• Novák Katalin francia kitüntetése: diplomáciai melléfogás vagy párizsi kurzusváltás?
• A nem létező fényes múltba révedő Magyarország könnyen az unió külső körére kerülhet, emiatt volna a magyaroknak igazán okuk az aggodalomra
• Ha populisták sok embert tudnak mozgósítani, sokkal jobban szerepelhetnek az EP-választáson, mint ahogy az most látszik, de abból még nagy bajok lehetnek
A portál úgy értesült, hogy az uniós nagykövetek legutóbbi tanácskozásán 16 tagállam nyomatékosan sürgette: az Általános Ügyek Tanácsának legközelebbi ülésén tárgyalják meg hol tart a jogállami eljárás a lengyel és a magyar kormány ellen. Így foglaltak állást az északiak és a nyugati alapító országok, az egész Dél, valamint Szlovénia képviselői. Lengyelország kapcsán igen heves volt a vita. A lengyel megbízott ugyanakkor igen vehemensen hadakozott a kezdeményezés ellen, mondván, hogy semmi értelme újra boncolgatni a kérdést. Inkább azt ajánlotta, hogy minden ország maga nézzen utána a helyzetnek, egyben kétségbe vonta, hogy az illetékes bizottsági alelnök, Timmermans jóhiszeműen jár el az ügyben.
A Brexit miatt igen nehézkesen halad a következő uniós költségvetés kereteinek meghatározása, így ez nem a legalkalmasabb időpont a legnagyobb támogatást élvező államoknak, hogy rá tudják venni a többieket: nézzék el nekik a jogállam kiüresítését. Az említett tanácsülés február 19-én lesz, és akár egyetlen állam kérésére is napirendre lehet tűzni a magyar és a lengyel kérdést. Ez ellen Varsó, illetve Budapest csak akkor képes bármit is tenni, ha sikerül egyszerű többséget összehoznia.
Franciaország éppen akkor adományozta a legmagasabb állami kitüntetést Novák Katalinnak, Orbán Viktor közeli munkatársának, amikor Macron európai ügyekben a múlt szeptemberben kesztyűt dobott a magyar kormányfőnek és illiberális rendszerének. Az államtitkár kevésbé agresszívan szokott megnyilvánulni a nyilvánosság előtt, mint a főnöke, miközben elutasítja az abortuszt és támogatja, hogy elhajtsák a migránsokat. Viszont szívesen nyilatkozik a külföldi sajtónak. Hogy éppen ő részesült az elismerésben, abban a Becsületrend kancelláriája nem lát semmi rosszat, kiemelve, hogy szó sincs politikai döntésről. A magyar politikus esetében azt méltányolták, hogy sokat tett a francia nyelvért.
A javaslatot ilyen esetekben elvileg mindig a külügyminiszter terjeszti elő, a nagykövet kezdeményezésére. Ezután a kancellária vizsgálja az ügyet, de átlagosan csupán az indítványok 15 %-át szokta elutasítani. Novák Katalin jelölését azután az államfő is jóváhagyta. A portál rámutat, hogy nem ez az első alkalom, amikor a francia diplomácia csődöt mondott Budapesten. Tavaly júniusban nyilvánosságra került egy feljegyzés, amelyben az akkori nagykövet azt bizonygatta, hogy Orbán Viktor egyáltalán nem sodródik jobbra, ez csupán a sajtó kitalációja. A diplomatát ezek után hazarendelték, de a jelek szerint utódja sem különb. Még akkor is, ha esetleg még nem ő, hanem az előd vettette fel Novák Katalint a listára. De jelezhette volna, hogy nem ért azzal egyet és akkor leállhatott volna a folyamat.
