• Az elemzések azt jósolják, hogy jövőre megtörik a populisták lendülete, de azért még sok bajt tudnak okozni a következő évek Európájában
• Brüsszelnek nem szabad tovább totojáznia a jogállamiság védelmében
• A demagóg kormányok gyárilag hajlanak a korrupcióra és a demokrácia, illetve az alapjogok korlátozására
Egy neves tengerentúli elemző azt jósolja, hogy a jövő év kemény lesz a populisták számára. Dalibor Rohac, az American Enterprise Institute kutatója úgy gondolja, hogy 2019-ben megbotlik a populizmus forradalma. Először is, mert minél több helyen jutnak hatalomra a ilyen erők, annál nyilvánvalóbbá válik az ára. Lásd a Brexitet, de Trumpnak sem lesz könnyű megnyernie a kereskedelmi háborúkat. Másodszor, mivel csökken a migráció jelentősége. A harmadik ok az, hogy minden közkeletű hiedelem ellenére a populisták nem túlzottan jók, amikor el kell hódítani a többséget. Orbán Viktor csak egyszer szerzett 50 %-nál többet a választáson, azóta a kétharmad leginkább annak köszönhető, hogy a Fidesz igényeihez szabták a vonatkozó törvényt. Macron viszont tavaly igencsak megverte populista vetélytársát.
Lehet, hogy az inga szintén Keleten kezd el visszafelé lengeni. A hideg idő és az ünnepek ellenére Magyarország nagy tiltakozásokat élt át. Jövőre a lengyeleknél nem valószínű, hogy a PiS meg tudja őrizni fölényét. Görögországban a politikai közepet képviselő Új Demokrácia magasan vezet a közvélemény kutatásokban. De ettől még a politika nem tér vissza a megszokott kerékvágásba. A következő években a populisták által kihasznált új választóvonalak lesznek a meghatározóak, így a vidéki és városi szavazók közti ellentétek, illetve a nyílt és zárt társadalom csatája. A populisták alighanem előretörnek az európai választáson. Ezzel együtt könnyen lehetséges, hogy most már meg akar szólalni a csendes többség, hiszen a politika radikális, és rendkívül polarizált. A feladat az, hogy hangot kell adni ezeknek a rétegeknek, és olyan programot kell kikényszeríteni, amely felpezsdíti és megerősíti a demokráciát.
A kommentár úgy látja, hogy jövőre az EP-választás miatt minden tagállamban szembefordulnak a liberálisok és konzervatív nacionalisták, vagyis a repedések nem csupán a Kelet és a Nyugat között húzódnak. Ily módon a következő évet egyrészt az euroszkeptikus, nacionalista erők, másrészt azoknak a köröknek a küzdelme határozza meg, amelyek EU-pártiak és szükségesnek tartják a nemzetközi együttműködést. Macront igencsak más politikai fából faragták, mint Orbánt. Ha a magyar kormányfő és a hozzáhasonlók jól szerepelnek májusban, akkor elég befolyáshoz juthatnak, hogy az uniós testületek falain belülről megtorpedózzák a francia elnök elképzelését. A vita az ideológiáról, az identitásról és a közösség jövőjéről zajlik. De az téves leegyszerűsítés, hogy itt az erényes, nyitott gondolkodású nyugatiak, illetve a tudatlan, nem-demokratikus keletiek állnak szemben.
Persze, a régi klisék tovább élnek. Egyes nyugatiak tartják őket életben, hogy igazolják a többsebességes Európa gondolatát. Az, hogy Magyarország, Lengyelország és Románia eltávolodott a demokráciától és a jogállamtól, amit tetézett a vita a menekültekről, tökéletes mentségként szolgál az effajta tervekhez. Ám pl. a mai Olaszország sem éppen a liberális értékekről és az unió politika végrehajtásáról híres. Salvini ugyanúgy szembemegy az EU óhitűségével, mint Orbán vagy Kaczynski. A populizmus erősen jelen van a franciáknál és a hollandoknál is. Viszont a balti köztársaságok nem keményvonalas nacionalisták, akik fejre állítják a jogállamot és gátolják az integrációt.
