A Süddeutsche Zeitung, a német újságírószakma által a legbefolyásosabbnak tartott országos lap a napokban 3 oldalon foglalkozott azzal, hogy a magyar operatőrnő éppen két éve gáncsolta el a szerb határon azt a szír férfit, aki kisgyerekével a karján menekült Röszkénél a rendőrök elől. A rendkívül alapos összeállítás azt is bemutatja, mi történt a főszereplőkkel azóta. Az anyagot lényegtelen kihagyásokkal közöljük.                 

                  A ballépés

Oszama Mohsen az életéért fut. Karján a fia, kezében egy műanyag zacskó, a hátán hátizsák. Körülötte kamerák, menekültek, rendőrök. Utóbbiak közül az egyik megragadja, de a férfi kiszakítja magát a szorításból, nem hagyja, hogy bárki feltartóztassa. A magyar operatőrnő veszi a jelenetet. Amint a férfi elszalad mellette, az asszony egy lépést tesz előre, majd kirakja a lábát a gyermekkel szaladó Mohsen útjába. A másik elesik, a fiút félig maga alá temeti. Nagy nehezen feltápászkodik. A kicsi sír. A férfi káromkodik. És itt vége szakad a videónak.

2015. szeptember 8, Röszke. Kevés ház, vágányok, mezők, egy kerítés. Az egyik oldalán Szerbia, a másikon Magyarország. Menekültek tízezrei lépnek itt át a határon az úgynevezett balkáni úton. Mögöttük a múlt, előttük a remélt jövő. Egyikük Oszama Mohsen. Elesik, feláll, megy tovább. Budapesten és Bécsen át eljut Münchenbe. Mire oda megérkezik, már sztár.

A bukásáról készült felvétel bejárja a világot – az RTL riporterének, Stephan Richternek a jóvoltából. Az egyik legrettenetesebb jelenetet mutatja, 2015-ből, pedig az az év nem szűkölködött ilyen incidensekben. Mohsen jelkép lett, annak a sokmillió szírnek a szimbolikus alakja, aki Európa határain rekedt. Csak Münchenben, később pedig Madridban fogadják, meginterjúvolják, körüludvarolják. Gyereke, a hétéves Zaid közös fotón szerepel Cristiano Ronaldoval, a világsztárral. Miután kínkeservesen elmenekült a háború elől, úgy tűnik, hogy megkezdődik Oszama új élete. 

Az operatőrnő, László Petra viszont azt a Délkelet-Európát testesíti meg, amely hallani sem akar a migránsokról. Világszerte milliók gyűlölik az asszonyt a hozzáállásért, azért, amit tett. Még aznap elveszti a munkáját. Bocsánatkérése visszhang nélkül elhal. Úgy látszik, mintha élete romokban volna.

Itt véget is érhetne kettejük története. Ha a világ olyan egyszerű volna. Ha egy tíz másodperces videó képes volna jókra és rosszakra felosztani az embereket. „Nem érdemeltem meg ezt a boszorkányüldözést” – mondja az asszony ma. „Azt kívánnám, bárcsak soha ne lett volna ez a videó!” – sóhajt Stephan Richter. Ha valaki hármójukkal beszél, kérdőjel lesz a dacos felkiáltójelből, amellyel a twitter-felhasználók kommentálták akkoriban a filmet: Miért csinálta László Petra azt, amit? Mit tett a videó vele és Oszamával? Mit tud elmesélni Stephan Richter? És hány élete van egy embernek? Mert 2015 szeptember 8-a óta két-két László Petra és Oszama Mohsen létezik: egy-egy előtte, egy-egy utána. Egyfelől magánemberként, másfelől közéleti figuraként. A második életük története következik most.

Röszke, 2015. szeptember

„Az ellátás rettenetes volt. Valóságos gyújtópont alakult ki. Nem egészen két hétig maradtunk a helyszínen”. Stephan Richter a maga 32 évével már veteránnak számít. Az RTL riportereként járt Párizsban a Charlie Hebdo miatt. Münchenbe az ottani ámokfutás szólította. A világ válságai adnak munkát neki. „De ez a három hónap a Balkánon, ez volt a legkeményebb” – meséli. „És azon belül Röszke volt a legszörnyűbb”. 

