Nagyon kicsi ez az ország. Egy-egy szakmában majdnem mindenki ismer mindenkit; ugyanazok a nevek forognak mindenütt. Pontosan lehet tudni, ki kinek az embere, ki kinek nyal és ki kit tapos.

Éppen ezért sosem maradnak a stiklik titokban.

Hiába irtja ki teljes erőből a Fidesz a független médiát – mindig lesz valaki, aki valahol megírja, leleplezi a rablásukat, az ostobaságukat. Kormányzásnak azt nehezen lehet nevezni,

• hogy minden, a kormánytól független intézmény élére hűséges elvtársat nevezünk ki;
• hogy minden, kicsit is független kezdeményezésre írunk gyorsan egy törvényt, nehogy már; hogy minden, jól jövedelmező üzletet azonnal államosítunk, vagy
• közvetve a haverunknak nyújtjuk át, ezüst tálcán.

Ez nem kormányzás, ez a maffia.

• A dohányboltokkal,
• a földekkel,
• a nemzeti parkokkal,
• az iskolákkal,
• az egészségüggyel

már megcsinálták.

Megcsinálják az egyetemekkel is, gondoljunk csak a kancellárokra, akik élet-halál urai és Orbán Viktor személyesen nevezi ki őket. Gondoljunk csak arra, milyen tisztogatások folynak folyamatosan mindenhol, a Világgazdaságtól az Origóig.

Ott vannak

• a takarékpénztárak,
• a különadók, vagy éppen
• a kishantosi biogazdaság.
• A magánnyugdíj pénztárak.
• Vagy gondoljunk Fekete Györgyre, akinek kutatóállomást építenek éppen, hogy sok-sok milliárdból kutathassák a kultúrát.

Vicc az egész.

Pontosabban: vicc lehetne. Csak az ilyenek esetek mutatják meg éppen azt, hogy Magyarország már rég nem demokrácia, jogállam, hogy szabad piac, na, az végképp nincsen már.

Egyetlen dolog számít: hogy te kit ismersz a Fideszben és annak elég bő nyállal és mély nyelvcsapásokkal tudod-e kinyalni a valagát.

A rendszer mostanra leért a portások és a büfések szintjéig – Balatonkenesén, a Part Üdülőt is megvette Matolcsy mind a hat alapítványa. Matolcsy felesége meg a polgármester. Az üdülőben lévő apró büfé tulajdonosa személyes jó barátja Matolcsynénak. Ő maga dicsekszik el vele az arra járóknak. Ezért kapta meg a jó kis helyet a parton.

Megalkuvók, gerinctelenek, nyaloncok nyomulnak előre mindenhol, csápolnak a VIP-sátorban a Rihanna-koncerten Orbán vejével, vagy hirtelen nem emlékeznek arra, amikor Orbán kislánya hivatalos / nem hivatalos látogatást tesz Bahreinben.

Gyönyörű történetek ezek. Csak emlékeztetnénk mindenkit az Orbán-Tarlós beszélgetésre: csináljátok meg és írunk rá egy törvényt.

Ennek az egyik legújabb fejleménye, hogy a hop on-hop off-buszokra is szemete vetett valamelyik Fidesz-közeli okostojás. Rájött, hogy

pénz van benne.

Így történt, hogy szépen kinyírják ezt az üzletet, dacára a Versenyhivatalnak, vagy a törvényeknek – senkit sem érdekel, hiszen, ahogy hallottuk: majd hozunk rá egy törvényt.

A dolog, persze, mondhatjuk, bennünket nem érint. Kit érdekel az a pár milliócska. Már hogy a fenébe ne érintene.

Legyél te egy sikeres tudós, aki feltalál valamit; egy sikeres üzletember, akinek van egy jó ötlete; egy vállalkozó, aki belenyúl valamibe és elkezd jönni belőle a pénz – biztos lehetsz benne, hogy a sikered hírére nemcsak másolni kezdenek majd. De feltűnik az a fideszes csóka, aki a múlt héten még kedvesen biztosított, hogy majd ő hoz még egy-két megrendelést odafentről is. 

De azóta sajnos szerzett valami végzést, határozatot, hogy neked

• be kell zárnod,
• át kell adnod az üzletedet, vagy éppen
• pályáznod érte.

És hogy, hogy nem, a jövő héten már ő nyeri meg a pályázatot, és te ott állsz, mint az egyszeri trafikos – megszívatva.

Mindez nem csak azért szomorú, mert a nyaloncok viszik a zsét – azért is, mert a tehetségesek, az okosak, a rafináltak nem fognak Magyarországon többet boltot nyitni. Nem itt fognak adózni. Nem itt vesznek fel embereket az üzletükhöz, hogy dolgozzanak nekik. Nem itt találnak fel dolgokat.  

Vagyis: Magyarország elveszíti a versenyképességét.

Látja mindenki, látják ők is, akik a GDP-t pörgetnék, hogyan megy ez. És menekülnek, jó messzire – oda, ahol a miniszterelnök lánya tényleg a saját lábára állt és nem a mienkre.