Nem az fáj, ami mondanak, hanem ahogy mondják – nagyjából így reagált a leendő emberminiszter, Kásler Miklós, a Magyarországon világhírű onkológus az őt ért kritikákra. A jelek szerint kifogyhatatlan örömforrása lesz ő a politikai humor szerelmeseinek.
Minden arra mutat, hogy új udvari bohócot választott magának Orbán. (Talán ráunt Németh Szilárd tapló humorára. Bár ebben erősen kételkedünk.) Blogunk is sokat foglalkozott Kásler Miklós korábbi kijelentéseivel, most azonban turbó fokozatba kapcsolat a miniszteri önlejáratás.
A Magyar Idők című, adómilliárdokból fenntartott propagandanyomtatvány közölt interjút a nagy tudóssal. Rögvest neki is estek az újsütetű kormánytagnak, amikor az elmúlt hetekben megjelent kritikák kapcsán arról érdeklődnek: számított-e erre Kásler. A válasz azt mutatja, bomba formában van a miniszter: "Különösen a támadások hangneme lepett meg, mert nem ebben a stílusban szocializálódtam. Ugyanakkor magamban jókat mosolyogtam. Nem engem minősít ugyanis, hogy bár már több mint ötszáz, zömmel orvostudományi, onkológiai előadást tartottam a világ minden részén, 18 szakkönyvet, hét könyvet írtam, számos neves tudóssal, íróval, gondolkodóval együtt elkészítettem a Nemzeti nagyvizit televíziós és könyvsorozatot, mindebből néhány, a szövegkörnyezetéből kiragadott mondatot tudnak csak citálni."
Nem is amit mondanak, hanem ahogy mondják – csodálatos, már a felütés is. És az ezt követő érvelés is igazán Nobel-díjat érdemel. Kásler azt kifogásolja, hogy nem szakmai, onkológiai munkáját minősítik, kritizálják.
Kedves Kásler Miklós! Hát onkológiai minisztériumot fog vezetni? Eddig mindenki úgy tudta, hogy az egészségügy mellett az oktatással, családpolitikával és kultúrával tetszik majd bíbelődni. Mégpedig politikusként. Nem pedig onkológus professzorként írja a bársonyszékben 19. szakkönyvét.
De ide kívánkozik, hogy a 777.hu, magát keresztény hírportálnak (?) mondó felület is védelmébe vette Káslert, és minden kritikusát le is teremtette. Szerintük ugyanis azért nem lehet szóval illetni a jó professzort, mert ő "hitéből fakadó kijelentéseket" tett, amiért pedig nem lehet nemtelenül támadni. "Ez pedig egészen egyszerűen elfogadhatatlan!" – mármint szerintük.
Hát, nagyon kedves 777.hu! Sajnálattal közöljük, hogy lehet. Harsányan lehet rögöni azon is, aki a Repülő Spagettiszörny Egyházának tagja, miként a Láthatatlan Rózsaszín Egyszarvún is illik legalább mosolyogni. És bizony lehet valakit kritizálni, mert nem értünk egyet hitbéli meggyőződésből mondott szavaival.
De a helyzet egyébként még sokkal rosszabb: ugyanis Káslert nem a hite miatt támadták. Pontosabban: eddig mi nem tudtunk arról, hogy a Római Katolikus Anyaszentegyház szerint Albert Einstein ötletei már elavultak, és túlhaladottak. Miként arról sem szereztünk tudomást, hogy Őszentsége Ferenc pápa betiltotta volna a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást, esetleg a vöröseltolódást. (A legmélyebb tisztelet hangján tesszük hozzá: ha Őszentsége Ferenc pápa, ez a demens, vén gazember, hitbéli alapon a fentieket megcselekedné, úgy rajta is teli szájjal röhögnénk - akkor is, ha egyenesen a Megváltó Jézus Krisztus stigmáiból vezetné azt le.)
Amit nem lehet, kedves 777.hu, az valakit vélt vagy feltételezett hite miatt megkülönböztetni, ne adj isten démonizálni. Márpedig ezen a, hitbéli értékek védelmében oly aktív felületen nagyon kevés (értsd: 0 darab) írást találtunk a kormánypropaganda (és Kásler Miklós) által AIDS-es emberevőknek stigmatizált iszlám-hitűek védelmében.
Ennyit a hitről, térjünk vissza Kásler érvéhez: nem onkológiai zsenijét kezdték ki – vagyis nem is ér az egész semmit. A probléma csupán annyi: ha ez az itthon világhírű tudós valóban a tudománynak szentelte eddig az életét, akkor talán joggal feltételezhetnénk, sőt, elvárhatnánk, hogy a tudománnyal kapcsolatos kijelentéseit tudóshoz méltóan válogassa meg, illetve tudományos érvekkel támassza alá. Izgatottan várjuk a relativitás-elmélet cáfolatát Kásler doktortól. Ha megáll, saját autónkkal visszük ki a Nobel-díja átvételére. Addig azonban óhatatlanul a valamiért nálunk magyarként számon tartott Philipp Eduard Anton von Lenard (gyengébbeknek Lénárd Fülöp) jut Kásler Einstein- és Heisenberg-ellenességéről az eszünkbe. Aki nem ismerné Lenard – amúgy Nobel-díjjal jutalmazott – munkásságát és életútját, mélyen szégyellje el magát és pótolja a hiányt. Ezután el lehet dönteni, rá akarunk-e büszkék lenni.
Még annyit: azt kívánjuk, Kásler Miklós miniszteri autójában is olyan GPS-rendszer működjön, amely korrigálja az idő relativitása okozta csúszást. Máskülönben sehova nem fog odatalálni.
Kásler azonban nem csupán ebben az egy mondatában remekelt az interjú során. Kijelentette: "Én azt vallom, hogy rend a lelke mindennek. A demokráciát sokan összekeverik a szabadossággal, pedig az nem a totális szabadságot jelenti, hanem azt, hogy az én szabadságom addig tart, amíg azzal másokat nem korlátozok."
Hát, szerintünk ugyan nem rend a lelke mindennek, azt viszont pontosan tudjuk – bár egy onkológiai szakkönyvet sem jegyzünk –, hogy aki összekeveri a demokráciát és a szabadság fogalmát, az komolyan gondolkozzon el a politikai karrier skippelésén. Ha mégsem, akkor egy gyorstalpaló: a demokrácia nem az emberek közötti viszonyrendszert határozza meg, hanem a hatalomgyakorlást. Biztos ismerősek a fogalmak: minden hatalom a néptől ered, a közhatalom legitimációja a választás. Amit professzor úr valamiért idekevert, az a személyes szabadság, kiterjesztve: a jogállam. A definíció amúgy stimmel: ami nem tilos – RENDeletileg nincs tiltva –, azt meg lehet tenni.
Nem árt a közéletben helyesen használni a fogalmakat - bizonyára így van ez az onkológia területén is.
