A magyar autokrata repült oda-vissza egy napot egy szűk félórás találkozóért, és szerzett egy újabb ellenséget, de a propagandája által generált látszat-valóságban ezt is komoly eredményként lehet eladni. 

A Fidesz valami óriási sikerként kommunikálja, hogy Trump hétfőn fogadta Orbánt, de valójában az történt, hogy egyik fél sem járt jól a találkozóval.

• Trump nem tudta kiszakítani Orbánt a kínai szövetségből.
• Orbánnak viszont rá kellett jönnie, hogy az a világméretű illiberális-populista koalíció, amelyre vágyik, nem létezik: nemcsak az amerikai diplomácia, de az elnök se tekint rá szövetségeseként.

Trump azonban nem ismerhette be a kudarcot, Orbánnak pedig elemi érdeke, hogy azt propagálja, kiváló a kapcsolata az amerikai elnökkel.

A látszat azonban csal, a helyzet ennek éppen ellenkezője.

A jelek arra utalnak, hogy a Fidesz-kormány már  vizit előtt tisztában volt vele, szó se lesz a kerítésgyártók és -alkalmazók nemzetközi szervezetének megalakításáról. Ahelyett, hogy ünnepelték volna a közelgő látogatást, hűteni igyekeztek a várakozásokat. (Szokásától eltérően Orbán se posztoltatott a Facebookra a látogatás előtt, csak UTÓLAG próbálják emelni a dolog jelentőségét, miután megúszta.)

Ünnepelni mondjuk nehéz is lett volna. Orbán ugyanis a 23. európai vezető volt, akit Trump fogadott, noha a Fidesz elnöke az első akart lenni: már az elnöki beiktatásra elvárta volna meghívást. Némi túlzással azonban elmondható, Trump a délkelet-máltai földalatti ellenzék másodtitkárát is hamarabb fogadta, mint Orbánt, aki egyszerűen nincs rajta a horizontján.

• Az antiiberális magyarországi rezsimmel nem lehet megtartani a redneck/whitethras szavazókat.
• Orbánnak semmilyen világpolitikai súlya nincs.

Az utóbbiban azonban változást állhatott be. De nem olyan értelemben, hogy Trump az EU egyik potens vagy potenciális vezetőjének tekintené a magyar kormányfőt, hanem egyszerűen azért, mert ki akarta vásárolni az ellenséges koalícióból.

Hogy Orbánt nem az amerikai külügyön keresztül, hanem a Habony-Cornstein kapcsolaton keresztül hívták meg, az arra utal, az elnök ki akarta venni a dolgot a State Department kezéből, és megmutatni, hogy az impotens adminisztráció nem tud eredményt felmutatni akkor majd jön ő, és megteszi helyettük.

(A külügy erre válaszként fogadta ugyanaznap Kész Zoltánt és Márki-Zay Pétert.)

Trumpnak  Amerikában a demokraták és a liberálisok az ellenségei, nemzetközileg pedig Kína és Irán. Más egyszerűen nem érdekli. Észak-Korea is csak Kína befolyásának csökkentése érdekében, az Európai Unióra nem is bagózik, a NATO-val, Oroszországgal, meg Ukrajnával pedig csak annyit foglalkozik, amennyit feltétlenül muszáj.

Orbán meghívását is ebben a vonatkoztatási rendszerben, Trump Kína elleni gazdasági háborújának tekintetében kell értékelni:

egyszerűen magához rendelte Orbánt, hogy átállítsa Kínától.

Amit a tárgyalás előtt-alatt a nyilvánosságnak mondtak, annak semmi jelentősége. A szavak ingyen vannak.

• Az amerikai elnök felemás dicséretei csak Orbán hiúságára próbáltak hatni.
• A Fidesz elnök pedig hangzatosan hitet tett a magyar-amerikai stratégiai szövetség mellett.

De csak szavakban. Mert a tárgyalás utáni bejelentések elmaradása egyértelműen jelzi:

semmilyen megállapodás nem történt.

Orbán csak verbálisan szövetségese Amerikának, konkrétumokban nem volt hajlandó engedni. Például nem mondta fel Washingtonból az Egy övezet, egy út nevű kínai kezdeményezést, amellyel beengedi Kínát Európa közepébe (és közben magyar közpénzt játszik át neki, meg persze saját magának).

Trumpot alighanem megvezette Cornstein nagykövet (akivel pedig alighanem Habony tanácsadó tette ugyanezt), aki elhitette vele, hogy a magyar kormányfőre a hiúságán keresztül lehet hatni.

Orbánnak rengeteget számít a saját egója, de még többet a hatalom és a pénz.

Amit pedig a Kínával kötött szövetség garantál számára hosszútávon, arra az esetre, illetve arra az időre, amikor elapadnak a rezsimjét finanszírozó brüsszeli források. A magyar kormányfő saját autokráciájának felszámolása nélkül nem mondhatja fel a kínai szövetséget.

Erre még Trump se tudja rákényszeríteni. Legalábbis csak szavakkal nem.

A próbálkozások nyilván folytatódnak, a hétfői csak egyetlen állomása volt a sorozatnak. Orbán majd szavakban továbbra megígér mindent, hangoztatja az elkötelezettségét, de érdemben semmit nem tesz. Amerika jóindulatáért cserébe csak pénzt akar majd ajánlani. Ti. fegyvervásárlást azért, hogy békén, illetve hatalmon hagyják.

Innentől kezdve Washingtonon múlik, hogy beéri-e ezzel, és hagyja, hogy a kínaiak embere belülről bomlassza saját szövetségi rendszerét. Most az történt, hogy az elnök és saját külügyi adminisztrációja meccselt egymással.

Trump előnyt akart szerezni a játszmában, de nem jött ki belőle jól.

Aki jól járt, az Hszi Csin-ping, aki elmondhatja, a szövetségi rendszere szilárd, a demokratikus-liberális északatlanti-nyugati világba beépített 5. hadoszlopa jó működik. (Ezek olyan árulók, akik újraírják az árulás fogalmát, mert ők maguk fizetnek azért, hogy feladhassák az érdekeiket.)

Orbán repült oda-vissza egy napot egy szűk félórás találkozóért, de elmondhatja, hogy végül is nem jött ki rosszul belőle. Mert ugyan szerzett egy újabb ellenséget, de a propagandája által generált látszat-valóságban ezt is komoly eredményként lehet eladni.