Az újságíró egy németországi sörkertben ül, rebarbaralevet iszik, cigarettázik. Fiatalnak, gyorsnak és ébernek tűnik. Folyton előhúzza az okos telefonját. A nyár minden fotóját és videóját azon tárolja. Mint egy emlékezet, egy archívum. Bármikor bizonyítani tudja vele, amit jelentett. Úgy becsüli, hogy azokban a hetekben, Röszkénél nap mint nap hozzávetőleg 0 ezrek lépték át a magyar-szerb határt. Szírek, afgánok, irakiak. Mindig a vasút mentén. „Le lehetett látni dél felé a vágányokon. Egyre csak jöttek az emberek”. Sokan rettenetes állapotban voltak. „Láttam egy 65-éves férfit, aki az anyját cipelte a hátán. Mozgássérült gyerekek, tolókocsiban, a kerekekről már lekopott a gumi. A menekültek erejük végére értek”.

A magyar rendőrségnek meg kellett akadályoznia, hogy a tömeg az autópályán eljusson a 164 kilométerre lévő Budapestre. A rendőrök képviselték egyedül az államhatalmat. Egyetlen orvos, vagy ápoló nem volt jelen. Nem létezett semmiféle segítség. Richter úgy fogalmaz: „A menekültek nem ott éltek, legjobb esetben is csupán tanyáztak”. Napközben észtveszejtő meleg tombolt, éjjel nulla fokra esett vissza a hőmérséklet. „Ha esett, az anyák a nedves fűben aludtak a gyerekeikkel” – emlékszik vissza a riporter. Jön a hír, hogy hamarosan lezárják a határt. „Családapák véresre harapdálják az ujjukat kétségbeesésükben, mert elszakadtak a feleségüktől, a kicsinyeiktől”. A menekültek tudják: Magyarországon vár rájuk az út legnehezebb része. Aki eljut Ausztriáig, az megmenekült.

Mivel a forgatagban elvesztette az operatőrét, Richter mindig a keze ügyében tartja az iPhone-t.

14 óra 12 perckor teszi fel a twitterre Petra és Oszama kettősét, nem is figyel igazán oda. Azt írja kommentárként: a helyzet Röszkénél továbbra is rossz. A rendőrség tehetetlen. A menekültek áttörik a védőláncot, sérültek vannak! Amikor este 8-kor ismét ránéz a telefonjára, azt látja, hogy 1500-an reagáltak az üzenetre. A film végigfutott az egész világon, a felhasználók németül, angolul, spanyolul, arabul vitáznak: Az asszony miatt esett el a menekült vagy sem? Szándékosan történt? Ki ez a nő?

Valaki gyorsan talál a világhálón egy másik filmet, az pár perccel korábban készült. Rohanó emberek, tétova rendőrök. Középen: László Petra. Farmernadrág, szájmaszk, kamera a vállon. Egy fiatalember keményen nekiütközik. Majd az asszony belerúg két menekültbe, aki felé fut. Az egyik egy kb. 14-éves fiú, a másik egy lány, talán ha 12 éves. Ezzel meg is pecsételődött László Petra sorsa. „Ok, ez a 2. film meggyőzött, ez tényleg hitetetlen és undorító – üzeni valaki. Csak kevesen veszik védelmükbe az operatőrnőt, aki idegen gyerekeket rugdos. „A migránsok csak azért mennek Németországba, mert az hiszik, hogy ott minden ingyen van.” – jön twitteren. A nagy többség szidja az ismeretlent. Valaki azt írja Richternek, hogy „árulja el az asszony nevét és a nő hamarosan halott lesz”