Gazdasági szempontok belejátszhattak a döntésbe, miután Magyarország bejelentette, hogy 20 francia katonai helikoptert vásárol. Viszont a zavar jele, hogy az államfői palota nem adott felvilágosítást a kitüntetés hátteréről. Az egyes hatóságok inkább egymásnak passzolják a labdát. Egyben próbálják semlegesíteni a történteket. Ugyanakkor sokat mondó, hogy a kitüntetés utáni fogadáson magyar részről mindenki ott volt, aki számít: Kövér, Gulyás Gergely, Trócsányi, Balog Zoltán és Orbán felesége, valamint Schmidt Mária.
Timothy Snyder szerint az EU számára véget értek a paradicsomi állapotok, mert a földrésznek ismét vannak ellenségei, ám lehetetlen visszatérni a nemzetállamokhoz. A Yale Egyetem neves történésze, akinek szakterülete Kelet-Európa, illetve a holokauszt, azt mondja, nem zavarja az alakuló olasz-lengyel populista tengely, amiatt inkább két ország lakosságának van oka aggódnia, hiszen nem kizárt, hogy kialakul a kétsebességes földrész, és akkor mindkét állam a periférián találja magát. Eközben Oroszország immár ellenfélként jelenik meg az ukrajnai agresszió miatt, de nagy veszélyt jelent a populizmus is. Az EU-nak megvannak az eszközei, hogy megbirkózzon ezekkel a bajokkal, csak éppen képtelen élni képességeivel.
A populisták abból profitálnak, hogy olyan nemzeti múltat idéznek meg, ami sohasem létezett. Magyarország, Lengyelország és a többi állam csak akkor lehet győztes, ha összefog a többiekkel. Ám látnivaló, hogy a nemzetállamok nem tanultak a történelemből, hiszen a magyar és a lengyel állam csupán igen rövid ideig állt fenn, és a hatását akkor sem lehetett éppenséggel bátorítónak nevezni. Most azt a trükköt vetik be, hogy vissza akarnak térni a kényelmes múlthoz, ám ha elhagyják az uniót, akkor teljesen átláthatatlan jövő elé néznek. Az államok mindig is akkor virágoztak, amikor kapcsolódtak valamilyen nagyobb politikai szerkezethez. Mint amilyen az EU.
Igaz, hogy Orbán Viktor Brüsszelt a Szovjetunióhoz hasonlítja, de ő szabad emberként azt mond, amit csak akar. Bármiféle képtelenséget ejt is ki a száján, nem kell következményektől tartania. Magyarország a saját akaratából lépett be az integrációba, de ugyanígy távozhat is. Már csak ezért is felelőtlen az effajta beszéd. Mint ahogy az is, hogy ilyesmiket szajkóz de marad a szervezetben. Ezzel párhuzamosan azt is látni kell, hogy az emberek nem ésszerűen döntenek. Hiszen látják, mi minden épül brüsszeli pénzekből, mégis a Fideszre, vagy PiS-re szavaznak. Azon kívül felnőtt egy új politikusnemzedék, amely előnyt húz az uniós tagságból, de azzal is tisztában van, hogy nem lehet egykönnyen kizárni az EU-ból.
A történész ugyanakkor nem tartja kívánatosnak a többsebességes Európát, mert az azt jelentené, hogy Németország még több hatalomhoz jut, ám az még a németeknek sem volna jó. Egyúttal csökkenne az unió vonzereje.
Az Európai Külkapcsolati Tanács nevű elemző intézet vezetője nem tekinti kizártnak, hogy az eurószkeptikus erők homokot szórhatnak a gépezetbe a következő Európai Parlamentben. Mark Leonard rámutat, hogy a populista és nacionalista pártok érthetően forradalomban bíznak, és a választók manapság fogékonyabbak az olyan ígéretekre, mint hogy véget vetnek a szabad utasforgalomnak, valamint az Oroszország elleni szankcióknak, felszámolják a NATO-t, és így tovább. Orbán és Salvini populista szövetséget kovácsolt össze, egyesítve a gazdasági szigor programjának baloldali ellenzőit, illetve azokat, akik a jobboldalon elvetik a migrációt. Céljuk az, hogy bekebelezzék az EU intézményeit és belülről siklassák ki az integráció folyamatát. Nem kevesebb lebeg a szemük előtt, mint hogy illiberális alapokon építsék újjá a Nyugatot.
Ha mozgósítani tudják a csalódott tömegeket, Marcon és Merkel mérsékelt hívei viszont otthon maradnak, jobb eredményt tudnak elérni májusban, mint ahogyan arra a mostani felmérésekből következtetni lehet. És utána nagymértékben akadályozhatják, hogy az EU érdemben foglalkozzon az emberek tényleges gondjaival. Már a mandátumok egyharmadával meggátolhatják, hogy szankciók szülessenek a jogállami normákat megsértő kormányok ellen. Meghiúsíthatják a következő hét évre szóló költségvetés elfogadását is. Bizottsági kinevezéseket, kereskedelmi egyezményeket torpedózhatnak meg. Igyekeznek egyúttal meggyengíteni az európai külpolitikát. Mindez azután meglövi a közös szabályok érvényesítését, erősíti a nacionalista hatalmakat és még jobban aláássa a bizalmat az uniós intézmények iránt.
Az ellenszert az jelenti, ha az Európa-barát erők érdemben foglalkoznak az EU tényleges bajaival, kerülik a felesleges megosztást, főleg olyan kérdésekben, amelyekben nincs egyértelmű többségük. Egyidejűleg a maguk javára kell fordítaniuk a tömegeket a vitatott témákban. Látni kell, hogy a migráció ügyében nincs nagy átfedés Orbán és Salvini álláspontja között. Ezért fel kell hívni a magyar és az olasz választók figyelmét erre az ellentmondásra. Elméletileg továbbra is a macronizmus jelenti legjobb alternatívát a túlhaladott nacionalizmussal szemben. Ám a populista lázadás elhárítására az elnöknek és a többi döntéshozónak nem szabad csupán a kozmopolita elitre támaszkodnia. Mert különben belesétálnak az euroszkeptikusok csapdájába.
Európa az összeesküvés elméletek foglya és félő, hogy ezek határozzák meg a májusi választások eredményét, noha a földrész jövője a tét. Erre figyelmeztet a kommentár, hozzáfűzve, hogy a liberális demokraták nemigen tudják, miként védjék ki ezeket a teóriákat. Orbán Viktor már csaknem módszert csinált a Soros elleni kormánykampányból. Kaczynski évek óta házal rögeszmés verziókkal a szmolenszki repülőgép szerencsétlenség ügyében. Ideértve, hogy Tusk, az Európai Tanács elnöke is felelős a történtekért. A Brexit maga is az összeesküvési propaganda terméke.
A tömegesen terjesztett hamis nézetek többsége politikai célokat szolgál, igyekszik paranoiát és ellenségeskedést kiváltani - nem csupán a lakosságon belül, hanem a nemzetállamok között is. Ennél fogva rombolják az EU összetartó szövetét. Hogy egy sor régi elmélet most újra felbukkan, az mutatja, milyen sérülékenyek lettek az európai terv bizonyos sarokkövei. Ennélfogva hatékony eszközökre van szükség, hogy semlegesíteni lehessen az új veszélyeket. Már nem elegendő a tények ellenőrzése, vagy hogy nyomást gyakorolnak az óriás internetes szolgáltatókra.
A megoldást gyorsan meg kell találni, mert már csak 4 hónap van a választásokig, és továbbra is igaz, amit Karl Popper mondott, hogy ti. az összeesküvés elméletek három elvre támaszkodnak: semmi sem történik véletlenül, semmi sem az, aminek látszik, végül pedig hogy minden mindennel összefügg. Európában ezt csak súlyosbítják a titkos ármányról szóló állítások. Csak nehogy ezek a szempontok befolyásolják az embereket, amikor májusban leadják a voksukat.
