Szelestey Lajos nemzetköz sajtószemléje, 2017. április 19.
A hangos sajtószemlét itt hallgathatja meg.
A legolvasottabb német hetilap úgy ítéli meg, hogy Törökország az autokrácia mellett és ezáltal Európa ellen döntött, ám ebből az EU-nak le kellene vonnia a megfelelő következtetést, azaz meg kellene szakítania a belépési tárgyalásokat Ankarával. Az ország megosztott, és a népszavazás megint csak azt igazolja, hogy a referendum önmagában kétes értékű politikai eszköz. Az uniós tagsággal azonban nem lehet összeegyeztetni a politikai ellenfelek elnyomását, a halálbüntetés visszaállítását. Kár arra hivatkozni, hogy Brüsszel ily módon elvesztené befolyását a török eseményekre, mert az eddig is csupán illúzió volt. További ellenérv, hogy a dialógus beszüntetésével még jobban meggyengülnek Törökországban a demokratikus erők. Ám itt előbb a fenyegetett európai demokráciákra kell gondolni. Hiszen a magyaroknál és a lengyeleknél már tekintélyelvű politikusok vannak hatalmon. És az EU riasztóan keveset tud tenni Orbán vagy Kaczynski nyíltan unió- és demokrácia-ellenes vonalával szemben.
Ha az EU most térdre borul egy újabb autokrata előtt, azzal csak még jobban árt a saját hitelességének és hátba támadja azokat, akik Magyarországon és Lengyelországban a szabadelvű demokráciáért küzdenek. Azon kívül igazából nem fenyeget, hogy a törökök felmondanák a menekültügyi megállapodást. Vagyis a gazdasági együttműködésről kellene tárgyalni, mert azon keresztül nagyobb a politikai befolyás esélye. Viszont nyíltan ki kellene mondani, hogy a csatlakozásnak jó ideig semmi esélye, már csak azért is, hogy megakadályozzák az unió további szétesését.
Két neves német politológus azt sürgeti, hogy a nagy külföldi befektetők végre nyilvánítsanak véleményt a demokrácia ellen indított magyar támadás ügyében. Vendégkommentárjában a berlini Globális Közpolitikai Intézet igazgatója, illetve elnöke, utóbbi a CEU professzora, emlékeztet arra, hogy nemrégiben a német elnök is nyilvánosan kiállt a Közép-Európai Egyetem védelmében. A magyar parlament amúgy épp aznap hagyta jóvá a vonatkozó jogszabályt., amelynek egyetlen célja, hogy elűzze az országból a tanintézményt. Az egész eljárás mindössze két napot vett igénybe. Thorsten Benner és Wolfgang Reinicke rámutat, hogy az egyetem a legújabb célpont Orbán Viktor kampányában, amelynek rendeltetése, hogy nemzeti alapokon illiberális államot teremtsen az unión belül. Ennek érdekében lepusztította a jogállamot, zaklatta a médiát és a civil szervezeteket, gyűlölethadjáratot folytatott a migránsok és az Iszlám ellen.
Ám a CEU kapcsán váratlan helyekről érkeztek a bírálatok.
- Az amerikai kormányzattól,
- az Európai Néppárttól,
- a német kancellártól,
- valamint a CDU-tól is.
Csak az érintett nagy nemzetközi cégek maradtak csöndben. Orbán a nacionalista és globalista-ellenes nyilatkozatok ellenére tárt karokkal várja az ipari multikat. De tisztában van olyan holdingok fontosságával, mint az Audi. Viszont egyre erősödnek a támadások ellene a kegyencrendszer és a korrupció miatt. A külföldi vállalatvezetők, akik látványos nyilvános eseményeken odaállnak mellé, akaratlanul is bűntársak lesznek a tekintélyelvű rendszer elmélyítésében. Itt az idő, hogy változtassanak hozzáállásukon. Nem csukhatják be a szemüket, amikor lerombolják a politikai szabadságjogokat. Fel kell szólalniuk az autoriter programmal, a civil társadalom és a sajtó ellen intézett támadással szemben. És a társadalmi felelősségvállalás keretében inkább a független médiának, illetve civil csoportoknak kellene adniuk a pénzt, mert ellensúlyozni kell a putyinizálást az EU szívében.
