• A kelet-nyugati ellentétek sokkal inkább fenyegetik az EU-t, mint Putyin bármilyen ármánykodása, az orosz elnök ugyanakkor elégedetten vigyorogva figyeli, milyen ciki helyzetbe hozta az USÁ-t
• Orbán Viktor, mint a cenzúra atyamestere
• Lehet, hogy Steve Bannon nem kap munkavállalási engedélyt Brüsszelben a tervezett illiberális lázadáshoz?
Oroszország csupán mellékhadszíntér, mert Putyin gyenge, miután országa gyenge és elmaradott. Épp ezért Európának erőt kellene mutatnia, ám a veszély a saját soraiból jön. Erre figyelmeztet az elemzés, amely rámutat, hogy a földrész saját magának köszönheti a bajait, Moszkva önmaga nem képes arra, hogy bedöntse az EU-t. Azonban az euró éket vert az északi és a déli tagállamok közé. A migrációs politika humanitárius és politikai katasztrófához vezetett. Az unió bizánci kormánygépezete mind komótosabban működik, és ezzel felkínálja a lehetőséget Putyinnak, illetve Erdogannak. Továbbá felkérés a táncra a tekintélyelvű erőknek a keleti szélen.
Viszont sokan nem látják annak a szintén súlyos következményeit, hogy Brüsszel nem tudta beleilleszteni a közép- és kelet-európai államokat a nyugati jólétbe és intézményi rendszerbe. A világ 10 leggyorsabban zsugorodó népessége a térségben van, beleértve Magyarországot. A vállalkozó kedvű és mobil rétegek már Nyugatra távoztak. Aki marad, annak kemény lehet az élet. A románok és a bolgárok rendkívül szegények. Másutt valamivel jobbak a viszonyok, ám továbbra is óriási a különbség a gazdag országok és pl. a lengyelek között. A korrupció mindenütt vágtat, és az intézmények nem képesek feltartóztatni. Ha a keleti szavazók elvesztik hitüket a Nyugatban, még jobban nő a szakadék a kontinens két fele között. Ugyanakkor ha az EU-t leköti a saját belső megosztottsága, kevésbé képes reagálni az orosz húzásokra.
Európa gyengesége esélyt adott Putyinnak saját hatalma kiterjesztésére, miután sok helyütt populista pártokat támogat és megerősítette a kapcsolatokat olyan vezetőkkel, mint Orbán Viktor. De a Kreml nem tudja érdemben befolyásolni az európai politikát. A világ számára a legfontosabb a Washington és Berlin közötti viszony. Trumpnak igaza van, hogy az EU politikai válságba taszította saját magát, ám az elnök téved, ha azt gondolja, hogy az USA biztonságát és jólétét nem a Németországgal kötendő megállapodás szavatolja leginkább, és hogy itt az oroszoknak bármiféle kulcsszerep jut.
Putyin számára édes a bosszú, elégedetten figyeli, hogy a Helsinki csúcsértekezlettel sikerült zavarba hoznia Amerikát. A washingtoni külpolitika azóta igencsak megalázottnak érzi magát. Hiszen Trump a nemzetközi porondon járatta le magát, miközben orosz kollégája önelégülten vigyorgott mellette. Az ő világképe ugyanis arra épül, hogy a Nyugat évtizedek óta szándékosan meggyengíti és megszégyeníti Oroszországot, ám most itt az ideje megfizetni ezért. Az USÁ-ból és Nagy-Britanniából nézve, az az egyik legriasztóbb a Kremlben, hogy az támogatja az erőszakot, Ukrajnától az Egyesült Királyságig, ám következetesen hazudik róla. És ez utóbbit soha nem fogja elismerni, de úgy gondolja, hogy a felfogása teljes mértékben jogos, mert az a nyugati tisztességtelenség és agresszió elleni hadjárat részét képezi.
A cinizmus és őszinteség kettőssége érvényes a vezetők viselkedésére is. A korrupció az egekig ér, de ez nem jelenti azt, hogy az államfő és tanácsadói ne lennének őszintén nacionalisták. Ennek megfelelően egészen másként értékelik ugyanazokat az eseményeket, mint a Nyugat, legyen szó az ukrajnai beavatkozásról, a maláj polgári repülőgép lelövéséről vagy arról, hogy többeket megmérgeztek brit földön. Moszkva szemében a válaszszankciók azt bizonyítják, hogy a Nyugat megrögzötten oroszellenes. Ám nem lehet azt állítani, hogy Oroszország minden gondját a másik félnek köszönheti. De mostanra már az amerikai demokratikus rendszer is nagy bajban van. Trump úgy kezeli az oroszokat, mint egyenrangú szuperhatalmat és a tengerentúli liberálisok számára nagy kísértés lehet, hogy az elnök által megtestesített lidércnyomásért Moszkvát tegyék felelőssé. Csakhogy mindkét állam esetében igaz: a tényleges problémák hazai keltezésűek.
Világszerte romlik a sajtószabadság állapota, mert az illiberális rezsimek mindenütt lecsapnak a független médiára, ennélfogva az sorvad. A Freedom House szerint 13 éve nem volt ennyire rossz a helyzet, ami az újságírók elhallgattatását illeti. Putyin olyan elnyomó intézkedéseket léptetett életbe, hogy még a venezuelai sajtó is szabadabb, mint az orosz. Az olyan új erős emberek, mint az illiberális Orbán Viktor szintén megmutatják, hogy mire képesek, ha cenzúráról van szó. De még Trump is sokszor nyilvánítja a „nép ellenségének” a professzionális tájékoztatást. Retorikája lökést adott más országokban az autokratáknak, akik gyorsan hozzáláttak, hogy üldözzék a politikai ellenfeleket.