Új viszály alakult ki Trump és az európai szövetségesek között, miután az unió három vezető hatalma úgy döntött, hogy az amerikai szándékokat keresztezve mechanizmust hoz létre az Iránnal folytatott kereskedelem megmentésére. Az EU előtte hiába próbálta lebeszélni az elnököt, mármint hogy az ne lépjen ki a Teheránnal kötött sokoldalú nukleáris megállapodásból. Így a német külügyminiszter most már arról beszél, hogy a szervezet egységesen és határozottan kíván haladni a maga útján, és ha kell, akkor ehhez szakít az USÁ-val.
Ebben a helyzetben Washington Kelet felé fordult, abban a reményben, hogy meg tudja dolgozni a nyugat-európai szövetségeseknél nacionalistább és illiberális magyar, illetve lengyel kormányt. Pompeo külügyminiszter pár nap múlva elmegy Varsóba, ahol az ottani csúcson a Közel- és Közép-Kelet lesz a téma. De Irán csak az egyik ütközőpont a transzatlanti viszonyban. Sok európai vezetőt sokkolt a State Depart első embere, aki a múlt év végén Brüsszelben ünnepelte a kontinens emelkedő jobboldali-nacionalista mozgalmait, ellenben támadta a nemzetközi diplomáciát, ami pedig évtizedek óta a béke és a jólét alapja az öreg földrészen. Közben a Brexitet kísérő káosz láttán még a sikeres nacionalisták, mint Salvini, Orbán, Kaczynski, valamint az AfD is feladták, hogy kiváljanak az EU-ból, vagy az euróövezetből. Ehelyett inkább belülről igyekeznek megváltoztatni az integráció működését.
A következő hónapok döntőek lesznek Trump európai politikája szempontjából. A szélsőjobbos pártok bíznak a nagy előretörésben az EP-választáson. Ám a politikai közép egyre keményebb támadásokat intéz az elnök által képviselt nacionalizmus ellen. Lehet, hogy az Irán kapcsán tett lépés csupán a sortűz kezdetét jelenti.
Szíjjártó Péter az európai, illetve NATO-szövetségeseket okolja, amiért Magyarország Oroszországon kívül nem tud máshonnan energiahordozókat vásárolni, noha az Egyesült Államok éppen ezt követeli tőle. A külügyminiszter egyben visszautasította a vádat, hogy a kormány túlságosan is szoros viszonyt alakított ki Moszkvával. A hírügynökség magyarázatként hozzáteszi, hogy a washingtoni adminisztráció viszonzást vár, amiért felkarolta Orbán Viktort, miután az a liberális demokrácia felszámolására törekedve elidegenedett az uniós partnerektől. Az USA 180 fokos fordulatot hajtott végre a kétoldalú kapcsolatokban, feladta a korábbi bírálatokat a demokratikus hiányosságok ügyében és együttműködést helyezett kilátásba. Annál is inkább, mert a két ország politikájában közös a nacionalizmus, továbbá a bevándorlás határozott elutasítása. Ám Amerika cserében azt várja, hogy a magyarok és mások is ne csupán az oroszoktól vegyenek földgázt, ideértve Romániát, illetve a cseppfolyósított amerikai gázt.
Szíjjártó szerint azonban az osztrákok, a románok és az amerikaiak nem tartották be a szavukat és így hiábavalónak bizonyultak a magyar diverzifikációs próbálkozások. A jelentés megjegyzi, hogy több NATO-, illetve uniós államnak fenntartásai vannak a magyar féllel folytatandó együttműködés kapcsán. És csak ráerősített a kételyekre, hogy Orbán Oroszországgal bővítteti Paksot, meg az is, hogy Putyin milyen sűrűn vendégeskedik Budapesten. Mindez alátámasztotta, hogy az ország sodródik Kelet felé.
