Az adóhatóság vezetője, parlamenti képviselő, államtitkár, volt polgármester, a mezőkövesdi sportélet nagylelkű támogatója és felettébb szórakoztató közéleti figura szegről-végről kollégánk is, ugyanis főszerkesztőjeként húz elég jelentős fizetést két olyan cégtől, mely adótanácsadást folytat, adólapok szerkesztéséért.
Van ilyen, mindenki foglalkozzon azzal, amihez a legjobban ért.
Hát ki tudja a legjobb adótanácsokat adni, ha nem az adóhatóság vezetője. Kétségtelen, az „adótanácsadás” valami olyasmit jelent, hogy miként fizethetünk be kevesebb adót, úgy hogy még ne bukjunk le, ne vigyen el a rendőr?
A válasz pofonegyszerű. Fizessük meg az adóhivatal elnökét.
Tállai tehát az adóhatóság elnökeként azért kap fizetést, hogy minél nagyobbak legyenek az adóbevételek – az adótanácsadó cégek fizetett alkalmazottjaként pedig azért húz jövedelmet, hogy abból minél többet meg lehessen spórolni.
Ügyes.
De tudjuk milyen a magyar ugar. Minden kiszámíthatatlan, bizonytalan. Mi van például akkor, ha a Mezőkövesd focicsapata elveri a Felcsútot, s ezen a Kis Vezető jelentős mértékben felháborodik és elcsapja z adóhatóság vezetőjét, aki a mezőkövesdi foci nemtő atyja is?
Semmi baj – vigasztalja majd Tállainét Tállai. Lesz még mit a fazékba aprítani, hiszen én főszerkesztőként is éppen olyan jól megállom a helyemet.
Csakhogy, ekkor – e nem vár esetben – következik be a drámai fordulat.
A két adótanácsadó cég kiüzen a hivatalsegéddel, hogy Tállai úr köszönjük, de holnap már be se jöjjön. Nincs szükségünk magára. Aló mars.
Igen, a világ igazságtalan. Eddig a kegyeit keresték, mangalica szalonnával táplálták, paprikás kolbásszal kedveskedtek neki és még a kisebb nagyobb tanácsainak is, hogy örültek.
- Főszerkesztő, elnök, államtitkár uram. Az én vőm egy rendes ember, de most valahogyan reászállt a hatóságod. Mond, mitévő legyek?
Tállai megtörölte zakóujjával zsíros szája szélét és könnyedén adta a tanácsot, hogy melyik főosztályvezetőt kell felhívni rá hivatkozva, hogy el legyen simítva az a kis ügy.
A hálálkodást meg emígyen utasította vissza, mert szerény ember ő:
- Ugyan már, hagyd el brúder. Hisz egy csapatban focizunk – és csippentett a szemével, mert valahol olvasta, hogy így kell a beosztott népség körében jópontokat gyűjteni.
De ez még azért odébb. Ma Tállai államtitkár, képviselő, adóhatósági elnök és adótanácsadó cégek fizetett alkalmazottja. És még arra is van ideje, hogy a vidéket járja.
Az már más kérdés, hogy mint a 444.hu tudósításából kiderül, mikor megneszelte, hogy egy álruhás útján mégis megközelítették volna újságíró kollégái, akkor inkább elkerülte azt a települést, hogy ne kelljen válaszolnia a kérdéseikre.
Na, ennyit a kollegialitásról.
