Pedig minden követ megmozgattak érte.
A Magyar Nemzet 10 napja írt arról, hogy Orbán szeretné magát meghívatni az amerikai elnök beiktatási ünnepségére. Az eseményre 120 állami vezetőt várnak.
A magyar miniszterelnök nem lesz köztük: erre Szijjártó Péter a német Die Weltnek adott interjújából lehet következtetni, amit az MTI szemlézett. A tisztiszolga külügyminiszter szerint
Orbán Viktor és Donald Trump telefonbeszélgetése során megállapodtak abban, hogy Washingtonban találkoznak, az időpontot pedig Trump hivatalba lépése után jelölik ki.
Eddig szó sem volt arról, hogy csak a beiktatás után találkoznának, sőt, éppen az ellenkezőjét akarták elérni, de eszerint Trump beiktatására nem jött meg a meghívó. Pedig a Fidesz csatolmányaiban már november végén biztosra vették a részvételt. Hogy mekkora siker lesz ez Magyarországnak.
És lett ám pofáraesés:
Orbán nincs a legjobb 120-ban.
Pedig Orbán nagyon büszke volt arra, hogy Trump felhívta és csevegett vele. Nem akarta észrevenni, hogy a megválasztott elnök ugyanazt csinálta mindenkivel, Csehországtól Uruguayon át Pakisztánig, talán csak Észak-Korea maradt ki.
De Orbán azt akarta, hogy szeressék, és bedőlt a szóvirágoknak.
A magyar miniszterelnöknek nem ez az első kudarca az amerikai elnökökkel: az utóbbi 16 évben nem az ő barátai ültek a Fehér Házban. (Se republikánus, se demokrata oldalon.)
2002 elején ifjabb Bush például egy kézfogásra, egy fotó erejéig sem volt hajlandó fogadni, pedig Orbán egy díszdoktori cím ürügyén éppen ezért ment Amerikába a kampány idején.
Bár Szijjártó most azt mondja, hogy
mivel a magyar kormány az utóbbi években nem engedett a belső ügyekbe való beavatkozásra irányuló amerikai törekvéseknek, és nem a Washington által elvárt döntéseket hozta meg, egyébként sem számolt magas rangú találkozóval, legalábbis mostanáig.
Pedig dehogynem.
Orbán csaknem összetörte magát, hogy fogadják a Fehér Házban.
Kellett volna, hogy fontosnak érezhesse magát; hogy megmutassa, ő is valaki, akivel komolyan számolnak, és kikérik a véleményét, meg tárgyalnak vele.
De erre Obama nem volt hajlandó. Kétszer is találkozott ugyan vele:
- egyszer az ENSZ-közgyűlésen,
- egyszer egy nukleárisbiztonsági találkozón,
mindkétszer hagyta magát közösen lefotózni a magyar miniszterelnökkel, de csak úgy mint
turistával szelfiző celebritás
tárgyalás, egyezkedés vagy eszmecsere egyáltalán nem volt a két ember között. Még csak kedélyes, semmitmondó diskurzus sem. Ha lett volna, Orbán elbüszkélkedik vele.
És most nem úgy néz ki, hogy igaza lesz kormánypropagandának, és a Trump-Orbán viszony egy gyönyörű barátság kezdete.
- Vagy eszükbe se jutott meghívni Orbánt a beiktatásra, egyszerűen lefejtették.
- Vagy eszükbe jutott, és tudatosan döntöttek úgy, hogy nem kell ő oda.
Az a legvalószínűtlenebb, hogy meghívták ugyan, de Orbán kimentette magát, mert éppen nem fog ráérni aznap. Pedig ez nem egy nagyon jelentős esemény, korántsem történelmi fontosságú rendezvény, mindössze egy protokolláris pofavizit.
De ha már az amerikai elnökök nem is, Putyin például egész rendszeresen szóba áll vele.