A miniszter átláthatónak nevezte a magyar-orosz viszont, kiemelve, hogy az ország megbízható partner a NATO-n belül, ám fenntartja a párbeszédet a Kelettel. Ugyanakkor Washingtont felbőszítette, hogy nem tud engedményeket kicsikarni Orbánból. Lásd a katonai együttműködési szerződést, amelynek ügyében Szíjjártó a jövő héten az USÁ-ba megy tárgyalni. Ezt ő maga jelentette be, hozzátéve, hogy a kétoldalú viszony még sosem volt ennyire jó. Csak Trump azt mondja: Amerika mindenekelőtt, a magyar vezetésnek pedig saját országa a legfontosabb.
A Jobbik szóvivője megerősítette, hogy a Számvevőszék által kiszabott újabb tetemes bírság folytán még a párt megszűnése is elképzelhető. Jakab Péter szerint lehet, hogy a büntetés halálos csapást jelent számukra. Most rendkívüli kongresszust hívtak össze, hogy megvitassák, mitévők legyenek. Mert ugyan a párt bíróságon támadta meg már az első döntést is, ám az 510 milliós költségvetésből nem tudja egyszerre fedezni a működését, illetve visszafizetni a 660 milliós pénzbírságot, amihez most újabb 273 millió jött hozzá. Egyben sokkal kevesebb tud csak költeni az európai és az önkormányzati választások kampányára. A szóvivő azonban jelezte, hogy akármiképpen is lesz, 20 képviselőjük megtartja parlamenti mandátumát.
A fejlemény felgyorsíthatja az ellenzék összefogását a Fidesz ellen – tette hozzá Jakab. Hiszen más pártokat is keményen elmarasztalt az ÁSZ, illetve akiket még nem, azokhoz is befuthat egy ilyen borsos büntetés. Mint mondta, amikor a zsarnokság nekiront a szabadságnak, a megtámadottak hajlanak a közös fellépésre. Emlékeztetett arra, hogy legutóbb a kommunisták próbálkoztak az ellenzék módszeres szétveréséből, abból lett azután 1956. De ez esetben jobb volna ragaszkodni a jogállamhoz, mondta.
Felkavarta a német autóipart a győri Audi-gyár dolgozói által kivívott 18 %-os béremelés, mert az egyrészt megerősítette, hogy egyre nagyobb a munkaerőhiány, illetve hogy a közép-európai gazdaságok mennyire függnek a nyomás alá került német járműgyártástól. A munkabeszüntetés hatásai átgyűrűztek a konszern más üzemeire is, miután azok – motor híján – nem tudtak termelni. Az anyacég azt közölte, hogy még nem végzett a sztrájk költségeinek felmérésével. Ugyanakkor a külföldi kézben lévő autógyárak már a magyar ipar kibocsátásának majdnem 30 %-át adják, ezen belül az Audin múlik az export 9 %-a, illetve a GDP 1,4 %-a.
A Német Külkapcsolati Tanács egyik szakértője szerint az a tény, hogy a szakszervezetek szinte mindent megkaptak, amit csak akartak, mutatja, milyen mértékben sérülékenyek a német vállalatok. Miközben a politikusok, illetve cégek nagyfőnökei biztosra vették, hogy nem lesz semmi baj, hiszen a függés kölcsönös. További gond, hogy a gyárak küszködnek, mivel az irányzat az, hogy a dízelmotorok helyett inkább elektromos autók előállítására álljanak át. Arról nem is beszélve, hogy Keleten már nincs elég olcsó és viszonylag képzett munkáskéz. Az emberek nagy számban vándoroltak Nyugatra.
A győri munkabeszüntetés is azt támasztja alá, hogy emelkednek a bérek. A rabszolga törvény többhetes tiltakozást váltott ki. Megfigyelők szerint az Audinál elért siker most más ágazatok dolgozóit is felbátoríthatja, egy olyan országban, ahol idáig marginális volt az érdekvédelem szerepe. Győrben azonban a szakszervezeteknek nem elsősorban az új jogszabállyal volt bajuk, hanem azzal, hogy a keresetek messze elmaradnak a lengyel, cseh és szlovák kollégák fizetésétől.