Az újságíró csak most fogja fel, hogy mit filmezett le és küldött szét a világba. A jelenet, amilyen zavaró, ugyanolyan jelképes: a magyar nő, aki országát védi a menekülttől. Azt akarja, hogy az ország zárkózzon be. Alattomos. Nincs tekintettel a gyerekre. Megsérti a szakma szabályait, mert az újságíró semleges megfigyelő. Mégpedig a világháló globális nyilvánossága előtt, amely amúgy is reflexszerűen, lelkesedéssel, felháborodással, vagy éppen gyűlölettel reagál az élet minden, tetszés szerinti szeletére, a valóság apró részletére. És ez még inkább így volt egy olyan időpontban, ami nem is lehetett volna kényesebb. „Azt hiszem, azért volt ekkora a figyelem – fejtegeti Richter – mivel válság azokban a napokban közeledett az első tetőpontjához”.

Az újságíró fején találta az igazságot. 2015. augusztus 25-én a szír migránsok esetében a német Menekültügyi Hivatal hatályon kívül helyezi a Dublini szerződéseket. Ők maradhatnak Németországban, teljesen mindegy, hogy mely államokon keresztül érkeztek oda. Augusztus 31-n hangzanak el Merkel híressé vált szavai: „Ehhez az ügyhöz úgy kell hozzáállni, hogy annyi mindent elértünk már, megcsináljuk ezt is!” Putyin öt nappal később megerősíti, hogy támogatja a szír diktátort. A szíriai felkelés végképp kilátástalannak látszik.

München, Frankfurt, Köln az utolsó remény sok szír számára. Ott ölelésekkel, ajándékokkal, élelemmel köszöntik őket a pályaudvarokon. A képeket látják Szíriában, Afganisztánban, Irakban és Törökországban is. Hogy hányan jöttek azon a nyáron, azt soha senki sem tudja majd pontosan megmondani. A német hatóságok feladták, hogy számolják az embereket. A határok megnyíltak. Egy páran inkább lezárnák azokat, mint László Petra. A világ szembesül azzal a 10 másodperccel, amely alatt tettes lett belőle. NBC, CBS, CNN, RT Today – valamennyi leadja. Richter éjjel kettőkor kimerülten dől ágyba és azt gondolja: a videó mindenhová eljutott, ő maga elvesztette az ellenőrzést a képek fölött. László Petra pedig sohasem volt annak birtokában.

Budapest, 2017. május

László Petra, 42 éves, pontosan olyan, mint a felvételeken, amelyeket milliók követtek nyomon: kék farmer, fehér felső rész, azon kötött, nyitott blúz, a haja frissen szőkítve. Férje, Gábor, 43 éves, mellette nagyon fiatalosnak tűnik, a rövidre nyírott hajával, nevető szemeivel. Ő is filmes. Egy tévénél ismerkedtek meg, mindketten ott dolgoztak, 18 éve. Gábor magas, Petra mellé gyűri testét a bőrkanapén, tartja az asszony kezét, hallgatja a másikat.

„Napfényes nap volt” – kezdi Petra halkan. Azt gondoltam, hogy egyszerűen végzem a munkám”. Az N1TV küldte Röszkére. „Vettem a menekülteket, akik egyre másra próbálták meg megkerülni a rendőröket. Amikor megfordultam, hirtelen több százan indultak meg felém. Egyesek meglöktek, az fájt”. A két gyerekes anyának a vállán volt a kamera. „Ezért nem láttam jól. Az életemért reszkettem”. Hogy miért rúgott bele a gyerekekbe? „Önvédelemből. Természetesen senki sem fél egy kislánytól. De ott egy tömeg rohant felém, és egyébként is gyerek csupán egy fél fejjel volt kisebb, mint én”.

És Oszama? Miért buktat el valaki egy férfit, aki csupán elfut mellette? Egy embert, kisgyerekkel a karján? „Segíteni akartam a rendőröknek, hogy feltartóztassák az illegális migránsokat. Rövidzárlat-reakció, nem gondoltam végig, hibáztam. De megfizettem az árát”. Este az autóban, úton hazafelé Röszkéről csörög a mobilja. „Láttad a videót? - kérdi a tévé főszerkesztője. „Milyen videót? – kérdez vissza az asszony. „Nézd meg! Megrúgtál egy gyereket. Ki vagy rúgva!” Az N1TV közel áll a Jobbikhoz, de egy ilyen üggyel ott sem akarnak közösséget vállalni. László Petra védekezik, azt mondja, nem is érzékelt gyereket. Majd megnézi a felvételt. „Sokkolt, hogy milyen brutálisnak látszik”.

