Seehofer profi politikus, mégis látványos öngólt zúdított a saját kapujába, de a viszály alaposan megviselte Merkelt is. Orbán Viktor azonban téved, ha azt hiszi, hogy mostantól ő fújja a passzátszelet. Magyarország fölött gyülekeznek a válságfelhők és ezt nem lesz képes eltakarni a propanda gépezet. Már, ha valaki továbblát az orránál.

Erősen rezgett a léc az este Berlinben, mármint hogy túléli-e a koalíció az amúgy teljesen eszement belviszályt. Nos, egyelőre fellélegezhet Németország, de Európa is. Utóbbi azért, mert

ha bukik a Merkel-kormány, az évekkel vetette volna vissza az EU-t,

már ha éppen nem dől össze az egész unió, éppen akkor, amikor pl. Trump hadat intézett ellene a kereskedelmi kapcsolatokban.

De hogy a hetvenéves CDU-CSU-szövetség ugyanígy megússza-e a következő konfliktust, az cseppet sem biztos. Arra viszont mérget lehet venni, hogy a két párt vezetői legközelebb ismét egymásnak esnek, csak alkalom kell hozzá. Illetve ahogy a migránsügy mutatja, még az sem. És mit lehet várni a jövőben, amikor ilyen mélypontra zuhantak a személyes kapcsolatok? Amikor Seehofer azt kérdezi nyilvánosan, hogy az akarja őt meneszteni, aki az ő jóvoltából lett kancellár? (Hogy milyen előzményekre utalt ezzel, az nem világos, de mindegy is. Aki a politikában kést ránt, az kés által vész el…)

A történet amúgy teljesen szürreális:

a bajor keresztényszociálisok vezére összecsinálta magát az őszi tartományi választások közeledtével, mert fél, hogy pártja még több voksot veszít, miközben nyomul az AfD.

Ezért pápább akart lenni a pápánál, azaz jobbról előzni a szélsőséges riválist. Kérdés persze, hogy ezt mekkora tömegek veszik be, amikor ott van nekik az eredeti, ha már mindenáron a radikalizmus híveivé kívánnak szegődni. Úgy hogy amit Seehofer az utóbbi napokban művelt, azzal súlyos sebeket ejtett a CSU-n, de a kereszténydemokratákon is, és alaposan megrendítette Merkel amúgy is hanyatló tekintélyét. Ily módon idő kell, amíg Berlin összeszedi magát. Nem véletlen, hogy a múlt heti EU-csúcs előtt mind Tusk, a Tanács, mind Tajani, az EP elnöke szinte könyörgött a tagállamoknak: állapodjanak meg a menedékpolitika megújításában, mert ha nem, arra rámehet az egész integráció.

Hogy pillanatok alatt mennyire kicsúszott a talaj a német kormányfő talpa alól, azt jól mutatja, hogy csütörtökön Berlinbe várják Orbán Viktort. (Merkel a találkozó előtt alighanem bevesz egy-két Dedalont, hogy legyőzze gyomrának háborgását.) Hogy mi a véleménye igazából a magyar vezetőről, az jól kirajzolódott a múlt héten Brüsszelben, amikor a magyar vezető azt hitte, hogy az erőviszonyok eltolódása folytán immár szalonképes lett és a lehető legbarátságosabb (krokodil)mosolyát felöltve, odalépett a kancellárhoz, amint az éppen Macronnal társalgott. Aki nem nézte még a felvételt, az sürgősen pótolja, mert ilyet még biztosan nem látott: a másik kettőt mintha a bolha csípte volna meg, amikor megpillantotta a Kárpát-medence géniuszát. Azonnal sarkon fordultak és távoztak a színről, pedig még csak össze sem kacsintottak. Csak éppen működtek a zsigerek. De hát már csak így van ez, ha valaki úgy gondolja, hogy Európának az a jó, ha minél rosszabb.

