- A kétkulacsos politikával Orbán jól elvan az európai geopolitikai törésvonal mentén.
- Magyarország mutatja, miként porladhatnak szét olyan alapjogok, mint a sajtószabadság, miközben korunk Trumpjai és Orbánjai nem győznek lázítani a szabad sajtó ellen.
- Az izraeli és a magyar kormányfő egyaránt demokráciaellenes és ultranacionalista, ezért értik meg annyira egymást, nem beszélve a Soros elleni közös utálatról.
Magyarországon a lakosság többsége továbbra is elégedetlen a demokrácia állapotával, azonban az 53% nem jelent változást az előző évhez képest, miközben 45% nem lát gondot ebben a vonatkozásban. Ezt állapította meg a tengerentúli Pew Közvéleménykutató felmérése, amely 27 országban készült. Sokkal elégedetlenebbek viszont ezen az alapkérdésben a görögök, a spanyolok, az olaszok, de még a britek is, mi csak utánuk következünk. Ha belemegyünk a részletekbe, azt látjuk, hogy nálunk 55% úgy ítéli meg: teljesen mindegy, ki nyeri a választásokat, a lényegen úgysem változtat sokat. Viszont kiugróan magas, 70% azoknak az aránya, akik korruptnak tekintik a politikusokat. Európán belül csak Görögországban és Oroszországban rosszabb a róluk alkotott kép.
Idehaza 49% mondja azt, hogy nincs baj a sajtószabadsággal, ezzel szemben 46% szerint dehogyisnem. 54% úgy véli, hogy az igazságszolgáltatás nem egyenlő mércével mér. 61% azon a véleményen van, hogy a megválasztott képviselőknek édes mindegy, mit akarnak az egyszerű emberek. Ugyanakkor 68% elégedett a közbiztonsággal, simán ki mer menni éjszaka az utcára.
Az ukrán választók honorálták a győztes színészi képességeit, de azt is, hogy igen rugalmas, vagyis gyorsan képes változtatni álláspontját és szövetségeseit, márpedig ez igen fontos tulajdonság az egész térségben – mutat rá az amerikai Külpolitikai Kutató Intézet egyik vezető elemzője. Orenstein hangsúlyozza, hogy egy olyan térségről van szó, amely az Oroszország és az EU közti törésvonal mentén fekszik, de egyes politikusok, mint Orbán Viktor egész jól elboldogulnak a geopolitikai ellentétek közepette. Merthogy a magyar kormányfő ügyesen navigál Moszkva és a Nyugat között, és meg is kapja jutalmát mindkét féltől. Megállapodott Putyinnal a gázszállításokról és Paks 2-ről, miközben a Freedom House szerint az ország már csupán részben szabad. Ám ezzel együtt egészen a közelmúltig a Néppárt köztiszteletben álló tagja maradt, és noha az elválasztó vonal mindkét oldalán játszik, a Fidesz nyeri a választásokat. Nem kell semmilyen komoly politikai kihívással szembenéznie.
Hasonlóan képlékeny politikára kell számítani Zelenszkij részéről is. Mindent meg fog tenni, hogy nyugatbarát pályán tartsa Ukrajnát, úton az EU-tagság felé. Ám egyidejűleg valószínűleg figyelembe veszi az orosz kisebbség véleményét, legalábbis olyan mértékben, hogy az orosz etnikum ne tartson tőle. Ezen felül valószínűleg megpróbál majd olyan reformokat hozni, amelyet szembemennek a korrupcióval, de nem keresztezik az oligarchák szándékait. Azaz nem foglal állást, hanem igyekszik senki sem elárulni. Legfőbbképpen magát nem, és az a képet, hogy ő az ország legnépszerűbb fia. A politika mélyen megosztott világában paradox módon azok kerekednek felül, akik a legkevesebb fixa ideát mutatják, viszont a legrugalmasabbak. Ez a nagy tanulság a Nyugat és a környező államok számára.
A populisták feljövőben vannak Európában, de nem mindenütt hatnak a jelszavaik. Erre a következtetésre jut a lap, miután megvizsgálta, hogy az utóbbi 20 évben miként is szerepeltek odahaza ezek az erők, amelyek alternatívaként határozzák meg magukat a hagyományos nagy pártokkal szemben. Több nyugati államban már jó ideje jelen vannak a nagypolitikában. Jellemző rájuk, hogy szinte kivétel nélkül bírálják az EU-t, elutasítják, hogy újabb nemzeti jogkörök kerüljenek át Brüsszelhez. De a jelenség leginkább a földrész középső és keleti részén figyelhető meg. Olyannyira, hogy errefelé ilyen pártok vannak hatalmon Magyarországon és Lengyelországban.
A szélsőjobbos Vox 24 helyhez jutott a spanyol törvényhozásban, így az EU 28 tagállama közül már csak 5 olyan van: Írország, Málta, Portugália, Románia és Horvátország, ahol még nem törtek előre a jobboldali-populista, euroszkeptikus, szélsőjobbos pártok. Közülük a Jobbik és a görög Arany Hajnal nem tartozik Strasbourgban egyik jelentős pártcsaládhoz sem. A Vox ugyan elutasítja, hogy szélsőséges volna, de programja nagy hasonlóságot mutat az ilyen erők törekvéseivel, beleértve a bevándorlás elutasítását. A radikális jobb minden valószínűség szerint nagyot javít eredményén a jövő hónap végén esedékes EP-választáson, és a legnagyobb frakciót alkotná, ha képes lenne egyesülni. Ám ez nemigen valószínű – a belső ellentétek és vetélkedések miatt. Ráadásul Európában messze nem olyan lendületesek, mint odahaza. De az egyes országokban minden bizonnyal tartósan jelen lesznek a politikában, bár sok helyütt csupán a margón.
A HVG is az Osztrák Sajtóklub idei díjazottjai között van, miután egy német, egy olasz, egy lengyel, egy osztrák, egy francia és egy svájci szerkesztőséggel közösen az utóbbi egy évben feltérképezte az európai szélsőjobb stratégiáját, felemelkedésének hátterét. Így a kollektíva, benne a berlini Tageszeitunggal, Gazeta Wyborczával és a Libérationnal, átvehette Bécsben a Sajtószabadság-elismerést.
Méltató beszédében az ARD egyik munkatársa, aki tavaly maga is a jutalmazottak között volt, azt emelte ki, hogy Magyarország legutóbb hatalmasabb zuhant a sajtószabadság rangsorában, és ez mutatja, hogy milyen könnyen odalesznek a biztosnak hitt szabadságjogok. Hozzátette: senki se higgye azt, hogy bármelyik ország megúszhatja. A magyar hetilap képviseletében Gergely Márton arról beszélt, hogy az újságírók nem katonák, még akkor sem, ha a populisták hadba vonulnak a szabad média ellen. Egyben szolidaritását fejezte ki az osztrák köztévé híradójának egyik műsorvezetője iránt, miután a FPÖ Armin Wolf elbocsátását követeli, amiért az nemrégiben a pártnak nem tetsző interjút csinált a szélsőjobbosok egyik vezetőjével.
A korábbi EU-biztos, Viviane Reding sajnálatosnak nevezte, hogy egyre kevesebb szabad és önálló dolgozik egyre kevesebb szabad és önálló sajtóorgánumnál, miközben populista despoták gondoskodnak a szalagcímekről. A világ Trumpjai és Orbánjai számára megszokott dolog, hogy a média ellen uszítsanak. Nem érvelnek, hanem elnémítják a másik felet.
Kovács Zoltánnak már megint baja van az unióval, ezúttal azért, mivel az EU felmérette, az egyes tagállamokban az emberek mennyire bíznak a bíróságok függetlenségében. Nos, nálunk 33% mondta azt, hogy a helyzet rossz, illetve nagyon rossz, ellenben 43% jónak, illetve nagyon jónak tartja az állapotokat. A szóvivő vakmerőnek nevezi, hogy a Bizottság a közvéleményt szondázta az igazságszolgáltatás önállósága kapcsán. Ugyanis ez szerinte nem olyan kérdés, amit a hangulat felmérésével komolyan lehetne mérni. Azon kívül minimum problémásnak tartja, hogy a szubjektív adatokat alapul vették a tagállamok közötti rangsor összeállításához.
Az antiszemitizmus ügyében a bal- és a jobboldal elbeszél egymás mellett: ha ilyen kilengések történnek, előbbi oldal a nacionalista, rasszista ideológiát teszi felelőssé, a konzervatívok ellenben a gyűlöletet emlegetik okként. Ráadásul a nézetek csak egyre távolabb kerülnek egymástól. Európában a fehér ultranacionalisták veszélyben látják a kultúrát az idegenek miatt, és azt gondolják, hogy az egész mögött a zsidók állnak. Ám nézetük mögött tudatlanság és gyűlölet, valamint értelemszerűen ideológia húzódik meg. Úgy vélik, hogy a zsidóellenességet gyűlölet mozgatja, de annak semmi köze a politikához. Csakhogy ez hatalmas tévedés. Viszont nagyon is kapóra jön a nacionalistáknak, akik csak súlyosbítanak a fennálló helyzeten.
Először is feloldja őket minden felelősség alól. Hiszen pl. Trump hazugságokat terjeszt a migránsbűnözés és a muzulmán terrorizmus veszélyeiről, gerjeszti a populista nacionalizmust. Másodszor, ráerősít magára a nacionalizmusra. A Fidesz pl. azt hirdeti, hogy csakis a határozott etnikai nacionalizmussal lehet harcolni az antiszemitizmus ellen. Ez az oka, hogy Netanjahu közös nevezőt talál egy olyan antiszemitával, mint Orbán Viktor, amibe belejátszik, hogy mindketten gyűlölik Sorost. De ennél fontosabb, hogy ugyanazt a demokráciaellenes vonalat viszik. Támadják a civileket, aláássák a bíróságok függetlenségét, de a legfőbb, hogy ördögnek állítják be az idegeneket.
Végül pedig ami talán a leglényegesebb: azért kell leválasztaniuk az antiszemitizmust az ideológiáról, mert ily módon ütni lehet a baloldalon is, és el lehet fedni, hogy a jelenség igazából a jobboldalon fordul elő tömegesen. És a jobboldal minden állításával ellentétben, az iszlámellenesség, illetve az antiszemitizmus ugyanannak a gyilkos szövetségnek az eszköze, akárcsak az ultranacionalizmus, a gyűlölet és a rasszizmus.
FAZ
Bár a hét végén a francia elnök kifejtette, hogy veszélyben van a rendkívül sikeres német növekedési modell, gazdaságilag Németország köszöni szépen, jól van. Ennek egyik tényezője, hogy német ipar a keleti bővítés után a többi közt Magyarországra helyezte ki termelése egy részét és az új tagállamokban a bérek sokkal alacsonyabbak. A legfrissebb statisztika szerint a német munkaadóknak odahaza tavaly átlag 34 eurónyi közterhet kellett fizetniük minden munkaóra után, a magyar dolgozók után azonban csak 9,10 eurónyi járulékot és adót kellett leróniuk. A magyar alkalmazottak 15 éve, az EU-csatlakozáskor még csupán 4,90 eurót kaptak, ami akkor a német szint egyötödének felelt meg. Napjainkban ez az érték már felment ugyan, de még mindig csak egyharmadnál jár.