Sok-sok millióan ugyanígy gondolják. Habár a legtöbben csupán pár másodpercet láttak belőle, vagy csupán egy kimerevített fényképet valamelyik újság címlapján. De ez a pillanatnyi jelenet is elég, hogy a digitális publikum egy szörnyű tett szemtanúja legyen. Vagy, ami még rosszabb: ha egyszerre lehet vádló, tanú, bíró és hóhér. László Peta érzi a jogos felháborodást, sőt az egész gyűlöletet. Ő és a televízió fenyegetéseket, sértéseket, átkokat kap. „Le kellene vágni a fejét és azzal focizni, de előtte még meg kellene erőszakolni – üzeni valaki. Paulo Coelho, a finom brazil író Petra gonoszságáról értekezik a Facebook-on. A szociális hálóból pellengér lesz, szerte az egész világon. „Olyan – mondja az asszony -, mintha megkettőződtem volna. Vagyok én itt, a férjemmel, a gyerekeimmel, és létezik egy Petra odakint, a boszorkány, aki megérdemelte a halált. Ki vagyok én?”

Egy ügyvéd azt tanácsolja neki, hogy kérjen bocsánatot. Két nappal Röszke után meg is jelenik a nyílt levél a Magyar Nemzetben: „Nem vagyok szívtelen, rasszista operatőr, aki gyerekeket rugdal. Nem érdemlem meg a mostani boszorkányüldözést, sem a halálos fenyegetéseket. Csak egy asszony vagyok, egy munkanélküli, kisgyerekes anya, aki pánikhelyzetben rossz döntést hozott. Tényleg nagyon sajnálom. László Petra.” 

Petra és Gábor még aznap elhagyják Budapestet. Kiveszik a gyerekeket az iskolából, elutaznak a nyaralóba. A férj elzárja a feleséget minden hírtől, de egy kommentárt azért felolvas neki: a szerző szerint „akinek ekkora feneke van, annak biztosan vannak gyerekei. De hogy tehet egy anya ilyet?” Éjszaka telefonon bejelentkezik Petra édesanyja, akinél be van jelentve. A rendőrség áll az ajtaja előtt. „Be akarják törni, ha nem nyitom ki” – mondja az anya. László Petra odamegy,  egy rendőr megörökíti, amint őrizetbe veszik. Nem sokkal később a felvétel megjelenik a rendőrség Youtube-csatornáján. 66 ezren látják, hogy elvezetik az akaratlanul híressé vált operatőrnőt. Kihallgatják, de csak másnap reggel engedik szabadon. 

De még rosszabb következik: Tunéziában a „Fallaga csapat” nevű iszlamista szervezet 20 ezer eurós vérdíjat tűz ki a gyűlölt magyar nő fejére. Rendőri védelmet kap. „Ekkor kezdtem el igazán félni. Ki tudta, milyen őrültek veszik komolyan?” A Blikk képet közöl Petra házáról, megjelölve a kerületet. A családnak el kell költöznie, titokban tartják, hogy hol laknak most. Petra hónapokon át nem mer kilépni a lakásból. A házból sem megy ki, amikor meghal az anyósa.

László Petrának szünetre van szüksége, elszív egy vékony mentolos Marlborót. Gábor felugrik, gesztikulál, elmondja, mi mindentől tartotta távol a feleségét: Facebook-bejegyzésektől, hogy erőszakolják vagy öljék meg az asszonyt. Ezeket a Facebook nem kívánja törölni. Gábor be akarja perelni az oldalt, de tudja, „ez olyan volna, mint Dávid Góliát ellen, semmi esély”. Az egyik oldalon a László Petra nevű szégyenfolt érdekében reklámot csapna egy magyar, hogy pénzhez jusson. „És ehhez jönnek még a külföldi sajtó, illetve ami még súlyosabb: a balliberális magyar újságok hazugságai”. Gábor azonban mindenkit bíróság elé akar citálni.