Mivel más államok, pl. Lengyelország is ráálltak a magyar útra, alapvető, hogy a külföldi beruházók megtörjék a csendet. Nem valószínű, hogy eredményt érnek el, ha nincs jelentős nyilvános nyomás. Idáig nemigen kérdeztek rá az Orbán-féle illiberális vezetőkhöz fűződő viszonyukra. A civileknek és a sajtónak véget kell vetniük ennek az édelgő viszonynak. A Mercedesnek és az Audinak meg kell hallania a kérdést, hogy hányadán is áll a miniszterelnök illiberális államával?
A tiltakozók azért vonultak fel tízezrével Budapesten, mert úgy látják, hogy az új felsőoktatási törvény nem csupán a CEU ellen irányul, hanem lecsap az egyetemek függetlenségére, azon kívül mivel a hatalom célba veszi a külföldi támogatást élvező civil csoportokat is. Mindez része annak, hogy Orbán vissza akarja szorítani a nyugati demokráciát. Ekkora megmozdulásokra 2006 óta nem volt példa Magyarországon, viszont ezek idáig békésen zajlottak. Soros a kormányfő kedvenc mumusa, mert éppen azt a nyílt társadalmat és globális elitet testesíti meg, amelyet Orbán elutasít, főként, ha a bevándorlásról van szó. A bírálók azt hangsúlyozzák, hogy a politikus egyre inkább tekintélyelvű rendszert alakít ki, ő maga viszont azzal érvel, hogy a nép kívánságának megfelelően gondoskodik a stabilitásról. De a népszerűségi listákat a Fidesz vezeti. Az ellenzék megosztott, nemigen látszik alkalmas kihívónak. Az unió igyekszik kikényszeríteni a közös értékeket, közben pedig fokozódik a nyomás az Európai Néppártra, hogy váljon meg a magyar kormánypárttól.
Eddig az új amerikai kormány is keményen vélekedik Orbánról és felszólította, hogy szálljon le a CEU-ról.
A tüntetések idáig főleg Budapestre korlátozódtak, de nagy a felháborodás azért is, mert sokan úgy érzik, hogy általános a korrupció az elitben.
A lap tudósítója úgy tért vissza Röszkéről, hogy az egyébként is elutasító Magyarországon most már őrizetbe is veszik a menedékkérőket. Pedig a határt már eddig is különleges intézkedésekkel erősítették meg: dupla szögesdróttal felszerelt kerítéssel, különleges, high-tech őrtornyokkal, amelyekhez
- keresőreflektorok,
- mozgásérzékelők,
- kamerák
- és hangosbeszélők
is tartoznak. Azon kívül az ország már korábban is az egyik legkeményebb bevándorlási politikát alakította ki az unión belül, de az elmúlt hónapban drákóian megszigorította a menedékeljárását. Gyakorlatilag hónapokra börtöntáborokba vágja a menedékkérőket. De több mint 90 %-uk számíthat arra, hogy így is elutasítják.
A tranzitövezetek gusztustalanul és elkerülhetetlenül felidézik azokat az időket, amikor zsidókat, romákat és másokat zártak be ily módon a 2. világháború idején.
Ám az európai politikusoktól ezúttal visszafogottabb a reakció, mint amikor a tekintélyelvű Orbán Viktor két éve felhúzatta az első kerítést. Ez mutatja, hogy menekült-ügyben manapság mennyire más szelek fújnak a kontinensen. Lehet, hogy a magyar kormányfőnek igaza van, amikor azt gondolja, hogy a földrész az ő példáját követi. Már nem jönnek nagy tömegek keletről. Simon Ernő, az UNHCR budapesti irodájának szóvivője azt mondja, a Balkán alapvetően zárva van. A magyar politika éppen erre erősít rá. A két táborba naponta 5-5 embert engednek be, de a hét végén szünetet tartanak. Lydia Gall a Human Rights Watch kutatója úgy látja, hogy a hatóságok mindent elkövetnek az elriasztás érdekében. Orbán Balázs, a hatalombarát Századvég kutatási igazgatója ezzel szemben arra utal, hogy a nyugat immár kezdi belátni, hogy a magyar irányvonal a helyes. Vagyis, hogy a külső határokon kell feltartóztatni a tömegeket. Orbán ugyanakkor tagadja, hogy az új rend sértené a nemzetközi és uniós jogot. Viszont az embercsempészek emelték a tarifát, most már 2 ezer eurót kérnek a fuvarért, Belgrádból Budapestre. Két éve még 400 eurót kellett fizetni.
