A hivatalos ötvenhatos programsorozat idén a Stefánia-palotában tartott ünnepséggel indult október 19-én, a katonai hagyományokat ápoló társadalmi szervezetek képviselőinek tartott rendezvénnyel. Vargha Tamás államtitkár (a képen) nyitóbeszédében férfias határozottsággal közölte a hallgatósággal, hogy ennél nagyobb biztonságban már nem is lehetnének. Kár, hogy senki nem félt.

Nem lehet könnyű a Honvédelmi Minisztérium államtitkárának lenni egy olyan országban, amit már régóta senki sem akar megtámadni. Az embernek folyton bizonygatnia kell, hogy van értelme a munkájának, és megérdemli azt a halom pénzt, amit keres.

A hont igenis védeni kell, hiszen bármikor jöhet valaki, aki például… na, erre nehéz példát találni.

Vargha kis gondolkodás után a “humanistának hazudott globalista ideológiát” nevezte meg fő ellenségként. Ez kellően megfoghatatlan ahhoz, hogy senki ne merje megkérdezni, miért olyan veszélyes, hiszen a vak is látja, hogy pont azért, mert nem tűnik annak.

Ez késztet nemzeti örökségünk, kultúránk, határaink védelmére: hogy megőrözzük nemzeti identitásunkat, ha kell, fegyverekkel.

A csütörtök esti beszéd után jó eséllyel már be is jegyeztek pénteken egy céget, amely humanistának látszó globalistákat formázó céltáblákat gyárt nagyobb mennyiségben. Ha nő a kereslet, a piacnak alkalmazkodnia kell.

És hogy hogyan kapcsolódik mindez a közelgő évfordulóhoz? A kulcsszó, mint kiderült, természetesen a szabadság.  Hiszen ezért haltak meg annyian a forradalomban, és - hát persze, hogy - ezért építünk kerítést is. Hogy szabadok legyünk. Vargha szerint semmi nem lehet érzékletesebb szimbóluma a szabadságnak, melyért annyian áldozták az életüket, mint egy szögesdrótból készült kerítés.

A galambot és egyéb szárnyaló jelképeket már bizonyára véletlenül lepuffantotta egy csapat kisiskolás lőtéri gyakorlat közben tornaórán.

A forradalomban valóban életüket áldozók szerencsére nem tudnak szólni, hogy nem pont így értették. A hazánk biztonságáért aggódó jelenlevőket pedig  annyira áthatotta az ünnepi pillanat, hogy senki nem vette észre, mikor Vargha mellékesen megemlítette, hogy úgy különben egy gonosz és elnyomó kormány ellen indult neki a sok hős. Reméljük, a főnökének sem tűnt fel. Vagy ha igen, hátha kap állást egy frissen bejegyzett céltáblagyártó cégnél.

A csütörtöki biztató kezdet után nagy izgalommal várhatjuk az ünnepségsorozat következő szónoklatait. Ha pedig annyira türelmetlenek lennénk, hogy az események elébe sietnénk, elkészíthetjük a saját verziónkat is házilag. A fentiek alapján a hozzávalók a következők:

• Annak taglalása, milyen nagyot fejlődött a haza védelme/oktatás/egészségügy/gyermekvédelem/bűnüldözés/húsvétinyúl-tenyésztés (attól függően, épp minek az államtitkára vagyunk vagy kívánunk lenni hamarosan).
• Saját érdemeink szerény elhallgatásával olyan általános értékek kiemelése, mint az idegengyűlölet és az újdonságok elutasítása.
• Egy váratlan fordulattal mindezt összekötjük az éppen aktuális ünnepi eseménnyel (karácsonykor a menekült család, mint hasonlat, nem kézenfekvő, érdemesebb inkább arra koncentrálni, hogyan lehet rezsit csökkenteni fűtés helyett szamárlehelettel).
• Legvégül átnyújtunk néhány díjat azoknak, akik eljöttek.

A honvédelmi miniszter helyettesének beszédéből ha más nem, az biztosan kiderült: az ország határaira lehet kerítést felhúzni, de a józan ész határait, úgy tűnik, senki nem őrzi.

Kerényi Kata