2015 őszén László Petra olyan viszály része lett, amely szétszakadással fenyegeti egész Európát. Ahogy a kontinens többi része, Magyarország is felzúdul, az emberek többsége nem akar menekülteket az országban. Egy héttel szeptember 8-a után Orbán Viktor végleg lezáratja a határt. Röszkénél, ahol még mindig lyuk tátong a kerítésen, éjjelente szögesdróttal körbetekert vagonnal zárják el a vasúti pályát Magyarország és Szerbia között. „Szürreális jelenség, mintha a Mad Max-ből vették volna ki” – emlékezik Stephan Richter. Bezárult a balkáni út, százezrek reménye.

László Petra azonban állástalan, hamarosan bíróság elé áll. Az első élete véget ér, amikor találkozott Oszamával. A férfi élete viszont nem a videóval fejeződik be. Már korábban odalett a háborúval.

Madrid, 2017 július

„Isten hozta a menekülteket!’ – áll hatalmas betűkkel a Prado mellett egy zászlón, az egyik kulturális központ előtt. Onnan 30 perc autóval délre, Madrid Getafe nevű elővárosába, amely a futballklubjáról nevezetes. Nemrégiben egy sejk meg akarta venni az egyesületet. Udvaroltak neki, elegáns hotelekbe hívták meg. Azután kiderült, hogy a mágnás egy brazil csaló. Getaféban él Mohsen. „Szálem alejkum” – köszönt az ajtóban. Vékonyabb, mint a videón, piros pólóinget és farmert visel. Ősz szakáll keretezi szomorú arcát. Zaid, a fia a díványon fekszik, a tévé előtt, a Real Madrid mezében. Spanyol mesesorozatot néz, élesen nevet. A polcon porcelánangyal, a Bernabeu-stadion félig szétesett mini modellje mellett. Az a Real otthona. Oszama teát hoz és megismétli: Isten hozott Madridban. Majd belekezd a történetbe.

Szíria, Törökország, Görögország, Macedónia, Szerbia és Magyarország, 2012-15

Amikor bombák hullottak a városára, Szíria keleti részén, sőt az egész országra, elhatározza, hogy elmenekül. Egy teherautósofőr 10 gyereke közül a 8-ik. Sportot tanult Aleppóban és futballedző lett. Náluk szinte egyáltalán nincsenek profi trénerek. Délelőttönként testnevelést oktat az iskolában, délután pedig az Al-Fotuwa ifjúsági csapatát készíti fel a szülővárosában. Amikor megkezdődik és egyre közelebb nyomul a polgárháború, a gránátok az ő utcájába is becsapódnak. Már nincs munka és Oszama 50-éves. A legkisebb fia, Zaid 4.

Oszama bátyjának van némi pénze, ő ad neki 3500 dollárt. A család, a feleség, a három fiú és egy lány először Rakkába menekül a török határ mentén. Amikor azt is bombázzák, a halottak az utcákon hevernek, átmennek a török oldalra. A törökök barátságosak, munka nincs. Oszama megpróbál gyógymasszőrként elhelyezkedni. Hirdetőcédulákat osztogat, de amit keres, az szinte semmire nem elég a hattagú família számára.

2015 júliusában hirtelen úgy tűnik, hogy a helyzet jobbra fordul. Németország kinyitja a határait, a balkáni út biztonságosabb lesz, a menekülés 5 ezer dollár helyett már csak 2 ezer dollárba kerül. Oszama és az asszony előreküldi a 16-éves Muhammadot, aki Olaszországon át északra megy. Utána felkerekedik az apa is, Zaiddal. A törökországi Bodrumtól a görög Kos szigetéig 800 dollárt fizet egy embercsempésznek. Zaid nem kerül semmibe. 50 másik menekülttel ülnek egy 8 méter hosszú felfújható gumicsónakban. Csak Zaidon van mentőmellény. „Nem tudom elmondani, mennyire féltem” – meséli a szír.