A lap lehozza a kitűnő oxfordi történészprofesszor, Timothy Garton Ash kommentárját arról, hogy elég a kéztördelésből: az uniónak abba kell hagynia a megbékítés politikáját Orbán Viktorral és a magyar populistákkal szemben, akik a Rákosi-rendszerből ismert szalámitaktikát vetik be a demokrácia ellen. Mert az tudnivaló a történelemből, hogy hová vezetett ez a fajta nyugati hozzáállás. Az elemzés elsőként a Guardian-ben jelent meg, április 13-án.
Az alkotmánybíróságok ellenőrző szerepkörét azért építik le, hogy Orbán, Kaczynski és Erdogan tekintélyelvű módon tudja gyakorolni a hatalmat. Így látja ezt egy osztrák szakértő, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg az alkotmánybíráskodás és a demokrácia kapcsolatáról. Tamara Ehs rámutat, hogy aki az elnöki rendszerről álmodik, annak útjában vannak a liberális demokrácia intézményei. Erre éppen elegendő példával szolgál az orbáni Magyarország. Ám a magyar bírák nem sok segítséget kaptak Brüsszeltől, a konzervatívok megvédték Orbánt, akárcsak a szociáldemokraták egy hasonló ügyben Ponta, akkori román kormányfőt. De végül is mindegy, hogy Budapestet, Varsót, Bukarestet, vagy Ankarát vesszük: a politikai döntéshozók mind a négy államban zavaró politikai tényezőnek tekintik az alkotmánybíróságot. Annak nincs helye az autoriter politikai elképzelésekben a jogállam alapelveinek felügyelő szerveként. Európa populista mozgalmai átvették a néhai Jörg Haidertől, hogy kijátszák a „népet” és az „elitet” az Alkotmánybíróság, illetve általában a „rendszer” ellen.
A rendszerváltás után, a hitleri idők tanulságai alapján Közép-Európa is amellett volt, hogy korlátozni kell a nép hatalmát, a többi közt az alkotmánybírákkal. A populisták most azt szajkózzák, hogy vissza kell adni a hatalmat a népnek. Ám a referendumok csupán a demagógok álmait szolgálják. Merthogy a populisták valójában nem szeretnék senkivel sem megosztani az uralmat, sem az alkotmánybírósággal, sem a néppel. Ők csak formailag igyekeznek fenntartani a jogállamot. A jobbra tolódásra ugyanakkor a válasz csakis a több demokrácia lehet. Ha ezt sikerül elérni az igazságszolgáltatásban, a nagyobb átláthatósággal együtt, akkor az legalább valamennyire elfogná a hátszelet a jobboldali-populista jelszavak számára.
Der Standard
A Standard azt írja: a Bizottság szóvivője nem kívánta kommentálni azokat az értesüléseket, hogy Juncker azt szeretné, ha a Fideszt kitennék az Európai Néppártból. A magyar kérdés a jövő szombaton kerül terítékre az EPP legfelső szintű találkozóján, Brüsszel addigra jelentést készít elő a felsőoktatási törvény, a külföldről finanszírozott civil szervezetek, valamint az EU-ellenes kampány miatt. Ám ez ügyben még nincs újdonság, tényekkel még nem tudnak kirukkolni, hangsúlyozta a szóvivő, de hozzátette, hogy Juncker ott lesz a néppárti csúcson.
-----------------
A paksi bővítés kormánymegbízottja azt ígéri, hogy az oroszok jó és biztonságos reaktorokat építenek majd, de azt is megjegyezte, hogy az osztrákoknak el kell fogadniuk a magyar döntést, kár az Európai Bírósághoz fordulniuk - írta ugyancsak a Standard. Aszódi Attila emlékeztetett arra, hogy a Bizottság már jóváhagyta a tervet. A szakember úgy látja, hogy a két új blokk messze nem fokozza úgy Magyarország függését Moszkvától, mint az, hogy más államok orosz földgázt szereznek be, vagy ha a magyarok szorulnának több orosz energiahordozóra. Szerinte különben az oroszok mellett az szólt az új beruházás kapcsán, hogy ők igen kedvező hitelfeltételeket kínáltak. Azt állította, hogy a szerződések nyilvánosak, így látható, hogy Moszkva semmiféle politikai feltételt nem írt elő.
