- Orbán törheti a fejét, miként mászik ki a saját maga által előidézett slamasztikából, de lehet, hogy úgy tesz, mint egykor II. Jóska, szóval, egy tollvonással, legalábbis a rabszolgatörvényt.
- Egyelőre nem látszik, hogy meg lehetne buktatni a Viktátort, de nem kizárt, hogy a magyarok rájöttek, milyen érzés is lehet megszabadulni a miniszterelnöktől.
- A jobboldali sajtó központi vezérlése olyan, hogy arra még Kádár János is csettintene!
Magyarország demokráciaellenes irányba tart, amióta csak Orbán Viktor visszatért a hatalomba, de a mostani lázongás arra utal, hogy programja nem tudta magával ragadni az összes magyart – hangsúlyozza a konzervatív újság vezércikke. A közvetlen kiváltó ok a rabszolgatörvény. Az ország nem látja szívesen a bevándorlókat, sok képzett polgára viszont kivándorol Nyugatra, miközben az egy nőre jutó születések arányszámánál nemigen van alacsonyabb a világon. Emiatt súlyos munkaerőhiány lépett fel, de a megoldásul kitalált drasztikus túlóranövelést még a Fidesz-szavazók majdnem kétharmada is elutasítja.
A fagyos idő sem riasztotta el a tüntetőket. Úgy látják, hogy veszély fenyegeti a demokráciát, főként mivel Orbánnak nem túl jó a mérlege a sajtószabadságot és a jogállamot tekintve. Gyakorlatilag száműzte a CEU-t, és a Fidesz cudarul bánik a sajtóbírálatokkal, miközben levezényelt több szabad, de nem tisztességes választást. A megmozdulások szélesebb körű tiltakozásba mentek át Orbán erőskezű politikájával szemben. A miniszterelnök nem változtat irányvonalán, valószínűleg arra számít, hogy ugyanúgy ki tudja bekkelni a demonstrációkat, mint ahogy azt az EU bírálatával is tette a média függetlensége kapcsán. Ám a tiltakozások azt jelzik: a magyarok nem szeretnék, ha országuk Putyin tekintélyelvű útját követné.
A szerkesztőség állásfoglalás szerint Magyarország kezd rájönni, hová vezet a miniszterelnök nacionalizmusa. Orbán Viktor úgy állítja be, hogy ő a keresztény Európa fő védelmezője, egyben a magyar nacionalizmus élharcosa. Kerítést épített a határon, a választási kampányt pedig a Soros elleni támadássorozattal csinálta végig. A sors iróniája, hogy most részben azért kerül szorult helyzetbe, mert intézkedései nyomán nem jönnek a migránsok. Budapesten öt napja nagy felvonulások vannak a rabszolga törvény ellen.
A jogszabályt éppen a kemény munkaerőhiány miatt vezetik be. A multik azzal fenyegetőznek, hogy visszafogják a beruházásokat, hacsak a hatalom nem ad biztosítékokat, hogy nem lesz gond a munkaerő utánpótlás körül. Ám a bajok javarészt negatív tényezőkből következnek. Egyrészt abból, hogy öregszik a lakosság, demográfiai nyomás lép fel. Mélyek a szerkezeti gondok, túl nagy a közszféra, és sokan vándorolnak ki. A másik oldalon viszont nem jön be képzett munkáskéz. Orbán válasza minderre az, hogy tessék keményebben dolgozni.
A kockázat az, hogy a tiltakozásokból szélesebb körű megmozdulás nő ki az egész rendszerrel szemben, beleértve, hogy a politikus mind inkább elcsúszik a tekintélyelvűség felé. Ezt támasztja alá, hogy létrehozzák a kormány felügyelete alatt működő közigazgatási bíróságokat. Továbbá, hogy a miniszterelnök egy kézbe adta a sajtó jórészét. A CEU ugyanakkor távozni kénytelen. Természetesen Orbán nincs közvetlen veszélyben. Ám a demonstrációk arra emlékeztetnek, hogy egyszerű nacionalista jelszavakkal nem lehet kemény választásokat álcázni. A bevándorlók ócsárlása és a független intézmények aláásása csupán rövidtávú nyereséget hozott a Fidesznek. De a magyarok már láthatják, mibe torkollik a populizmus.