Görögországból mindketten Macedónián és Szerbián át észak felé tartanak. Hetek telnek el, mire elérik Röszkét. Csakhogy elakadnak a magyar-szerb határon. Az éjszakákat a szabad ég alatt, a mezőn töltik, Zaidnak láza van. Egyetlen takarójukat ellopják. Oszamának még 600 dollárja van, az alsónadrágjába bevarrva.

Mint mindannyian az ott lévők közül, a férfi is tovább akar menni. Ő is attól tart, hogy lezárják a határt. „Senki nem tudta, hová küldenek bennünket. Egy páran ellenálltak a rendőrségnek” – mondja. „El akartam szakadni tőlük, messzire kerülni a veszélytől, a gyerekkel.” Amikor elszalad, egy magyar rendőr megpróbálja visszatartani, de ki tudja magát szakítani a fogásból. Azután egy rúgást érez, ahogy egy másik láb a lába útjába kerül. Lezuhan a földre. „Észlelte a szőke operatőrnőt,” „Nem.” „Miatta esett el?” „Igen”. Vagyis futballnyelven szólva, ha van bíró és mindez csak játék, akkor ez a fociban szabálytalanságnak számított volna? „Igen” – válaszolja Oszama és most először elneveti magát. „Igen, ő a bűnös. Egyértelmű gáncs volt a részéről”.

Szeged, 2016. szeptember 16.

Kopasz Zsolt ügyész Szegeden. 2016. szeptember 7-én, csaknem napra pontosan egy évvel a videó felbukkanása után, ejti a testi sértés miatt emelt vádat László Petra ellen. Az érintett rendőr vallomása, valamint egy szakértői vélemény, miszerint az arab szitok hímnemre vonatkozott, az ügyész szemében arra utal, hogy a férfi nem a nő kitett lábában bukott fel. Vagyis hiányoznak a bizonyítékok. A tévés újságírónőt csupán közrend megzavarása miatt ítélik el, három évet kap, felfüggesztve.

László Petra és Gábor keserűek: „Ha valaki engedély nélkül a házamba, vagy a földemre lép, akkor jogom van megállítani.” Petra megrója Oszamát, amiért az őt tette felelőssé az esetért, jóllehet a bíróság is másként látja a történteket. „Most egy bérelt lakásban csücsül és élvezi az új életet” teszi hozzá az asszony. Számára a videó egy nincstelen menekültből valakit csinált. „Én vesztettem, ő nyert” - jegyzi meg.  Ennél nagyobbat nem is tudna tévedni.

München, Madrid, 2015

„Sztár vagy” – közölte egy egyiptomi menekült Oszamával, amint az megérkezett Münchenbe. „Veled és a fiaddal vannak tele a hírek. Mindenhol!” Oszama és Zaid éppen csak hogy befutottak, amikor először látták a felvételt. „Nagyon kellemetlen volt” – idézi fel az apa. „Szíriában háború dúlt, Minden más lényegtelennek számított. Én csak egy voltam a milliókból”. Az újságírók mikrofont tartanak az orra alá, fejében azonban más kérdések dübörögnek: „Hová menjen? Hogy tudja elhozni a családját?”

Azután jön egy hír a Facebook-on Madridból. Miguel Galan, a Cenafe nevezetű futballiskola-hálózat feje hallott a sorsáról. Állást kínál, igen jó kapcsolatai vannak a Reálnál. Oszama elfogadja. Biztonságban akarja tudni a gyereket, akit rettenetesen megviselt a háború és a menekülés. Két nappal később a Madridba tartó vonaton ülnek, Zaiddal és a legidősebb fiúval, Muhammaddal, akivel Münchenben találkoztak újra. A pályaudvaron megint stábok várják őket. A hírnév, amit sosem akart, Spanyolországba is elkíséri.

