Megvan a migránsok első, magyarországi halálos áldozata: a közbeszéd, az értelmes vita közügyeinkről, vagyis a politika maga.
Elképzelhető, hogy a migránsok nem saját kezűleg gyilkolták le áldozatukat, hanem felhasználták hozzá az állampárt segítő kezét, de hogy az áldozat egyre jobban kihülő teteme fölött állunk széttárt kezekkel, ötlettelenül, az bizonyos.
Néhány szerencsés talán még emlékszik arra, amikor másról is lehetett beszélni, mint a migránsokról. Az öregebbek még emlkeznek a Nagy Rezsiháborúra, de a történészek szerint még azt megelőzően is létezett Magyarország, létezett közbeszéd. Létezett a politika.
Bármennyire is hihetetlen, kedves fiatalok, Magyarországon volt idő, amikor:
– ha ápolók vertek rájuk bízott embereket, akkor az nem soros/álcivil/migráns összeesküvés volt,
– amikor a hatalom egy tudományos intézmény átszervezésén gondolkodott, akkor nem a sorosista/migránssimogatás volt az indok,
– ha valaki egy jogszabály betartásáról kérdezett egy állami vállalatot, akkor nem az volt a válasz, hogy soros/álcivil/migráns összeesküvés,
– ha valaki a II. Világhoború végére, a nácik bukására emlékszik, az nem soros/álcivil/migráns összeesküvő,
– ha valaki a törvényes működést kérte számon a bíróságon, az nem soros/álcivil/migráns összeesküvő volt,
– ha egy újság egy adott témáról írt, igyekezett nem hamisítani fényképet hozzá,
– amikor a természet megóvásáért, a globális klímakatasztrófa ellen fellépők még nem soros/álcivil/migráns összeesküvő voltak.
Tisztában vagyunk azzal, mennyire nehéz a kérés, de mégis próbálják meg elképzelni: volt idő Magyarországon, amikor nem mindenki hivatásos Móricka volt, akinek mindenről, de tényleg mindenről ugyan az jutott az eszébe.
Amikor Európa, és benne Magyarország jövőjéről érvekkel és ellenérvekkel lehetett vitázni. Mert még nem volt az ezredéves kereszténység és migránsfeltartás záloga a forgalmi adók számossága. Amikor nem Magyarország szuverenitása, sőt, léte forgott kockán a roaming díjak eltörlésével.
De mindez ma már csak ábránd, hisz a migránsok megölték a politikát. A közbeszéd vele halt – avagy csak kipukkadt, mint a buborék.
És marad, mi volt: a migráns.