A Freedom House adatai azt bizonyítják, hogy a szabad sajtó mind inkább a Nyugat luxusa lesz. Ami nem csak a klasszikus liberális elvek miatt fontos, hanem azért is, mert a tanulmányok azt igazolják, hogy az eleven demokrácia és a korrupció visszaszorítása nagyon is függ az önálló, korlátozásoktól mentes médiától. A kínai és a szingapúri modell egyre több helyen vonzóbb lehet, mint a nyugati megközelítés, mármint hogy el kell viselni a kellemetlenkedő újságírókat. Normális időkben Amerika elítélné, ha bárhol sajtómunkásokat börtönöznek be, vagy ha szájkosarat tesznek rájuk. Ám jelenleg üres a globális sajtószabadság bajnokának széke.
A nemzetközi civil szervezet legújabb globális összefoglalója rámutat, hogy ha valahol nem lehet elmondani a tényeket, vagy felvizezik az igazságot, ott a hatalmon lévő politikusok azt csinálják, amit csak akarnak. Többé senki sem vonja őket felelősségre érte. Magyarországon a Fidesz még ennél is tovább ment egy lépéssel: szövetségeseken keresztül kézbe kaparintotta a magántulajdonban található lapok, tévék, rádiók jelentős részét. A szerkesztőségek ugyan továbbra is működnek az új gazda égisze alatt, de oda a függetlenségük és a bíráló hozzáállásuk. A sajtó kiüresítése döntő szerepet játszott abban, hogy a párt lebontotta a demokráciát.
Populisták, illetve szélsőjobbosok ellenőrzik a hatalmat az olaszoknál, magyaroknál és osztrákoknál, és most Steve Bannon azt tervezi, hogy gyorsan kiterjeszti befolyásukat egész Európára. Azt reméli, hogy az általa létrehozandó alapítvány segítségével ezek az erők önálló és jelentős frakcióval bevehetik jövőre az Európai Parlamentet. Ám bizonyos populista köröket hidegen hagy, hogy egy amerikai akarja összefogni őket Brüsszelből, merthogy ezek a körök javarészt USA-ellenesek. Trump volt stratégiai főtanácsadója úgy gondolja, hogy populista robbanást tud előidézni az öreg kontinensen. Azt mondja, Olaszország a változás előőrse és Róma Orbán Viktorral együtt bizonyítja, hogy az emberek szeretnék visszakapni országaikat. A brüsszeli központhoz, amely a nacionalista mozgalmak agytröszje kíván lenni, már veszik fel a munkatársakat.
A „Mozgalom” névre keresztelt alap ellenpólus igyekszik lenni a Soros-féle Nyílt Társadalommal szemben, ám azt állítja, hogy azzal ellentétben az egyszerű emberek oldalára áll. Modell hozzá az orbáni illiberális Magyarország, amely már kiűzte az üzletember alapítványát és bűncselekménnyé nyilvánította a menekültek támogatását. Bannon a magyar kormányfőt igazi hazafinak és hősnek, továbbá az európai Trumpnak tartja, aki megelőzte még az amerikai elnököt is. Ezzel együtt a szélsőséges német AfD képviselője úgy nyilatkozott: nincs szükség az Európán kívülről érkező segítségre. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne támogatná az egységes populista frontot. Hasonlóképpen nyilatkozott az Osztrák Szabadságpárt egyik vezetője is. Egy szakértő azt mondja, hogy e pártok ellen fordulna, ha most összeállnának Trump emberével, miután idáig a felszín alatt nem kértek Amerikából. Ezért pontosan tudják, milyen kockázatos, ha ágyba bújnak Bannonnal.
Németországban összpárti koalíció van kialakulóban, hogy visszaverjék az amerikai elnök korábbi, szélsőséges munkatársának próbálkozását az európai politika befolyásolására. A berlini Külügyminisztérium uniós ügyekben illetékes államtitkára, a szociáldemokrata Roth közölte, hogy jó érvekkel, öntudatosan kell harcolni Bannonnal szemben. Nem szabad megriadni a nacionalista kampányoktól, amelyekkel az egykori fehér házi tanácsadó térdre akarja kényszeríteni a földrészt. A közös értékek erősebbek, mint az ő gyűlölete és hazugságai. A CSU egyik EP-képviselője úgy nyilatkozott:védekezni kell az ellen, hogy a jövőre esedékes európai választásokat kívülről, meg nem engedett eszközökkel manipulálják.
Az SPD frakcióvezetője megjegyezte: hogy Bannon a CSU barátjával, Orbán Viktorral is együtt kíván működni, mutatja, milyen állapotok vannak a párt háza táján. Schneider hozzátette, hogy a populisták lába alól mindenütt ki kell húzni a talajt, de ehhez meg kell oldani az embereket foglalkoztató gondokat, amihez európai együttműködésre van szükség. Mert a populizmus és a nacionalizmus káoszba döntené az EU-t. A zöldek volt elnöke felvetette: meg kellene akadályozni, hogy Bannon munkavállalási engedélyt kaphasson a kontinensen.