A Magyar Hírlap neves publicistája alkalmasint ironizál, amikor a baloldal új szuperhősének nevezi Kész Zoltánt (aki amúgy egyáltalán nem baloldali, de kétségtelenül ellenzéki), ugyanis szerinte Kész szimplán alkalmatlan. 

Ami némileg különös állítás közvetlenül egy simán megnyert választás után, ami azért mégiscsak egy politikus par excellence dolga. De az indoklás még különösebb. A végtelenül magabiztos szerző szerint azzal, hogy 100 nap türelmi időt kért jövőbeli elképzeléseinek kifejtésére, 

(...) a baloldal üdvöskéje bevallotta, hogy nemcsak nem ismeri a politikai élet és a közszereplés természetét, de arról sincs fogalma, hogy mit kezdjen a választók bizalmával, és egyáltalán milyen ügyeket képvisel. Kedves Kész Zoltán! Száz napot egy kormány akkor szokott kérni, ha kormányváltás után fel kell mérnie a gazdasági helyzetet, amikor csontvázak hullanak ki a szekrényből, és végig kell gondolni, hogy milyen megoldásokat lehet alkalmazni. Egy polgármesternek, akinek a város napi működésének biztosítása a feladata, ilyet nem szokás kérnie.

Egy polgármesternek. Nem ismeri a politikai élet természetét. És a közszereplését. Nincs fogalma. Knopf Alexandra.

Először arra gondoltunk, hogy a Hírlap szerkesztőségében már sikerült kikapcsolni a gravitációt, vagy Széles Gábor legendás energiacellája túltöltött, és a szerkesztőségi rendszer összekeverte a különböző univerzumokba való kiadásokat. (Ami érdekes: ott is veszít a Fidesz. De mi lehetett vajon az ottani Navracsiccsal?)

De aztán visszajöttünk a dimenziókapun, és kis kutakodás után meglepő dologra bukkantunk. A megmondónő tavaly augusztus óta a kancellária kommunikációs szakértője. Magáról amúgy azt tartja, hogy ért a politikához, a politikatudományhoz, a politikai elemzéshez, a közpolitikához és a politikai kommunikációhoz. Kicsit Országgyűlés. Kicsit gyakornokoskodott a Nézőpontnál.

Így már minden világos. Megvan a kapcsolat.

A teljes Orbán-kormány, de legalábbis a Miniszterelnökség eltévedt az univerzumok között. (És nem igaz, hogy egyszerűen fogalmatlan idióták.)

Így lesz érthető Semjén, aki úgy értelmezi, hogy aki Orbánt támadja, az egyetért a politikájával. Vagy a kormánypolitológus, aki szerint orientációs zavar miatt verték meg a Fideszt Veszprémben.

Vagy maga a miniszterelnök, aki nem tud arról, hogy bárki egyáltalán csak meggyanúsította volna azzal, hogy a rendőrség politikai nyomásra zaklatta a norvég pénzeket elosztó civil szervezeteket. És aki úgy véli, a lengyel-magyar kormányközi kapcsolatok a legjobb állapotban vannak. És aki szerint 

Magyarország hamarosan újra Közép-Európa éllovasa lesz, és amelyre egyre inkább, mint az önálló és bátor gazdaságpolitika sikertörténetére lehet tekinteni.

Az mondjuk igaz, hogy

zavaros népség vagyunk.

De most már azt is tudjuk, miért.