A lakásban Oszama feláll, hoz egy fotóalbumot. Benne képek róla, és a fiúkról, a Real elnökével. A stadionban a csapat szupersztárjaival. Az egyiken kéz a kézben állnak Ronaldoval, Iscoval, Toni Kroos-szal. A gyerekek sugároznak a boldogságtól. Oszama szomorúan néz. „Fáradt voltam” – meséli. „És már ott éreztem, hogy valami nincs rendben”. Kiderült, hogy nem a Reálnál, hanem a Getafénál kell dolgoznia. De a pálya helyett egy irodában kap helyet. „A nemzetközi ügyek felelőse” – ez áll a névjegykártyáján. Nem érti: mit akar egy spanyol fociiskola az arab világban? A megígért nyelvtanfolyamból, az edzőségből nem lesz semmi. A spanyol szövetségnél választások közeledtek és Oszama jótevője, Miguel Galan elnök akar lenni. Riválisa, a spanyol futball befolyásos ura már 27 éve van posztján, és sok barát támogatja. Galannak épp ezért nagyon kell a jó PR. Oszama ma úgy gondolja, csak ezért fizeti neki Galan a lakást, alkalmazza a labdarúgó iskolában. Pusztán emiatt szervez jól publikált találkozásokat a Real csillagaival. Csakis ezért szerzi meg neki a tartózkodási engedélyt.

És most éppen ez a vízum bizonyul átoknak. Azzal ugyanis nem hozhatja el a feleségét és a többi gyerekét Törökországból Menedéket kell kérnie, és évekig eltarthat, amíg megkapja. Ha megkapja. Majd elbocsátják az iskolától. „Nem tudott megfelelően beilleszkedni” – hangzik az indoklás. „Nem beszél spanyolul, de hát ezt úgyis tudják” – panaszolja. Még valami kínozza: a video felbukkanása után nem sokkal hírek terjedtek el, hogy ő terrorista volna. Mármint, hogy köze volt 2004-ben az Al-Fotuwa klub egyik meccse körül kirobbant zavargásokhoz. „De hiszen akkor még nem is dolgoztam az egyesületnél”.

Oszama is elvesztette az ellenőrzést saját maga fölött közszereplőként. A szegény menekült története, akiből ünnepelt hős lett, túl jól hangzik. De nem is akar rajta töprengeni, a fejében csakis a családja jár. Hogy milyen lesz a jövőjük.

Oszama családja szétszóródott. Muhammad visszatért Törökországba, hogy beszerezze a bizonyítványokat az egyetemhez. Oszama időközben menedéket kapott, vagyis korlátlan tartózkodási engedélyt. Elhozhatná a feleségét és a lányát, hogy Németországba költözzenek. Csak éppen nincs pénze, nincs munkája, nincs semmi reménye. A nyáron korrupció vádjával őrizetbe vették a Spanyol Labdarúgó Szövetség elnökét. Galan most minden PR-trükk nélkül is elfoglalhatja az áhított tisztséget. Már nincs szüksége a menekültre. „Rá akar szorítani bennünket, hogy menjünk el” – búslakodik Oszama. Még két hónapig rendezve van a lakbér, azután tovább kell állni. Segítséget a spanyol hatóságoktól sem várhat többé. „A spanyolok nagyon rendesek hozzánk” – ismeri el. „Mint ahogy a németek is”. Ha Asszad egyszer eltűnik a színről, és helyreáll Szíriában a demokrácia, akkor a szírek szobrot állítanak Merkelnek” – bizonygatja.

Budapest, 2017. július.

László Gábor azt magyarázza, hogy Magyarország ezer éve határállam. Újra leült a kanapéra, a karfákat oroszlánfejek díszítik, mint Budapest címerét.”Megvédjük Európát, főleg attól, ami délről jön”. Gábor és Petra a Demokrata szerkesztőségben vannak. A jobboldali-konzervatív hetilap az asszony új munkaadója. Az épület az Andrássy úton található. Bencsik András főszerkesztő a kockás ingében, farmerban és bajuszával olyan, mint egy barátságos tanár, amikor kávét és kekszet szolgál fel és Magyarország történelméről mesél. A László-ügyet a legszégyenletesebb karaktergyilkosságnak minősítette a kommunizmus bukása óta, amikor közadakozásra szólított fel. A menekülteket pedig betolakodó hordának nevezte. Petra közli, hogy senki sem akarta alkalmazni, Bencsiken kívül. Most klipeket forgat a folyóirat honlapja számára. semmi politikai téma. Az olvasóközönség barátságos hozzá. „Az ember megtudja, kik az igazi barátai, ezért hálás vagyok”.

