A rendszerben nyoma sincs a kompromisszumnak, vagy az enyhülésnek, ezt bizonyítja Orbán Viktor mai nyilatkozata és Áder János aláírásai.
Áder János köztársasági elnök aláírása volt az az utolsó pont, ahol a rabszolgatörvnyből és a fideszes közigazgatási bíróságokból visszavonulhatott volna veszteség nélkül a Fidesz. Még azt a színjátékot se játszották el, hogy a köztársasági elnök visszaküldi megfontolásra a törvényeket. (Bár ahogy most a rendszer kinéz, akkor is aláírta volna végül. Minek is akár rövid időre is áltatni a népet.) A köztársasági elnök – mint kiderült –
már szerdán aláírta a fideszes közigazgatási bíróságok felállításáról szóló törvényt, majd csütörtök este csak a munka törvénykönyvének módosításáról, vagyis a túlóratörvényről adott ki külön elnöki nyilatkozatot.
Ezzel megint bebizonyosodott, hogy Áder János nem jeleníti meg a nemzet egységét és elöbbrevalónak tekinti a hűséget a Fideszhez (Orbánhoz), mint az országhoz. Ezzel a gesztussal Áder is beírta magát a schmittpáli köztársasági elnökök közé, akik gerinctelenül engedelmeskedtek és hajoltak meg a rendszer előtt.
Az Amnesty International közölte, hogy Ádernek lehetősége lett volna
- a törvényeket visszaküldeni az Országgyűlésnek (a Magyar Helsinki Bizottság és az Amnesty Magyarország is ezt kérte),
- vagy normakontrollra küldeni az Alkotmánybíróságnak,
de Áder nem talált semmi kifogásolnivalót egyik törvényben sem, pedig független hazai és nemzetközi szervezetek több problémára felhívták a figyelmet.
Pedig volt benne kifogásolnivaló: ahogy mi is megírtuk, szabálytalanul, szirénaszóban fogadta el a törvényt a Parlamentben az idei utolsó, botrányossá vált parlamenti ülésen a Fidesz–KDNP-s kétharmad. Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnöknek az államszervezet demokratikus működése felett is őrködnie kell(ene), így a törvények aláírása előtt kötelessége lenne (lett volna) megvizsgálni azt is, hogy a parlament a törvényalkotás során betartotta-e a Házszabályt. De Áder János ezek szerint nem tartotta szabálytalannak, hogy azon a botrányos napon a képviselői kártya nélkül is lehetett szavazni, vagy, hogy a házszabállyal ellentétesen a levezető elnök nem a pulpituson foglalt helyet.
Vig Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója közölte: „Több tízezer ember tüntet több mint egy hete Budapest és a vidéki városok utcáin a kormánynak alárendelt közigazgatási bíróságok, a propagandává silányított közmédia és rabszolgatörvény ellen. Nem meglepő, de nagyon szomorú látni, hogy az elvileg a nemzet egységét megtestesítő és az állam demokratikus működése felett őrködő köztársasági elnöknek semmilyen kifogása nincs például egy olyan törvény ellen, amely alapján bírók kinevezésébe közvetlenül beleszólhat a kormány. Ez komolyan sérti a hatalommegosztás Alaptörvényben is rögzített elvét. A bíróságok függetlensége minden uniós országban az egyik legalapvetőbb feltétel. Magyarország most mégis miniszteri gyámság alá helyezi a közigazgatási bírósági rendszert, és ezzel ismét nagy lépést tesz a jogállamiság maradékának felszámolása felé. Az ügy mindenkit érint, hiszen ezek a Bíróságok fognak döntést hozni adóügyekben, építési ügyekben, média és választási ügyekben is.”
Leegyszerűsítve arról van szó, hogy míg eddig a rendes bíróságoknál lehetett pert indítani egy vitatott hatósági vagy önkormányzati döntéssel szemben, ezentúl erre egy külön bírósági rendszer lesz. (Bővebben az Index és a 444 cikkét ajánljuk.)
A másik jele annak, hogy a rendszer képtelen az önkorrekcióra, vagy a konzultációra, hogy Orbán Viktor megint sorosozni kezdte az ellene tüntetőket a Kossuth Rádióban, a szokásos péntek reggeli alákérdezős interjújában. A miniszterelnöknek volt egy hete arra, hogy végiggondolja az álláspontját, megnézze a közvélemény-kutatásokat, ne adj’ isten, egyezkedni kezdjen az ellenzékkel, vagyis, az egész országgal. (A Publicus Intézet felmérése szerint az emberek többsége egyetért a tüntetőkkel, a Policy Agenda ugyancsak reprezentatív felmérése szerint az ország 83 százaléka elítéli a túlóratörvényt.) De nem ezt tette, hanem lenyomta a propagandadumát, amit nyilvánvalóan maga se hisz el. Sőt,
az interjú egyik pontján szó szerint azt is megígérte, hogy ezen az úton fognak továbbmenni jövőre is.
A miniszterelnök szerint az embereknek problémát jelentett, hogy nem túlórázhatnak többet, ezért hozták a túlóratörvényt. Orbán szerint az emberek többet akarnak keresni, ezért többet akarnak dolgozni. Ráadásul Orbán szerint a munkásokat elsősorban nem a jogszabályok, hanem az olyan környezet védi, ahol szükség van rájuk, és „Magyarországon most ez a helyzet”.
A kormányfő elismételte, amit a Fidesz egy hete hajtogat (a jelek szerint hiába egyébként): hogy csak a buta szabályokat akarták megszüntetni, hogy „aki többet akar keresni, dolgozzon többet”, de azt állítja, nem lehet őket túlórára kényszeríteni, „aki mást állít, hazudik”. Orbán szerint a munkások szempontjából ezt egy jó törvény, de a puding próbája az evés.
Orbán természetesen nem állta meg azt sem, hogy ne szóljon be az ellenzéknek. A botrányos parlamenti szavazásról is beszélt, külön megemlékezve Tordai Bencéről, a Párbeszéd politikusáról:
„Mindannyian ismerünk a magánéletből ilyen kellemetlen alakokat, nem, az előfordul még a családban is néha, hogy vannak olyan pofák, olyan mókusok, vagy nem tudom, hogy mondjam, olyan kellemetlen alakok, akik azzal akarnak kitűnni, hogy belemásznak az ember képébe.”
Ezeket „legszívesebben az ember elküldené”, de nem akar udvariatlan lenni, vagy az ő szintjére süllyedni, és mivel ott volt a törvényhozás, ezért a Fidesz tűrt.„Blokád alá vettek minket, valaki beült a székembe, rátette a kezét a szavazógombjaimra”.
Orbán üzent a választóknak és a tüntetőknek is. A választóknak azt mondta: ne idegeskedjenek, a kormánypárt sem fog, elvégzik a munkát. A tüntetésekről azt mondta: a túlóratörvény csak ürügy. Az Index szerint úgy fogalmazott:
„Ugyanez a hisztérikus sikongatás volt akkor, amikor hazaküldtük az IMF-et, amikor csökkentettük az adót, bevezettük a közmunkát, akkor is rabszolgázott az ellenzék.”
Az utolsó 100 komment: