Vegyünk egy plasztikus példát a magyarországi korrupcióra. Ön ott áll a Nyugatinál, és várja a villamost. A villamos nem jön, ön ideges, késik a munkahelyéről, tömeg van.
Egyszer csak odafurakodik Orbán Viktor, kiveszi az ön zsebéből a pénztárcáját,
abból elvesz pár ezer forintot és elmegy. Ön észre se veszi, csak amikor odalépek önhöz és megszólítom.
- Kizsebelték, tudja?
Innen a beszélgetés, az ön pártállásától függően, több irányba folytatódhat. Vegyük azt, hogy ön bizonytalan / nem szavazna / nem akar pártot választani, ez ma Magyarország szavazó korú népességének 50%-a. Nagy eséllyel ön is ebbe a csoportba tartozik. Ekkor Ön rám néz, és zavartan azt kérdezi:
- Mit mondott?
- Meglopták, tudja?
- Kicsoda?
- Orbán Viktor.
- Nem is vettem észre, nem olvasok híreket. Nem akarok tudni róla. Idegesítenek a politikusok. Oda se nézek.
Ekkor odafurakodik a tömegben Habony Árpád a kézzel varrt, több százezres felöltőjében, kiveszi az ön pénztárcáját, megint kivesz belőle pár ezer forintot. Odasúgja magának:
Azok a mocskos menekültek! A magyarok döntöttek: Magyarországot meg kell védeni!
Ön zavartan áll és azt motyogja: ...meg kell védeni...! A mocskos muszlimok, idejönnek és elveszik az állásomat! Teleszülik Európát!
Habony elégedetten bólint, megvergeti az ön vállát és továbbáll.
- Kizsebelték, tudja? - kérdezem meg, immáron harmadszorra.
- A mocskos menekültek voltak! Szemetelnek is! - mondja ön, kicsit nekihevültebben.
- Nem, Habony volt az, felismertem.
- Ó, nem is láttam. Azt se tudom, kicsoda. De biztos félreismerte. Maga biztos valami libsi provokatőr! Menekülteket istápol, mi? Mindjárt feljelentem!
Nézzük a jelenetet elölről úgy, hogy Ön elvhű Fidesz-szavazó.
- Meglopják, tudja? - kérdezem, mikor Mészáros Lőrinc éppen kivesz az ön pénztárcájából egy adag ezrest.
- Kisvasútra kell - mondja, és magára mosolyog.
Ön visszamosolyog, és utána kiállt:
Várjon, Mészáros Úr, nézze, itt a pénzem, legyen a kisvasúton piros-fehér-zöld szalag, igazi magyar kisvasút legyen Felcsúton!
Ezzel pedig ön a híres gázszerelő kezébe nyomja az egész pénztárcáját, sugárzó arccal.
- Kizsebelik, tudja? - kérdezem ismét.
- Ez egy szent ember, hisz Orbán Viktor megbízik benne - sóhajt fel ön. - Bárcsak mindenki ilyen kedves hazafi lenne, mint ez a Lőrinc, meg a Viktorunk! Bezzeg a mocskos zsidók, azok, azok rabolnak ki minket! De mi majd megmutatjuk Brüsszelnek! Kilépünk az EU-ból!
- De elvette a pénzét...
- Igen, de jóra használja! Hiszen igazi hazafi! Ezért kell nekünk az orosz hitel is! Ezért kell eladnunk a magyar földeket is, hogy az igazi magyarok kaphassák meg, ne a hollandoké legyen! Pozsgai elvtárs is azt mondta!
Tegyük fel, hogy Ön kiábrándult MSZP-s, vagy feltörekvő jobbikos. Kezdjük elölről a jelenetet. Odajön Rogán Antal a tömegben, kiveszi a pénztárcát, el a pénzt, és azt mondja:
- Haver, maga egy lúzer. Sose engedem be a Pasa Parkba.
Rogán elmegy. Maga áll meredten.
- Kirabolják, tudja? - kérdezem öntől.
- De mit tehetnék? Én nem szavaztam rájuk...
- Kimehetne tüntetni ellenük. Ez a Rogán is, állítólag nyakig benne van valmai ingatlanpanamában. Mégis, éli a kis boldog életét.
Maga legyint.
- Nincs értelme. Úgyse kapják el.
- De valamit csak tennie kéne. Nézze, az ön mellett állót most rabolja ki Lázár.
És valóban, Lázár János ruganyosan kiugrik a kormányzati Audiból, divatos öltönyben, lenyalt hajjal; kiveszi az ön mellett álló pénztárcájából a bankjegyeket, közben közli:
- Sajnos, az idei költségvetésben sokkal kevesebb jut a nővérek fizetésére. Nem lesz emelés. Amúgy is, inkább mi lopjunk, mint bárki más.
Ezzel elhajt.
- Látja, őt is kiraboltják - erősködöm tovább.
- De én mit tehetnék? - kérdez ön vissza. - Ha lenne egy olyan párt, akire szavazhatok, vagy egy hiteles politikus, biztosan szavaznék rá és azok majd nem lopnának annyit... felelősségre vonnák a korrupt politikusokat...
- ... és mikor felébredünk, a bilibe lóg a kezünk - fejezem be ön helyett a mondatot. - Lehet, hogy nem is lesz szavazás legközelebb. Tudja, mit tehetne?
Ugyanazt tehetné, mint amikor be akarták vezetni az internetadót. És minden egyes alkalommal, amikor valami disznóságot csinálnak, amikor valaki odajön magához, és kiveszi a zsebéből a pénztárcáját, meg az ön mellett állóhoz is, meg az ő mellette állóhoz is, akkor önök szépen összebeszélnek, és ráütnének végre az enyves kezekre.
Fárasztó dolog, ezt hívják demokráciának. Erős civil társadalomnak.
Mindaddig ugyanis, amíg ön lehetővé teszi nekik, hogy lopjanak, addig lopni fognak.
Akárkik lesznek is hatalmon. Nem fog eljönni senki, mint valami szőke herceg a fehér lovon: ez van, ez a garnitúra, akikre szavazni lehet. Gyurcsányostul, vonagáborostul, schifferandrásostul: mind ugyanolyanok, mind meg szeretne gazdagodni, egyiknek sincs jobb ötlete, csak a politika.
Csak rájuk kellene szólni. Ellenőrizni őket. Kordában tartani. Ehhez önnek össze kellene beszélnie a szomszédjával (akit éppen szintén kirabolnak), meg annak a szomszédjával, és kimenni együtt tüntetni a Parlament elé. És addig tüntetni, mint amikor az internetadót be akarták vezetni, amíg össze nem fossák magukat, és abba nem hagyják a lopást.
- - Megvédjük a nyugdíját - mondja hamiskás mosollyal Selmeczi Gabriella közben, és kiveszi az ön zsebéből a pénztárcáját.
Maga pedig csak áll bambán, és nézi, ahogy viszik a pénzét. Normális ember már rég rendőrt hívott volna. Vagy a kezére ütött volna. De maga csak áll, barátom. A legtöbbször észre se veszi, hogy meglopják.