De nem mindenki fordult ellenük. Két héttel Röszke után a gyerekek iskolaigazgatónője bedobott a postaládájukba egy levelet: „Hozzák vissza a lányokat. Tudom, hogy gyakran kíséri el őket az iskolába, anélkül, hogy ott gyerekeket bántana”. Amikor ilyeneket mesél, Petra elneveti magát. Mint amikor arról esik szó, hogyan kommentálták a gyerekei a filmet: „Mama, az iskolaudvaron sokkal rosszabb dolgok is megesnek!”

László Petra megközelíthetetlen marad. Csak egy újságíró, feleség és anya, aki rosszul reagált egy különleges helyzetben? Vagy mégis kőkemény jobbos, aki a rasszizmusát akaratlanul az egész világ elé tárta? Hogyan került az N1TV-hez, amely a jobboldali-radikális Jobbik szócsöve a médiába? „Ennek nincs köze a politikai beállítottságomhoz. Operatőrként felvételeket készítek” – a hang jegessé válik. „Mindegy, hogy mit gondolok. Minden tévének tudnék dolgozni”.

Előbb még önirónikus, lágy, megkönnyebbült. Most meg ez a keménység. Nála mindig mások a hibásak: a média, a politika, a menekültek és Merkel. A szírek, akiket a kancellár Európába hívott. A férj a segítségére siet: „Petra és Oszama csak bábfigurák. Az asszony pedig bűnbak a hazug nyugati sajtó számára.”  A feleség hozzáfűzi: Nem érzem magam áldozatnak. Mert éppen azt akarják elérni”.

Petra és Gábor számára a külvilág ellenséges. Petrával igazságtalanság történt, Oszama törvénytelenül hatolt be az országba. Gábor oroszlánnak tartja az asszonyt, csodálja, milyen erős. És a tisztesség úgy kívánja meg, hogy rehabilitálják. Van elég bizonyíték arra nézve, hogy a finom menekült nem ártatlan családapa, hanem terrorista. Mint oly sokan, akik a nyitott határon át érkeztek Európába. „Csakhogy az igazságnak nem szabad kiderülnie” -jegyzi meg.

Egy pár másodperces film, három emberélet. 2015. szeptember 8. csak egyiküknek hozott szerencsét. Stephan Richter őszinte: „minden újságíró boldog, hogy elcsíp egy ilyen pillanatot”. Gyakran gondol Röszkére, a gyerekekre a sárban, a sikoltozó anyákra. „Ma már nem lenne olyan nagy szám a videó. A világ időközben hozzászokott az ilyen képekhez. De akkor még történelmet adtunk tovább, valós időben”.

Hogy Oszama akarna valamit üzenni Petrának? „Emberként kell cselekedni, ezt egy anyának meg kellene értenie.”. A szír fáradt. Fel kell építenie a jövőt magának és a családnak. László Petra is kimerült. Órákon keresztül mesélt, már a második doboz cigarettát nyitotta fel. Hogy volna valami mondanivalója Oszamának? „Nem”. Esetleg egy újabb bocsánatkérés? „Nem”. Majd kimegy a teraszra.

Amíg odakint dohányzik és Stephan Richter új képet és történetet keres, Oszama pedig aggódik a feleségéért és a gyerekekért, Madrid határában egy sportpályán egy fiatal dekázik. Jobbal-ballal, 20-30-szor. Mintha Zaid egy olyan úton járna, amelyet csak ő lát. Jobb, bal, jobb, bal, jobb, bal.