Persze Orbánt aligha zavarni az egyértelmű testbeszéd,

lenyeli a pofont,

mert valószínűleg úgy gondolja, hogy Merkel most nincs abban a helyzetben, hogy elutasítsa a kérését. Ez persze nem teljesen igaz, mert időközben Seehofer látványos kudarcot vallott, hiába próbálta meg sarokba szorítani szövetségesét. Ráadásul a németek többsége inkább a mérsékelt menekültpolitikára vevő, ami a CSU népszerűségének csökkenésével, illetve a közlekedő edények elve folytán az AfD további megerősödésével jár. Azaz a német választók októberben alighanem benyújtják neki és a tartományi kormányfőnek a számlát ezért az otromba melléfogásért. Amiért a világ értelmesebb fele azt figyelte lélegzetvisszafojtva, hogy bedől-e a világ demokráciájának jelenlegi bajnoka. Nincs erre jobb kifejezés, mint amit Gabriel, a német szocdemek volt elnöke mondott: Elmebaj!

Orbánnak ezek után számot kell vetnie azzal, hogy Seehofer a jövőben nem lesz olyan fix támasz számára, mint idáig. Az is figyelmeztető jel részére, hogy a francia elnök postafordultával visszahívta nagykövetét Budapestről, miután az dicsérni találta a magyar menekültpolitikát. Macron persze sosem titkolta, hogy szinte semmiben sem ért egyet a magyar vezetővel. Ugyanakkor tény, mert Kovács Zoltán is közölte, hogy a németek konzultációt kértek a magyar delegációtól Brüsszelben. Hogy ott mi született, azt nem tudni, de

feltételezhető, hogy szeretett vezérünk rábólintott a Németországból visszafordítandó menekültkérők befogadására.

Hogy ő maga cáfolta a hírt, azt nem kell okvetlenül komolyan venni, hiszen azt sem verte nagydobra, amikor tavaly majdnem annyi menedékkérőt fogadtunk be a tranzitövezeteken keresztül, amennyit nem voltunk hajlandóak átvenni a kvótadöntés alapján. A baj inkább itt az lehetett, hogy a német indiszkréció belezavart a visegrádi „sikerbe”, azaz abba, hogy kiélvezhessék a propagandában: lekerült a napirendről a menekültek elosztása.

Igazán nem azért, de mostanában az olasz belügyminiszter tépi leginkább a száját migránsügyben, ám ő is rábólintott a brüsszeli egyezségre, noha az aztán tényleg nem sok konkrétumot, illetve ígéretet tartalmazott országa számára. Úgy látszik, sikerült azonban diplomáciai csatornákon jobb belátásra bírni. Nagy kérdés ezzel együtt, mit szól a berlini kompromisszumhoz, amelynek értelmében visszakerülnének olasz földre mindazok a menekültek, akiket először ott regisztráltak. Továbbá teljesen nyitott, hogy mennyire veszi a lapot az osztrák kancellár, aki szintén borítani akarta a bilit Berlinben, amíg rá nem jött, hogy Seehofer terve a lehető legelőnytelenebb volna Ausztria számára. Így azután Merkel megmentőjének bizonyult a találkozón.

Magyarországra visszatérve, nem túl derűs kilátás, hogy

a külföldi pénzbefektetők sorra adják el az állampapírokat, a forint példátlan nyomás alá került.

Emiatt inkább előbb, mint utóbb megugrik az infláció, és még az unortodox jegybank is rákényszerül, hogy emelje a kamatokat. Akkor viszont lőttek a növekedés jó részének, annál is inkább, mert a választás előtt már gondosan lehívtuk a mostani időszakra járó uniós támogatások zömét. Orbán Viktor ugyan sokat nem konyít a gazdasághoz, de nem véletlen, hogy már válság eshetőségére figyelmeztet. Ezúttal nem riogatásról, nagyon is közelgő, súlyos veszélyről van szó.

Ráadásul az új amerikai nagykövet látványos gesztussal a CEU-t kereste fel elsőként, miután megfutotta a beiktatással összefüggő hivatalos köröket. Mi több, nyilvánosan meg is erősítette, hogy nagyon szeretné, ha az egyetem Budapesten maradna. És ami a fő: ebben Trump is egyetért vele, tette hozzá. Szóval tanácsos volna, ha a Habony-művek lassan keresne valami más célpontot.

Viszont éppen a halmozódó nehézségek miatt nem számíthat semmi jóra az elkövetkezőkben

• Soros,
• a civil szféra,
• a zsidóság,
• a roma közösség,
• a sok-sok (nem létező) menekült,
• a hajléktalansereg
• és a többi gyanús bagázs.
• Liberálisok, komcsik, újságírók és így tovább.

Még szerencse, hogy mindig van aktuális osztályellenség, akit központi ukázra lehet gyűlölni!