A nemzeti konzervatívok Keleten azt hirdetik, hogy ők a kereszténység igazi védelmezői, nem pedig a dekadens, hitehagyott, multikulti nyugatiak. Ám igazából minden európai társadalomban látni a politikai-kulturális szakadékot a liberális városiak és a konzervatívabb vidéki lakosság között. Ez rímel a népiesek-urbánusok vitájára a kontinens keleti felén. A Fidesz vereséget szenvedett Budapesten. Ugyanez jellemző Lengyelországra és Ausztriára, valamint a brit népszavazásra is. Ha a Kelet és a Nyugat jövőre nem tesz erőfeszítéseket közös szálak erősítésére, akkor csak még nagyobb lesz az EU-t szétfeszítő feszültség.
Egy magas rangú európai vezető szerint arra számít, hogy a májusi választások után zűrzavaros állapotok alakulnak ki az Európai Parlamentben. Nem törnek előre jelentősen az EU-ellenes pártok, de 400 körül lesz az uniópárti képviselők száma a 751 fős testületben. Ám ebből várhatóan az következik, hogy véget ér a konzervatívok és a szociáldemokraták nagy koalíciója. A Néppárt meggyengül, amibe belejátszik az is, hogy nem tudja eldönteni, mitévő legyen a Fidesszel. A kontinentális frontvonal két oldalán Macron, illetve Salvini és Orbán áll. A magyar vezető úgy értékelte: itt az alkalom, hogy a földrész búcsút mondjon nem csupán a liberális demokráciának, de a 68-as elitnek is. Ugyanakkor az előrejelzések jó esélyeket jósolnak a Ligának, az AfD-nek és Le Pen pártjának. A szociáldemokraták ezzel szemben előreláthatólag helyeket vesztenek.
Az új erőviszonyok folytán nagyobb szerephez jut az alkudozás Strasbourgban, lehet, hogy négy pártcsalád támogatása is kell majd egy-egy javaslat elfogadásához. Heather Grabbe, a Nyílt Társadalom Európai Politikai Intézet igazgatója attól tart, hogy megbénulhat a parlament. Sok helyen persze a választók a hazai dolgokért nyújtják be a számlát a kormányoknak, ám az euró jövője és a migráció nagy valószínűséggel így is központi téma lesz. Grabbe azt mondja, ha az EU-ellenes populisták uralják a kampányt, az rossz vért szül, mert eltereli a lényegről a figyelmet. Így az emberek a végén mindenért az uniót fogják okolni, olyasmiért is, amiről az nem tehet. Ahelyett, hogy annak az előnyeit vitatnák meg, illetve olyan dolgokat, amelyek tényleg számítanak.
A lap illúziónak tartja, ha bárki azt hiszi, hogy az uniót egyben lehet tartani oly módon, hogy Brüsszel tekintettel van a jogsértő államokra. Hiszen Lengyelország pl. módszeresen aláássa a jogállamot, az unió azonban csak a kezeit tördelve lép fel ellene, ám ezáltal a saját értékeit árulja el. Merthogy Varsó ugyan meghátrált a bírák kényszernyugdíjazása ügyében, ám ez csupán a felszín. Ahhoz, hogy a demokrácia-ellenes hadjárat véget érjen, sokkal fontosabb törvényeket kellene semmissé nyilvánítania. Annál is inkább, mert Duda elnök világossá tette, hogy csak szünetel a küzdelem a független igazságszolgáltatás ellen, egyáltalán nem ért véget. Mi több, az államfő röviddel a Karácsony előtt élet támadást intézett az EU, a Legfelsőbb Bíróság bírái, valamint az ország emberi jogi ombudsmanja ellen.
A hatalom már elhódította az Alkotmánybíróságot, ám a Bizottság egyáltalán nem reagált rá. De sok más fontos ügyben is előbb kivárt. Az ellenlépésekre túl későn szánja rá magát, lásd Magyarországot és Romániát, idáig mindkettő csupán feddő szavakat kapott. Az engedékenység azonban hozzájárul az alapértékek lebontásához. Európának a következő évben lényegesen többet kell tennie, ha meg akarja nyerni a jogállamért vívott csatát.
Az újság azt latolgatja, vajon követi-e a magyar és a lengyel utat a mélyen megosztott Románia, amely négy nap múlva átveszi az EU soros elnöki tisztét. A csillagok állása nem kedvező, pedig két olyan sorsdöntő feladatot kell levezényelni, mint a Brexit finise, valamint az európai választás. Johannis államfő nyíltan megmondta, hogy az ország nem készült fel az elnökségre és a lakosság fele osztja a véleményét. Ráadásul Bukarest vitában áll Brüsszellel, valamint Strasbourggal is a jogállam helyzete, a hatalmi ágak megosztása és a korrupcióellenes harc kapcsán. A Velencei Bizottság szintén aggodalmát fejezte ki.