A kommentár nem tartja kizártnak, hogy a tiltakozással a magyarok megízlelték, milyen is lehet Orbán bukása. Ráadásul, a kormányapparátus durva reakciói zavaróak. A kormányfőről úgy hírlik, hogy mindig megérzi, mi az időszerű politikai slágertéma és ez rendkívüli hatalmi ösztönnel párosul nála. Példa rá, miként csapott le a menekültválságra. Annak révén nem lebecsülendő hatalmi tényező lett egész Európában. Ám ahogyan az emberei megnyilvánulnak a demonstrációk láttán, az cáfolja a kitűnő megérzéseiről szóló értesüléseket, habár ő maga még nem szólalt meg. Annál inkább tüzelnek legközelebbi munkatársai, barátai, valamint a neki engedelmek szerkesztőségek mindenre, ami összefügg a megmozdulásokkal. A példátlan minősítésekre a kormányfő valószínűleg áldását adta, mert nélküle nem történik semmi ebben az országban. És főleg a környezetéből nem nyilatkozik senki, ha nem tudja, hogy amit mond, az egyezik a hivatalos irányvonallal.
Ám a mód, ahogyan a rezsim címkézi a bírálatokat, csak gerjesztette az ellenállást. Lélegzetelállító, hogy a kormány sorra múlja felül (alul – a szerk. megj.) önmagát a teljesen képtelen vádakkal. Ám ez az orbáni rendszer logikájából fakad. De ez éppen, hogy nyugtalanító, mert a hivatalos retorikában már egyre kevésbé számít a közös jó, a felelős kormányzás. Annál fontosabb lesz az állítólagos élet-halál harc, a jó és rossz küzdelme. És közben a formából lassanként tartalom lett. Sok magyar gondolja úgy, hogy Orbánt immár nem olyan egyszerű leváltani, a rezsimnek csakis erővel lehet véget vetni. Ennek jó pár jelét lehet ezekben a napokban látni. Gyakorlatilag semmi kilátás arra, hogy a politikus feladná rendkívül konfrontatív stílusát. Ám ez szomorú az ország és az emberek számára, mivel komor jövő elé néznek.
Legalább 4 ellenzéki képviselőt bántalmaztak, amikor azok petíciót akartak beolvastatni az állami tévében, miközben folytatódnak a tiltakozások Orbán ellen. A világlap immár két budapesti különtudósítóval számol be a fejleményekről. Külön kiemeli, hogy Szél Bernadettet és Hadházy Ákost a magán biztonsági szolgálat egyszerűen kihajította az épületből, Varjú Lászlót viszont kórházba kellett szállítani a csetepatéban elszenvedett sérülései miatt. Megsebesült egy 4. honatya is, amikor megpróbálta áttörni a rendőrségi sorfalat. Az események fordulópontot jelentenek az orbáni Magyarország számára. Merthogy a politikus apránként lebontotta a demokráciát, de idáig elkerülte a politikai ellenfelekkel szemben alkalmazott erőszak szörnyű képeit.
Varjú László, aki szerencsére megúszta komolyabb bajok nélkül, úgy nyilatkozott, hogy mindez nem egy demokráciában történik, de hát Magyarországon ne,is demokrácia. Az ellenállás a rabszolga törvény, illetve a civil bíróságok felállítása miatt robbant ki, de ma már a rendszerellenes általános elégedetlenség nyilvánul meg benne. Így az ellen, javarészt a hatalom szabja meg a közbeszédet, ennek megfelelően a közmédia nem is számolt be a tiltakozásokról. Kovács Zoltán szerint egyértelmű, hogy a megmozdulások mögött nincs tömegtámogatás, azokat kétségbeesett ellenzéki politikusok és aktivisták vezetik, nem pedig átlagemberek.
Elemzők azonban új korszakot jelezhet a kormányellenes képviselők elleni durva támadás, valamint ezeknek a pártoknak a látványos összefogása. Tóth Csaba a Republikon Intézettől azt mondja, a történtek segíthetnek feltüzelni a demoralizált törvényhozókat és aktivistákat, megnyerni a bizonytalan szavazókat és nagyobb bírálatra bátoríthatják a külföldet. A Fidesz azonban nem fog gyorsan megbukni, hiszen a hírek nem jutnak el azokhoz, akik csak a hatalompárti sajtót követik. De várhatóan megerősödik az ellenzék támogatottsága. Iványi Gábor úgy gondolja, sok múlik azon, folytatódnak-e Karácsonyig a tüntetések vagy netán elhalnak.
Egyre dagad a tiltakozás az orbáni illiberális uralom ellen. Most már az a fő követelés, hogy az ország térjen vissza a liberális demokráciához, beleértve az önálló bíróságokat és a szabad sajtót. A vasárnapi volt a legnagyobb tüntetés az utóbbi napok megmozdulásai közül és megmutatta, mekkora az ellenállás a hatalom összpontosításával szemben. Az események a köztévénél csúcsosodtak ki, miután ellenzéki képviselők nem tudták beolvastatni közleményüket. A képek 2006-ot, az MTV székházának ostromát idézték. A mostani kormány azonban népszerű. Ezzel együtt a demonstrációk olyasfajta kitartásról árulkodtak, amire nem volt példa az utóbbi 8 évben. Az emberek dacoltak a kemény hideggel, hagyták a karácsonyi bevásárlást, hogy hallassák a hangjukat. Az ellenzéki pártok a francia sárga mellényesek mintájára engedményeket akarnak, de cseppet sem biztos, hogy el is tudják érni. A Fidesznek kétharmada van.
Ritka kihívás érte Magyarország erős emberét, a populista Orbán Viktort, miután a rabszolga törvény elleni megmozdulások megrázták Budapestet. A felvonulók sürgetik, hogy legyen vége nem csupán a vitatott munkaügyi változtatásnak, hanem a demokrácia elleni támadásnak is. Ellenzéki képviselők már a miniszterelnök megbuktatására szólítottak fel. Miután szó szerint kidobták a köztévéből, Szél Bernadett azt mondta: azt idáig is tudták, hogy ez már nem demokrácia, de azt nem, hogy már diktatúra. A követelések között szerepel a közigazgatási bíróságok tervének törlése is, mert az ellenzék szerint a reform révén Orbán csaknem teljes egészében ellenőrizhetné az igazságszolgáltatást. Sürgetik továbbá a Fidesz kvázi médiamonopóliumának felszámolását. Szakszervezetek és ellenzéki pártok azzal vádolják a kormányfőt, hogy munkaügyben meghajol a német autógyárak nyomása alatt.
FAZ
„Magyar szívvel és tiszta kézzel a Viktátor ellen” címmel a lap arról ír, hogy tiltakozó mozgalom van kialakulóban Magyarországon, és az elégedetlenségbe immár belejátszik Orbán uralma. Az ellenzék azt terjesztette a rabszolga törvény kapcsán, hogy azt a német autógyárak kényszerítették ki. A Német-Magyar Kereskedelmi Kamara úgy válaszolt erre, hogy a hozzá tartozó cégeknek nem érdekük rabszolgának tekinteni az alkalmazottakat, mert azok könnyen találnak maguknak új munkahelyet, ha nincsenek megelégedve. Mindenesetre a kétharmad birtokában kiérleletlennek tűnik a jogszabály. De a nagyfokú elégedetlenségbe belejátszik a tehetetlenség érzete a Fidesz egyre nagyobb túlsúlya láttán. A megmozdulások azonban ebben a formában legfeljebb pár napig folytatódhatnak. Ha Orbán ugyanúgy reagál, mint eddig, hasonló helyzetekben, akkor teljes mértékben elereszti a füle mellett a tiltakozásokat, viszont elszívja azoktól a levegőt, amennyiben minden teketória nélkül visszavonja a vitatott rendelkezéseket.
Dugába dőlt a felhívás Orbán Viktor megbuktatására, legalábbis egyelőre. A magyarok az utcákra özönlenek az új túlóratörvény miatt, az ellenzék első ízben egységes és megostromolja az állami tévé központját. A számítások úgy szólnak, hogy a jogszabály körüli felzúdulás esetleg muníciót ad egy forradalomhoz. A képek valóban radikális változások idejére emlékeztettek, ahogy az ellenzéki képviselők benyomultak az MTVA székházába. De az is, hogy előtte a rendőrség könnygázt vetett be az épületnél, mivel fennállt a veszély, hogy a tömeg ostromot indít.
A hatalom egy sor népszerűtlen intézkedést hozott az utóbbi hónapokban. Az emiatt kirobbant tüntetések keményebbek voltak a megszokottnál. De még a vasárnapi csúcsponton is csak 10 ezren gyűltek össze az Országháznál. Nem sikerült közzétetetni az ellenzék ötpontos listáját sem. Orbán sem kommentálta az eseményeket. Vasárnap meccsen volt.
Forradalmi dráma játszódott le a köztévénél, az ellenzék egyre inkább radikalizálódik, a lakosság azonban szkeptikus marad. Így értékeli a helyzetet Boris Kálnoky, aki véleményét már megjelentette a Die Weltben is. Gyurcsány Ferenc a kormány megdöntésére hívott fel, de ahhoz még nem adottak a feltételek. Mindenképpen hiányzik hozzá a döntő tényező: több százezer ember az utcákon. Pedig a megmozdulásokat az ellenzéki pártok, diákok, és szakszervezetek együttesen kezdeményezték, mert a rabszolga törvény visszaállíthatja a 6-napos munkahetet. De kedvezőtlen visszhangot váltott ki a lakástakarék megszüntetése is. Vasárnap igazi dráma kezdődött, ami azután átnyúlt hétfőre is, és nem látszik a vége. Dulakodások voltak a tévé épületében, odakint a tömeg egyre jobban feldühödött. Több asszony elájult, amikor a tiltakozók nekinyomták őket a rendőröknek. Azok azonban profin és emberségesen viselkedtek.
A magyarok kinyilvánítják, hogy tele van a hócipőjük Orbán Viktorral. Két új törvény tovább bontja a jogállamot, ám egyidejűleg társadalmi mozgalmat váltott ki, ami mellé odaállt az egész ellenzék. A felháborodás már ezreket mozgat meg, és afelé tart, hogy radiális szerveződéssé válik a nacionalista miniszterelnök hatalmával szemben. Az ORF budapesti tudósítója úgy értékelte a rabszolga törvényt, hogy a Fidesz még a különféle álláspontok meghallgatásához sem veszi a fáradságot. Ám az emberek kezdenek rájönni, hogy őket kirekesztik a döntéshozatalból, csak az számít, amit a kormánypárt gondol. Döbrentey Dániel, a TASZ jogásza szerint a tüntetések a felháborodást tanúsítják egy autistává vált rendszerrel szemben. De mindenekelőtt Orbán ellen irányulnak. Az MTVA a közvita hiányának jelképe lett. Gelegs azt mondja a köztévéről, hogy az a hatalom igazi propaganda szócsöve.
Orbán közeli források bagatellizálják az események súlyát. Arra hivatkoznak, hogy a CEU mellett pl. tavaly tavasszal 40 ezren tüntettek. Mellesleg Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója a Soros-hálózatot vádolja a provokációk megszervezésével. A Nyílt Társadalom Alapítvány, amely az autoriter vezetők mumusa, visszautasítja az állítást. A változások hívei a következő napokban továbbra is szeretnék hallani az utca hangját.
Le Figaro
Majd meglátjuk, hogy az ellenzéki megmozdulások átterjednek-e a vidékre, Budapest nem az ország, a fővárosban kétharmad az ellenzéki összefogásra voksolt a választásokon. A falvak és a kisvárosok viszont a Fidesz mögé tömörültek. Magyarországot azzal vádolják, hogy tekintélyelvű irányban halad, emiatt az EP jogállami eljárást kezdeményezett ellene. Egy francia újságíró, aki két éve könyvet írt a magyar helyzetről, a sajtószabadság felszámolását tekinti a legnagyobb bajnak. Francoise Pons nem gondolja azonban, hogy Orbán veszélyben lenne. A modell sikeres, a lakosság bízik a politikusban, aki igazolta a várakozásokat, mind a gazdaság, mind a bevándorlás ügyében. Az ellenzék viszont képtelen világos alternatívával kirukkolni.
A francia Tudományos Kutató Központ kutatási igazgatója úgy ítéli meg, hogy a rabszolga törvénnyel Orbán a munkába trafált bele, ami mindenkit érint, nem csupán a fővárosi értelmiségi elitet. A miniszterelnök nehéz helyzetben van, hiszen 2010 óta elutasítja a bevándorlást, ám most nincs elég munkaerő. De pragmatikus politikus, mindig képes fejlődni.
Magyarország visszatér a gleichschaltolt sajtóhoz, mivel Orbán Viktor mindent ellenőrizni kíván. Így vázolja a jelenlegi állapotokat vendégkommentárjában Lipovecz Iván. A HVG volt főszerkesztője szerint az ország e tekintetben ugyanott tart, mint 30 éve. Központosított média, azonos mondandóval, illetve stílussal. A jobboldali sajtókonglomerátum „szerves” fejlődés eredményeként jutott el odáig, hogy viszonylag rövid idő alatt állt rá ugyanarra a vágányra. A tartalmat a szerkesztőségek a kormány által megszabott tematikához igazítják hozzá, de még a szóhasználat sem mindegy.
Orbán utcai harcosnak tartja magát, a neki engedelmeskedő sajtó pedig harci orgánumokká alakult át. Kádárral ellentétben a miniszterelnök azt vallja: aki nincs velünk, az ellenünk van. Őrületes, hogy az új médiabirodalmat összehozó „önkéntes adományozók” 30 milliárdos tartozáson csücsülnek. De ki számolja fel ezt a hatalmas adóssághegyet? Nos, valószínűleg a kormány, amely a reklámpiac legnagyobb szereplője. Hogy azután a kormányfőnek miért van szüksége a holdingra, az ügyben egyre inkább látszik, hogy nem sokra tartja a versenyt. Tanácsosabbnak véli, ha mindent egy kézben tart, mert akkor nem kell félnie attól, hogy egy s más félresikeredik. Alighanem ezt a tanulságot vonta le a Simicskával kirobban viszályból. Így szeretne csírájában elfojtani minden lehetséges lázadást.
Az idei év szinte minden szempontból katasztrofális volt a demokrácia számára, méghozzá olyan helyeken, mint Magyarország, Nicaragua és a Fülöp-szigetek. Tekintélyelvű vezetők döntő lépéseket tettek, hogy még inkább kézbe kaparintsák a hatalmat, olyan intézményeket bontottak le, amelyek nélkül nem működik a jogállam. Lásd a szabad sajtót. Ugyanakkor vidáman figyelmen kívül hagyták, illetve erőszakosan elnyomták a tömegtiltakozásokat.
Ám Etiópiában, Örményországban és Peruban teljesen váratlan módon kiderült, hogy vannak államok, ahol eredményes a demokratikus reformért folytatott harc. Megmutatta, hogy a bátor vezetés, elkötelezett aktivistákkal társulva, valamint a körülményeket kihasználva hirtelen meg tudja változtatni a történelem menetét. Ezek az országok persze veszélyes akadályokat kénytelenek leküzdeni, mire eljutnak a tartós liberális demokráciához. Még bőven kudarcot is vallhatnak. De az a tény, hogy minden eséllyel dacolva megindultak a jó irányban, nos, annak bátorítania kell azokat az erőket, amelyek másutt harcolnak a pusztító korrupció és a lopakodó tekintélyelvűség ellen.
Az utolsó 100 komment: