Hogy a magyar kormányfő nem az igazmondás bajnoka, azt maga hozta a köz tudomására: „Ne azt figyeljék, mit mondok, hanem, hogy mit csinálok!” Nos, Orbán Viktor ezúttal alighanem mégis a valóságot árulta el, amikor elmondta: a múlt héten arról tárgyalt az Európai Néppárt vezetőivel Brüsszelben, miként segíthetné elő a konzervatívok sikerét az EP-választásokon. 

Csak persze ebben is benne van a szokásos orbáni csavar, már ti. hogy nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Ahogyan azt a mai magyar közmédia méltó elődje, a jereváni rádió már csak szokta jelenteni.

Tudni persze az Orbán-Daul-Weber belső hármason kívül senki sem tudhatja, mi is hangzott el a megbeszélésen, de nagyon is

elképzelhető, hogy a házigazdák valóban segítséget kértek a magyar politikustól.

Már ti. hogy az európai választások közeledtével ne hozza lehetetlen helyzetbe az EPP-t. Ha ugyanis a kétharmad birtokában haladéktalanul nekiront

• a civileknek,
• a CEU-nak,
• az önkormányzatoknak,
• a bíróságoknak,
• a sajtó maradék független részének,
• az ellene voksoló települések önkormányzatainak,

akkor végképp földrész kereszténydemokráciája végképp nem tudná megmagyarázni, saját elvtelenségét leszámítva mi indokolja még, hogy egy ilyen pártot továbbra is megtűrjön a saját soraiban. Azaz ennyiben valóban támogatást kértek a Kárpát-medence politikai Maradonájától. (Aki nem átallta még világbajnokságon sem kézzel a hálóba juttatni a labdán.) Annál is inkább, mert Merkelnek, Macronnak és a többieknek odahaza így is nehéz megfékeznie Le Pent, az AfD-t, hát még, ha közben azok elvbarátja kebelbéliként (5. hadoszlopként) töri az utat az illiberalizmus előtt. 

Azért sem lehetett a brüsszeli raport valami békés kávézgatás, mert OV szokásától eltérően

meg volt szeppenve:

csak annyit közölt utána, hogy kész megvitatni a találkozóval párhuzamosan előterjesztett bizottsági javaslatot, amely a jogállam megsértése esetén lehetővé tenné a közösségi támogatások felfüggesztését-megvonását a renitens kormányokkal szemben.

Másnap persze már kirendelte a pehelysúlyú szellemi verőlegényt, Szíjjártót, sőt két nappal később a Kossuth Rádióban már azzal fenyegetőzött, hogy magyar áldás nélkül nincs hosszú távú EU-költségvetés. Azaz nyíltan belengette a zsarolást arra az esetre, ha sokat ugrál a másik fél. (Amit persze a CDU strasbourgi képviselőnője, a felcsúti csodavasutat közelről ismerő Ingeborg Gräßle kézből kontrázott: mondván, hogy az európai honanyák és honatyák közül sokan égnek a vágytól, hogy betartsanak a magyar vezetőnek. A módszer pofonegyszerű: addig elnapolják a büdzsé  ügyét, amíg a tagállamok nem fogadják el a Brüsszel számára fontos új szankciós rendet. Viszont ha 2020-ig nem tudnak dűlőre jutni a költségvetés kapcsán, akkor leáll a regionális támogatás, vagyis egyfajta csiki-csuki helyzet jönne létre Magyarországgal szemben.)

Hogy Orbán riadtan távozott az egyeztetésről az persze cseppet sem meglepő. Hiszen a Néppárt nem éppen acélos kiállásairól ismert frakcióvezetője már előre közölte, hogy tisztázni kívánják a magyar miniszterelnökkel, hol vannak a vörös vonalak. Azon kívül a szőnyeg szélére állított politikus pontosan tudhatta, hogy egy ilyen szóbeli dorgálás

semmiképpen sem volna lehetséges anélkül, hogy Merkel ne bólintott volna rá.

Már ha nem ő kezdeményezte az egészet. Apropó, a berlini Kancellári Hivatal újságírói kérdésre cáfolta a BBC budapesti tudósítója által megpendített hírt, miszerint hamarosan Magyarországra látogat a német kormányfő. A hírt nyugodtan soroljuk a fake news, esetleg a vágyálmok kategóriájába. Viszont a legfrissebb hír, hogy az egyik legtekintélyesebb európai elemző, az oxfordi egyetemi tanár Timothy Garton Ash sürgeti a Néppártot: még a jövő évi EP-választás előtt tegye ki a Fidesz szűrét, ha jót akar magának és a földrésznek.

Addig persze sok víz lefolyik a Spreen és a Szajnán is, amíg a Bizottság bármiféle ütőképes fegyvert kap a kezébe Budapesttel és Varsóval szemben. Az is valószínű, hogy a sokrétű alkufolyamat eredményeként alaposan kicsorbul az éle, mire eljutunk odáig. De azért az mégiscsak sokatmondó, hogy az Orbánt nagyrabecsülő, a Berlusconi-féle fészekaljból elszármazott EP-elnök pár napja azt közölte: meg kell vitatni, hogy mi legyen a Fidesszel és azután dönteni kell róla. Az már más kérdés, hogy Tajani szerint a magyar kormányfő nem populista, és pontosan tudja, hol vannak leverve a tilalomfák. Ez utóbbi mindenképpen igaz, de idekívánkozik a Rejtő által megörökített csempészegylet jelszava:

Mindennek van határa, de mi megkerüljük!

Szóval ezek után az várható, hogy Orbán Viktor némileg kitolja időben idehaza a végső leszámolást, de hogy arról nem mond le semmiképpen, arra jóformán mérget lehet venni. Ezt szinte naponta erősíti meg, amikor pl. arról beszél, hogy az illegális migrációt elősegítő szervezeteknek menniük kell, vagy, hogy változatlanul küldetésének tekinti a keresztény érdekek védelmét. Hogy közben rébuszokban régi vágású demokráciát emleget, azt tudjuk be még a fejmosás utáni első sokknak, lányos zavarnak, illetve a már az új helyzetben szükséges ködfüggönynek, hiszen feltehetőleg még ő sincs tisztában azzal, ugyan mi fán terem kereszténydemokrácia, amit fel akar építeni. Illetve minden egyéb, amit mond, azt támasztja alá, hogy egy jottányit sem hajlandó eltérni céljától. (Azt viszont senki ne kérdezze meg, hacsak nem akarja zavarba hozni a hatalmat, hogy az migráns-ügyben hová sorolja a 30 ezres kínai közösséget, amelynek egy része nagyon nem becsüli a törvényeinket, amúgy pedig cseppet sem vegyül.)  

Mindenesetre, hogy az elkövetkező időszak kulcsfontosságú (netán sorsdöntő) lesz a magyar-uniós kapcsolatok szempontjából, az kiderül abból is, hogy az új kormányszerkezetben külön részleg foglalkozik majd a napi EU-ügyekkel. Azaz borítékolható, hogy sűrűn lesznek konfliktusok, amelyek kezelésére időben létre kell hozni a megfelelő struktúrát. Nem beszélve az euró átvételéről, amely a következő időszakra megszabja, hogy Magyarország mennyire lesz képes lépést tartani Európával. Ezzel együtt biztosra lehet venni, hogy itthon Orbán magasabb fokozatra kapcsolja a kampányt a migránsok, a fellazító civilek, Soros és a többi osztályellenség ellen.

De ezek egy ideig csupán látványos petárdák lesznek. A kemény része előláthatólag az  EP-választás után jön. A frankensteini szörnyet addig kellene valahogy megállítani. Már ha az unió nem akar cudar élményeket átélni.