Egy román elemző szerint félő, hogy a következő hat hónap vége kockázatos zűrzavar lesz. Hiszen még a súlyponti témákat sem határozták meg és nincsen menetrend sem. Ugyanakkor hozzátette, hogy Romániában még nem magyar, illetve lengyel állapotok uralkodnak, mivel egyelőre működnek ellenerők, pl. a köztársasági elnök, valamint a jegybank kormányzója. Ezzel együtt veszélyben van a jog uralma. Ezt bizonyítja a bankokra és a nagyvállalatokra kivetett különadó, amely a magyar minta alapján született. A cél az állami bevételek stabilizálása, miután a költségvetés hiánya már-már túllépi a GDP 3 %-át. Utóbbi okát a bírálók a klienspolitikában fedezik fel, miközben a növekedés üteme jövőre várhatóan a felére esik vissza. Az ország erős embere azt tervezi, hogy megadóztatja a multik forgalmát.
Hunya Gábor, a bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlítások Intézetének szakértője azonban nem tekinti tragikusnak a helyzetet, sem gazdaságilag, sem politikailag. Szerinte még az uniós elnökséggel sem lesz baj, az kedvezően hat majd a belső egységre.
A populista kormányok súlyosbítják a korrupciót, lebontják az egyéni jogokat és komoly károkat okoznak a demokratikus intézményeknek. Ezt igazolják a szakterület két jó nevű elemzőjének kutatásai. Yascha Mounk, a Harvardi Egyetem előadója, valamint Jordan Kyle, a Tony Blair Intézet munkatársa emlékeztet arra, hogy populisták irányítják a világ négy legnépesebb demokráciáját: így Indiában, az USÁ-ban, Indonéziában és Brazíliában. Hogy mérleget lehessen vonni a működésükről, a szakértők különleges vizsgálati módszert állítottak fel és annak eredményeként arra jutottak, hogy a világban jelenleg 46 populista vezető és párt volt, illetve van hatalmon - 1990-től kezdve, összesen 33 országban. Ezek igen ügyesek abban, nehogy bárki kibillentse őket a kormánykerék mögül, ráadásul állandó veszélyt jelentenek a demokráciára nézve. Egy tisztességesen megválasztott kormány átlagosan három évig vezeti az adott országot, a populisták ezzel szemben 6 és fél évig. De sokszor több mint 10 évig maradnak.
A baj ott van igazán, hogy közülük csak 17 % adta át a hatalmat szabad és tisztességes választás útján. 23 %-ukat kényszeríteni kellett a lemondásra, 30 %-uk pedig mind a mai napig csücsül a trónusán. Ebből a fele már legalább 9 éve. De a fő kérdés az, hogy mit kezdenek a hatalommal, és e tekintetben a tények siralmasak: sok helyütt visszaszorult a demokrácia, az alapvető jogok húzták a rövidebbet. A saját javukra írták át a választási törvényt, illetve az alkotmányt. A cél gyakorta az volt, hogy semmi se korlátozza uralkodásuk időtartamát, illetve lenyomják a fékeket és ellensúlyokat. Összességében a populista kormányok esetében négyszer valószínűbb, hogy sérülnek a demokratikus intézmények.
A populista miniszterelnökök 40 %-a hajlik a korrupcióra, de mivel ezek a politikusok képesek akadályozni a független vizsgálatokat, joggal lehet feltételezni, hogy a valós szám még ennél is nagyobb. Ezt támasztja alá, hogy az érintett országok átlagban 5 %-ot estek vissza a Transparency International korrupciós rangsorában.
Azt ugyanakkor még nem lehet megjövendölni, hogy a populizmus, amely idáig főleg közepes jövedelmű államokat kerített hatalmába, itt-ott tekintélyelvű kilengéssel, hogyan hat a gazdag országokban, ahol mélyek a demokratikus gyökerek. Pl. az USA képes lehet, hogy jobban ellenálljon a populista elnöknek. Ugyanakkor ahol már felülkerekedtek a demagóg erők, ott van okuk aggodalomra az embereknek, hiszen a hasonló kormányok egy sor helyen már aláásták a demokratikus ellensúlyokat. Ám éppen ennek kell harcra serkentenie a tömegeket, mert éppen a másutt szerzett kedvezőtlen tapasztalatok nem adhatnak alapot a belenyugvásra.
Az utolsó 100 komment: