• A Fidesz a közösségi pénzekből észveszejtő tempóban építi ki az illiberális demokráciát;
• FAZ: Az Orbán-féle rasszistáknak mint egy falat kenyér, úgy kell a Nutella-vita;
• A magyar kormányfő a belső bajokat próbálja elkendőzni, amikor Brüsszelt ostorozza.
New Statesman
„Hosszú távolodás a szabadságtól” című elemzésében a több mint 100-éves brit folyóirat azt emeli ki, hogy Orbán Viktor egykoron segített kipaterolni az oroszokat, ma viszont illiberális államot épít, Trumpot és Putyint dicséri, országából az EU első haramiaállamát csinálja. A beszámoló Felcsúton kezdődik, ahol az újságírónak sikerült elcsípnie a Polgármesteri Hivatalban Mészáros Lőrincet, ám az nem volt hajlandó szóba állni vele. A látogató a Pancho Arénát úgy értékeli, hogy az pontosan jelképezi, mi lett az országból. A politikus mára a populista jobboldal zászlóvivője lett:
- ledorongolja Brüsszelt,
- Moszkvának udvarol,
- szovjet mintájú kegyencrendszert és propagandát alakít ki,
- kerítést emel a határon,
- a tanszabadságot fenyegeti
- és nekiment Soros Györgynek, noha az sokat segített neki a szovjet elnyomás elleni küzdelemben.
2010 után a kormányfő a kétharmad birtokában azt tehette, amit csak akart, és azt is csinálta. Kovács Zoltán szóvivő szerint a cél a teljes átalakítás, az ország megújítása volt.
A Szabadság téri emlékmű az egyik példa arra, a hatalom miként írja át a történelmet. A másik a Terror Háza. Arról nem beszélve, hogy 1956 évfordulóján a megemlékezések kihagyták a liberális értelmiség szerepét és csakis az utcai tiltakozásoknak tudták be a forradalmat. Célja elérésére Orbán kész lábbal taposni a demokratikus normákon. Állami megrendeléseket juttat néhány közeli oligarchának, akiknek cserébe anyagi és sajtótámogatást kell nyújtaniuk a kormánynak. Lásd Mészárost, Tiborczot. A Freedom House jelentése úgy fogalmaz, hogy a politika által szervezett korrupció mára a rendszer alapvonásának számít. Orbán engedelmességre szorította a sajtót is.
A migránsokról Schmitt Mária azt fejtegette a riporternek, hogy a népesség 10%-át nem alkothatják olyan emberek, akiknek az életéről, szándékairól semmit nem tudni, akiket nem lehet integrálni, és akiknek egy része bizonyosan terrorista. Ugyanakkor szerinte nem lehet bírálni Orbánt, amiért az elutasítja a bevándorlással és a politikai korrektséggel kapcsolatos liberális elveket. Mint mondta, a kormányfőre úgy fognak emlékezni, mint aki jelentősen befolyásolta Európa sorsát. A miniszterelnököt azzal is vádolják ugyanakkor, hogy ellenségeket kreált, híveit ezek ellen szítja, majd úgy jelenik meg, mint megmentő. Először az EU-t vette célba, most pedig Sorost, aki a multikulturalizmust és a szabad mozgást jelképezi, jóllehet Orbán szerint mindkettő veszélyezteti a magyar nemzetet. A kormányfő nekiment a CEU-nak, majd a civilek ellen hozott törvényt, éppen akkor nyomja el a demokratikus hangokat, amikor az országnak a legnagyobb szüksége lenne azokra. Goran Buldioski úgy fogalmaz, hogy Orbán azokat támadja, akik segítenek szembeszállni a korrupcióval és a hatalom önkényével. Kovács Zoltán ellenben megismételte az állítást, hogy bizonyos NGO-k politikai szereplőként lépnek fel, mi több Soros pénzeli őket, aki bevallottan ellenzéki szerepre tör.
A Fidesz várhatóan nyer jövőre, Brüsszelben ugyanakkor egyre nagyobb az aggodalom, hogy Orbán kiüresíti a nehezen megteremtett demokráciát. Csakhogy a politikus tudja, meddig mehet el. Azzal is tisztában van, hogy nehéz helyzetében az EU nem folyamodik a 7-es cikkelyhez, mert azzal még inkább csak az oroszok karjaiba hajtaná az országot. Közben egyre csak jönnek a közösségi támogatások. Ahogy egy brit megfigyelő megfogta a dolgot: az unió pénzeli Európa első irányított demokráciáját. Az alapok a Fidesznél kötnek ki és annak terve rohamléptekkel valósul meg.
FAZ
A kommentár úgy látja az élelmiszervita kapcsán, hogy Kelet-Európa a nyugati édes életről álmodik, ám megint csalódás éri, és ezt használják ki az olyan rasszisták, mint Orbán Viktor, vagy az olyan nacionalisták, mint Fico. A szerző, aki az egykori NDK-ban született, rámutat, hogy az étel a földrész keleti felén szinte a vallással ér fel, ám ebbe most egynémely nyugati konszern belegázolt. Merthogy gyengébb minőségű árut szállítanak Keletre, mint Nyugatra. Bizonyítékok vannak, csak éppen a gyártók a szokásos felsőbbrendűséggel reagálnak, mondván, hogy ők csak a helyi ízléshez igazodnak. Persze a kiábrándulást már megszokhatták a keletiek, hiszen volt benne részük a kommunisták alatt is, aztán jött a nyugat, most meg ismét a saját politikusaik csapják be őket, és egyre ádázabbak. A szlovák miniszterelnök már bojkottal fenyegetőzik, vagyis keleti kérkedéssel akarja tromfolni a nyugati nagyképűséget. Ennek sok áldozata lesz, és mint minden háborúban, leginkább a lakosság szenvedi meg.
Ezúttal az étkezőasztalnál.
Pénzbírsággal végződhet az unió legújabb kötelezettségszegési eljárása, amelyet Brüsszel azért indított, nehogy a lengyel kormány ellenőrzése alá vonja az igazságszolgáltatást. Az EU a héten már jelezte, hogy a jogállam forog kockán. A vita tétje az, hogy ilyen körülmények között Lengyelország az unió teljes jogú tagja maradhat-e. A konkrét jogszabállyal az a baj, hogy a hatalom kiválogathatja, melyik bírának hosszabbítja meg a megbizatását, és melyiknek kell nyugdíjba vonulnia, vagyis az igazságszolgáltatás függetlensége kerül veszélybe. Kérdés ugyanakkor, hogy az illetékes miniszter eleget tesz-e Timmermans alelnök meghívásának és elmegy-e a Bizottságba az ügy megtárgyalására. Korábban mindig lesöpörte az asztalról az ilyen kezdeményezéseket. Ha a lengyelek kötik az ebet a karóhoz, meg lehet fosztani őket szavazati joguktól, de ez nem valószínű, mert Magyarország Varsó mellett áll ki. Kelet-Európa egyes államai egyébként is zsörtölődnek Brüsszel politikája és felügyelete miatt. Az EU korábban aggodalmát fejezte ki az Orbán-kormány egy sor jogszabálya ügyében is.
A lengyel külügyminiszter kizártnak tartja, hogy az unió Magyarország ellen is kötelezettségszegési eljárást kezdjen és így védje ki, hogy Budapest és Varsó kölcsönösen megakadályozza az Európai Tanácsban a 7-es paragrafus bevetését a másik ellen. Waszczykowski szerint nem lehetséges két tagállam ellen ugyanazt az eljárást kezdeményezni. Amúgy pedig élesen bírálta, hogy Brüsszel jogi lépéseket tesz a lengyel igazságügy reformja ügyében. Úgy fogalmazott, hogy ez néhány hónapra negatív érzelmeket és hangulatot kelt a kétoldalú kapcsolatokban, de szerinte a vezető európai politikusok a végén úgyis a jobb eszükre hallgatnak és belátással kezelik majd az ügyet. Máskülönben évekig elhúzódhat a procedúra.
A szélsőjobbos osztrák Szabadságpárt egyik vezetője szóvá tette, hogy Kern kancellár az uniós támogatások megvonását szorgalmazza Magyarországgal és Lengyelországgal szemben, ha a két kormány továbbra is szembemegy az uniós alapértékekkel. Hofer, aki a Parlament alelnöke, egyben pedig az FPÖ államfőjelöltje volt, úgy látja, hogy a kormányfő cseppet sem diplomatikus, amikor a sajtón keresztül fenyegetőzik, mi több, úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban. A politikus, aki az őszi törvényhozási választásokon a pártlista 2. helyén szerepel, jelezte, hogy ha bekerülnek a hatalomba, akkor egyenlő távolságot szorgalmaznak az USÁ-tól és Oroszországtól. Egyben pedig szorosabb együttműködést kívánnak kialakítani Kínával. Azt is fontosnak nevezte, hogy Ausztria a Benelux-csoport mintájára szorosabbra fűzze a kapcsolatokat Közép-Európával. A szociáldemokraták frakcióvezetője ezzel szemben meglepőnek nevezte, hogy Hofer Magyarországot védi, hiszen a kancellár nem a lakosság, hanem a jobboldali-nacionalista Orbán-kabinet hozzáállását nehezményezi. Merthogy a magyar miniszterelnök az Európa-ellenes irányvonallal a gazdasági nehézségekről próbálja meg elterelni a figyelmet. Az osztrák politikus biztos abban, hogy Brüsszel a legközelebbi szerződésszegési eljárást Magyarország ellen indítja.
