeli, hogy Kurz és csapata feszítővassal igyekszik finomhangolni a szociális rendszert. Már a szociáldemokraták is próbálkoztak vele, de a unió aggályai miatt elálltak tőle. A kiinduló helyzet azóta sem változott, így nem tudni, mi volna az a köztes megoldás, ami összhangban van a közösségi joggal és az érintett tagállamok is megszavaznák. Szóval teljesen bizonytalan, hová vezet ebben a kérdésben a nemzeti külön út, miközben az új kormány azt hangoztatja, hogy tiszteletben tartja a az EU-s alapelveket. Az ugyanakkor mindig is csupán ócska kifogásnak számított, hogy a családi pótlék a fizetés része pl. a magyar és szlovák ápolónők esetében. Nehogy tisztességes pénzt kelljen adni nekik. Ám mivel most ugrani látszik a támogatás egy része, még sincs szó nagyobb keresetről, ez nagy bajokat okozhat az egészségügyben.
Ausztria tavaly a legtöbb családi pótlékot, 80 millió eurót a magyaroknak folyósította az EU-ból érkezett vendégmunkások közül, így lap nagy ellenállást jósol Magyarország részéről a tervezett intézkedéssel szemben. Merthogy a járadékot hozzáigazítanák a származási ország létfenntartási költségeihez. A teljes összeg tavaly 273 millió eurót tett ki és 132 ezer gyereket érintett. Utóbbi szám a magyarok esetében 39 ezer volt. A csökkentés a magyarokon kívül főként a szlovákokat, lengyeleket és románokat sújtaná erősen. Ausztriában a családi pótlék gyerekenként és havonta 112-162 euró között mozog, míg Magyarországon átszámítva 39 eurónak felelt meg.
A kommentár szerint az osztrák kormánynak hamarosan választania kell a földrész két része között. Azaz hogy a pluralizmus és az állítólag dekadens Nyugat ellen ágáló, illiberális Orbán Viktor pártjára áll-e, vagy inkább tartja szavát és hű marad az EU-hoz. A kettő együtt nem megy, annál is kevésbé, mivel a magyar vezető Oroszországot, Kínát és Törökországot tekinti példaképének, és ha Kurz vele társul, akkor a tekintélyelvű tábort erősíti. A hatalom persze arra hivatkozik, hogy mindenki a tettei alapján mondjon véleményt róla. Csakhogy sokan tekintik az FPÖ-t a nemzeti szocializmus örökösének, éspedig joggal. Egyben aggódnak a „gyűlölet halálos ideológiája” miatt, ami a pártot jellemzi. És mennyire lesz hiteles a 2. félévben az osztrák uniós elnökség, ha a Szabadságpárt továbbra is az EU-ellenes frakció tagja marad Strasbourgban?
FAZ
Magyarországon pártállástól függetlenül teljesen negatívan ítélik meg, hogy éppen 100 éve esett szét a Habsburg-birodalom, miközben pl. a csehek ünneplik az akkori Csehszlovákia létrejöttét. Ungváry Krisztián történész azonban magyar szemszögből katasztrofálisnak minősíti 1918-at. Nemcsak a háborús vereség és Trianon miatt, hanem azért is, mert azóta sok magyar számára mind a mai napig szitokszó a liberalizmus. Pedig az eszmei irányzat a 19. században még erős volt nálunk, ám 1920 óta sokan a győztes hatalmakkal és a békediktátummal kapcsolják össze. A nacionalizmus és a liberalizmus még napjainkban sem fér össze. Úgy hogy katonai parádé és örömittas tűzijáték aligha várható Budapesten a 100. évfordulón.
