Miért bukott el a BKK és a T Systems nagy varázslata az E- ticket Budapesten? Mert kapkodni kellett – halljuk az önkritikus magyarázatot és ugye, aki siet az időnként hibát követ el. Dehát muszáj sietni, mert határidő, vizes vb, csak úgy, itt a XXI. század, máshol is van már. A megfelelő aláhúzandó.

És különben is, nevetséges, hogy vonatra, repülőre, hajóra bármikor vehetek interneten jegyet, ahogy tudok autót, hajót, repülőgépet is bérelni így, most a lányokról és egyebekről ne is beszéljünk.

Szóval, éppen ideje volt.

Kis hibája ennek a kapkodós magyarázatnak, hogy a BKV-nál már lassan egy évtizede foglalkoznak az e-ticket bevezetésével, és azzal is, hogy az interneten keresztül lehessen jegyet, bérletet venni.

2010 előtt egy időben a BKV egy vezető munkatársa volt megbízva azzal, hogy koordinálja a fejlesztést, találjon olyat, aki képes megcsinálni, majd megvalósítani a nagy tervet. Persze már akkor ezer érdek keresztezte egymást, úgyhogy a legnagyobb eredmény, amit elértek ez volt, hogy

a feladattal megbízott menedzser egy igen csinos, több tízmilliós végkielégítést kapott, majd dolgavégezetlenül távozott a cégtől.

Miközben már akkor jópár cég próbálta elnyerni a feladatot, jobbnál jobb ötletek sorakoztak, hogyan lehetne kényelmesebbé, egyszerűbbé tenni a budapestiek életét.

Az egyik ezért nem kellett, a másik azért. Amikor meg mégis – akkor kiderült a főváros nem akarja, vagy a kormány, vagy kivették az iskola kapuját, tehát szó sem lehet róla.

És itt két dolgot szúrjunk közbe. Az egyik, hogy maga a feladat, mármint működő és biztonságos számítógépes rendszert létrehozni egy városi közlekedésben jegyeladásra, azért ma már korántsem számít világcsúcsnak. Százezrével működnek az efféle dolgok. Csak, hogy egy példát mondjunk, embert nem tudunk, aki  repülőjegyet utazási irodában fizetve venne, és aztán a sokoldalas papírjegyét lobogtatva indulna neki az útnak.

Na jó, először kicsit izgultam, amikor úgy vágtam neki, hogy csak a telefonomon volt meg a jegyem, de elég hamar kiderült, ennél egyszerűbb dolog e műfajban nincs is.

És itt elértünk a következő fontos ponthoz.

Az egész fejlesztés lényege, hogy egyszerű, felhasználóbarát legyen. Vagyis, ha macerás  a vásárlás, majd a használat, akkor megette a fene az egészet. Ha magammal kell cipelnem, a személyimet, az anyakönyvi kivonatomat, az oltási bizonyítványomat, az informatikai végzettségemet igazoló diplomát (hogy a BKK vezérnek elég okos legyek ahhoz, hogy használhassam), akkor kösz, inkább továbbra s lukasztok, az legalább olyan romantikus hungarikum.

Lassan ott tartunk, hogy egy középső csoportos megoldja azt, elő se kelljen semmit vennem, se bérletet, se telefont, hogy a zsebemben lévő izé igazolja, nem lopom én a BKV pénzét. Tisztes, becsületes polgár vagyok, aki egy működő szolgáltatásért szívesen fizet.

Tudunk efféle városokat, bár azokban kétségtelen nincsenek Tarlósok, pökhendi közlekedési cégvezetők és még valahogy a számítástechnikai cégek irányítóinak is kisebb az arca egy-egy méretes pofáraesés után. (Szükség esetén tudok ajánlan a T Systemsnek egy nagyszerű válságkommunikációs céget. Nem lesz olcsó, de szerintem megéri.) Ja, és ott a rendőrök nem a hibák feltárásában közreműködő fiatalokat zaklatják négyesével,  sebaj.

Kicsit sárga, kicsit savanyú, de magunknak választottuk.

A minap kemény küzdelmet vívtam az egyik nagy magyar szolgáltatóval (Telecom), hogy sikerüljön tőlük egy telefonkártyát rendelnem. Túlbecsültem a képességeimet, alulmaradtam a harcban. Több fordulót vívtunk mondhatni egyik sem volt az enyém. És viszonylag jól megúsztam, csak egyszer neveztek reménytelen baromnak – na jó, udvariasabb szavakat használtak -, majd kemény munkával mindent összekevertek. Aztán feladtam. Egy benzinkútnál vettem egy kártyát. Azt már csak alig negyed óra alatt regisztrálnom kellett.

Mondta a benzinkutas lány, hogy az interneten váltsak csomagot – el is magyarázta, miként.

Természetesen a rendszer pillanatokon belül letiltott. Most van egy regisztrált kártyám és a hajamra kenhetem.

De a többi hibát nem sorolom, mert most olvastam az indexen, hogy annak csúnya büntetőügy lehet a vége. Kihallgatás, bilincs, előzetes, kerékbetörés.

Ezért csak úgy megemlítem, hogy nem oly rég egy másik országban jártam és vettem magamnak egy telefonkártyát egy piac melletti kis trafikban. Ez egy olyan ország, ahol valóban van terrorizmus, gondoltam a magyar viszonyokból, hogy lesz majd fakszni, amíg üzembe helyezhetem.

Kérdeztem az orrát piszkáló eladót, mit kell tennem, hogy működjön a telefonom. Végigmért, nyilván jó emberismerettel levonta azt a következtetést, hogy súlyos technika kihívásokkal küzdök. Kikapta a telefont a kezemből, lepöccintette a hátlapját, beledugta a kártyát.  És kicsit megvetően annyit mondott. Na, most már jó lesz.

És jó volt.

És azóta is jó, ha éppen arra járok.