Az atv.hu-nak szivárogtatták ki kormányközeli források, hogy felhívta Orbánt, és közölte vele, ha felkérés érkezik, akkor nem mond nemet.

Múlt héten a miniszterelnök Brüsszel, az elhíresült újságírókiküldős sajtótájékoztatatón azt mondta,

Áder Jánost nagyra értékeli, és a komoly lehetőségek között van, hogy ő folytassa a munkáját. Megjegyezte: az első döntést a köztársasági elnöknek kell meghoznia, hogy vállalkozik-e tovább a munkára.

Tehát mintha azt mondta volna, hogy Áderen múlik, és nem utalt feltételekre, amelyeket teljesítenie kell, ha azt akarja, hogy újraválasszák. Áder ezek után hívta fel az atv.hu, illetve a kormányzati spin doctorok szerint, hogy közölje, elfogadja, ha felkérik.

A lap azt írja, Áder eleve csak egyetlen ciklusra vállalta a posztot még 2012-ben. Ezt illik legalább kétségekkel fogadni, hiszen ki az, aki csak egy ciklusra vállal valamit, ha már megteheti, hogy egyáltalán ne vállalja el.

Áderről korábban azt lehetett tudni, hogy az ENSZ-ben vágyik pozícióra, esetleg a főtitkári posztra, de ez - ha így volt is -, illúziónak bizonyult, komolyan föl sem vetődött a neve.

De ez is jelzi, hogy egyetlen ciklusban gondolkodott. Nem feltétlenül azért, mert ő nem akarta, hanem azért, mert joggal tartott tőle, hogy

Orbán nem akarja.

Már 2012-ben is csak kényszermegoldás volt. A plágiumbotránya miatt lemondani kényszerült Schmitt Pál helyére gyorsan kellett utódot találni, hogy ne erodálja tovább az ügy a Fideszt, Orbánt és a kormányt, de az elsőként kiszemelt Kövér László nemet mondott.

A parlamenti elnök ajánlotta aztán maga helyett Ádert, akivel korántsem volt felhőtlen a miniszterelnök viszonya. A korábbi házelnök 2002-2006 között a Fidesz frakcióvezetőjeként és alelnökeként saját hátán vitte a pártot, de Orbán ezért nem volt hálás. 

• Egyfelől a párt kinyitása, mozgalmasítása érdekében szétverte a Fidesz belső szerkezetét.
• Másfelől Áder megyei, regionális emberei helyett a(z akkori) szélsőjobbról importált sajátjaival töltötte fel a pozíciókat.

Áder 2006 után egyértelműen alárendelt szerepbe kényszerült, ezért már nem vállalta el ismét a parlamenti frakció vezetését. A viszonyuk olyannyira elmérgesedett, hogy Orbán (vagy Simicska) 2007 januárjában

még cikket is íratott ellene

a Magyar Nemzetben, a Fidesz akkori harci lapjában.

Illetve, ha nem is ellene, de legalábbis egy pártütő csoport ellen, amelyiknek olyan tagjai vannak, mint Stumpf István, Schmidt Mária, Spéder Zoltán vagy Tombor András, és amelyik Ádert akarja a Fidesz vagy egy új párt, de mindekénppen a vezető jobboldali erő élén látni.

Áder ezt még kikérte magának, de teljesen visszavonult. Korábban, 2006 nyarán és őszén belső fórumokon még bírálta Orbán ad hoc, elvek nélküli, akcionista politikáját, a nevezetes, álnéven írt cikk után gyakorlatilag belső emigrációba vonult.

2009-12 között az emigrációt Brüsszelben töltötte, EP-képviselőként. Onnan hívta haza Kövér és Orbán, de nem került vissza a hatalom belső köreibe, a korábbi baráti viszony korántsem állt helyre.

Áder nem exponálta ugyan magát a kétharmados kormányzati hatalom ellensúlyaként; ezt nem is tehette, az államfői jogosítványok gyengesége ezt nem teszi lehetővé.

• Időnként vissza-vissza küld egy törvényt, de azt érdemi változtatás nélkül ismét elfogadja a parlament.
• Időnként az Alkotmánybírósághoz fordul, de ott jelentős többségben vannak az orbánista-fideszes delegáltak.

Orbánnak tehát elvileg nincs tartanivalója az érdemi hatalom nélküli Ádertől, de - mint azt Rubovszky képviselő szíves közléséből van szerencsénk tudni - Orbán nem akarta engedni, hogy Áder ismét köztársasági elnök lehessen.

Ez elsőre (meg másodikra és harmadikra is) teljesen érthetetlennek tűnt: jogosítványai gyengesége miatt Áder nem tudja veszélyeztetni Orbán hatalmát, és attól meg nem kell tartani, hogy nyilvánosan szembefordul vele. Ennek nem adta jelét sem államfőként, se korábban belső emigrációba kényszerült vagy háttérbe szorult Fidesz-politikusként sem. Áder nem árulta el a barátait, még akkor sem, ha azok már csak egykori barátai.

Az atv.hu-nak viszont most kormányzati emberek azt mondták, Orbán viszonya nem azért volt feszült Áderrel, mert megszólalt, hanem

éppen azért, mert nem szólalt meg.

A kormányfő ugyanis elvárta volna a köztársasági elnöktől, hogy nyilvánosan támogassa, álljon ki a politikája mellett, különösen, amikor invázió fenyeget, veszélyben a haza, Magyarország végóráit éli, stb., stb.

Áder azonban ezt nem volt hajlandó megtenni. Péládul mondott ugyan beszédet az októberi népszavazás előtt, de az inkább semmilyen volt, mintsem kifejezetten uszító, "aktivista", részvételre buzdító, a referendum rendkívüli jelentőségét, a "történelmi" helyzetet ecsetelő.

Az elnök nem szakadt el teljesen a józan észtől, és valamennyire komolyan is vette munkaköri leírását, amely legfőbb feladatának a nemzet egységének megjelenítését teszi meg. És a magyar választók kb. egyharmada teljesen immunis maradt a kormány katasztrófapropagandájára.

Orbán tehát nem semlegességet, hanem teljes alárendelődést várt el, de Áder nem akart a propagandisták szintjére süllyedni.

(Ebben a pozíciójában legalábbis nem. De azért volt idő, amikor pártpolitikusként maga sem volt ment a papagájkommandó egyszerű üzeneteinek sulykolásától, de akkor még kétségtelenül nem az explicit szélsőjobbos, rasszista, uszító agit-propot tolták.)

A két politikus, illetve elvárásaik összebékítése reménytelennek tűnt. Orbán ismét fölkérte elnöknek Kövért, aki ismét nem vállalta, és ismét ajánlott maga helyett valakit. Ezúttal Balog Zoltán erőforrásminisztert.

Aztán nem tudjuk, mi történt, miért változtatott eddig szándékán, Áder leváltásán Orbán.

• Lehet, hogy a adventre és a karácsonyra tekintettel megbocsátó hangulatba került.
• Vagy Balog se tűnt neki megfelelőnek.
• Vagy csak nem akart újabb frontot nyitni, és akarta, hogy az év első három-négy hónapja az egykori barátok közötti konfliktusokról szóljon.

Ez nem szokott használni a népszerűségnek, és a Fidesz amúgy sincs jó helyzetben.