- Az olyan médiaholding, mint amilyet Orbán Viktor hívott életre, leginkább a diktátorok és zsarnokok világában szokásos.
- Németország és Franciaország valóban feladja a kötelező kvótákat, ugyanakkor a német igazságügyi miniszter azt mondta: nem szabad megengedni, hogy a jobboldali populisták érdemben bele tudjanak szólni az európai ügyekbe, mert arra rámehet a béke.
- Magyarország hiába vállalta, hogy visszaadja a nácik által elkobzott Herzog-gyűjtemény legfőbb kincseit, azután szépen meggondolta magát.
A nemzetközi jogvédő szervezet úgy ítéli meg, hogy Európában egyre nehezebb a dolguk a civil szervezeteknek, mert terjed a türelmetlenség, a gyűlölet és a hátrányos megkülönböztetés. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 70 évfordulóján kiadott éves jelentés rámutat, hogy a félelem politikája elszakítja egymástól az embereket, miközben egyes vezetők mérgező retorikát használnak, bizonyos csoportokat felelőssé téve a társadalmi és gazdasági gondokért. Ugyanakkor a hatóságok több országban is zaklatják az emberi jogok védelmezőit, a sajtót és az ellenzéket. Különösen jól mutatja a helyzetet az, ami a migránsokkal történt az öreg kontinensen. Ezeket a szerencsétleneket visszafordítják, illetve magukra hagyják őket a bajban, ezzel párhuzamosan egyre inkább bűnnek számít, ha valaki segít nekik. Ez a megközelítés a nemzeti önzésből fakad, miközben az „Európa erőd” megerősítése ellentmond a nemzetközi jognak.
Magyarország az intolerancia zászlóvivője lett. Orbán Viktor és a Fidesz fokozta a harcot az emberi jogok ellen. Büszkén henceg azzal, hogy megsérti az európai és a nemzetközi normákat. A kormány frontális rohamot indított a menekültek ellen. Korlátozta a békés tiltakozás jogát, bünteti a hajléktalanságot és drákói törvényt fogadott el, hogy megtorolja, ha valaki törvényesen gyámolítja a migránsokat. A dolog már odáig jutott, hogy az EU sokszor nem tud a saját területén érvényt szerezni az emberi jogoknak és ez a hitelességét veszélyezteti a nemzetközi színtéren. A dokumentum ugyanakkor üdvözli, hogy jogállami eljárás indult Budapest és Varsó ellen, válaszul arra, hogy mindkét állam aláássa az emberi jogokat. Azt is helyesli, hogy az unió a jövőben pénzzel kívánja támogatni illetve védeni bizonyos országokban az emberi jogi aktivistákat. De kiemeli, hogy többet kell tenni, és az eheti brüsszeli csúcsértekezleten előbbre kell vinni a 7-es paragrafus alapján zajló eljárást a magyar és a lengyel kormány ellen.
Terjed a háború az igazság ellen, demokratikusan megválasztott vezetők diktátorok, illetve zsarnokok forgatókönyvéből játszanak, írja a vezércikk és mindjárt példának hozza fel az új magyar médiaholdingot. Mint megállapítja, az úgy jött létre, hogy a tulajdonosok, köztük sok Orbán közeli oligarcha „felajánlotta” az adott céget az alapítványnak, amelyet a miniszterelnök vazallusai vezetnek. A lengyeleknél a civil társadalom ugyan megakadályozta, hogy a PiS pimasz módon utánozza Magyarországot, de a közszolgálati média azért a hatalom ideológiai szócsöve lett. Külön kategória a Washington Post-nak dolgozó Khasoggi gyalázatos meggyilkolása, amely állami megrendelésre történt. De Trump az eset kapcsán is támadta a sajtót, miközben egy szóval nem bírálta sem Szaúd-Arábiát, sem a koronaherceget.
Az elnök megveti a tényeket, be van oltva szégyenkezés ellen és képtelen megemészteni a kritikát, és mindez némi megnyugvást nyújt illiberális eszmetársainak. Az új információs technológiák, a világháló, a közösségi média, stb. egyfelől segítenek megkerülni a cenzúrát, másfelől azonban új fegyvert adtak az autokraták kezébe, hogy azok aláássák a tisztességes hírek hitelét. Az igazság sok helyen vesztésre áll a fake news-zal, az „alternatív tényekkel” szemben, ám mégis vannak újságírók, akik tovább harcolnak, leleplezve a visszaéléseket, hazugságokat, hamis jelentéseket. És ez jó hír.
A lap megerősíti azt az értesülést, hogy Németország az unió menedékpolitikájának megújítása érdekében eláll a kvótaköveteléstől. Vagyis amint azt egy közös, francia-német uniós előterjesztés tanúsítja, vissza kíván lépni a kérdésben Merkel politikájához képest, mivel az igencsak megosztotta a közösséget az utóbbi két és fél évben. Ezzel együtt sokan úgy gondolják, hogy még így sem sikerül majd áttörést elérni a héten tartandó kétnapos EU-csúcson. A javaslat értelmében megmaradna, hogy a tagállamok rendezett keretekben átvehetnek menedékkérőket a déli államoktól, ám volna lehetőség más módon is kinyilvánítani a szolidaritást. Ez pedig egérút Magyarországnak és Lengyelországnak, amelyek kőkeményen elutasítóak a kötelező kvóták ügyében.
Berlin ugyanakkor, amely már a közös költségvetés 25 %-át fizeti be a következő időszakban, azt is igyekszik elérni, hogy cserében legyen tehermegosztás a migráció kapcsán. Diplomatái hangsúlyozzák, hogy a szolidaritás nem egyirányú utca, és hogy leginkább a kelet-európai kormányok vetik el a bevándorlás közös kezelését, noha ők kapják a legnagyobb támogatásokat Brüsszelből. Ezzel együtt jó pár elemző úgy gondolja, hogy a német-francia kezdeményezés aligha oldja meg a viszályt, mert főként Olaszország ragaszkodni fog a menedékkérők elosztásához.
Soha nem szabad megengedni, hogy Európában a jobboldali populisták meghatározó pozícióba jussanak, mert az unió a béke biztosítéka. Így foglalt állást a német igazságügyi miniszter, amikor a német szociáldemokraták kongresszusa úgy döntött, hogy ő lesz a párt fő képviselője az EP-választásokon. Barley azt hangsúlyozta, hogy a jövő május sorsdöntő lesz az EU jövője szempontjából. A földrész válaszúthoz érkezett, de el kell hárítani azokat a károkat, amelyeket az okoz, hogy sok államban jönnek fel a jobboldali populisták, és ezzel a politikus a magyar és lengyel jogállami gondokra, valamint a Brexitre utalt. Jelezte azt is, hogy reformok szükségesek, mert tovább kell fejleszteni az integrációt, főleg szociális értelemben. Külön is kiemelte a tisztességes bérek fontosságát, és azt, hogy nem szabad megengedni, hogy egyes kormányok nyomott fizetésekkel próbáljanak versenyelőnyhöz jutni. Hozzátette, hogy ő maga személyében is Európát testesíti meg, hiszen brit apától és német anyától született, a férjét pedig Párizsban ismerte meg, amikor Erasmus-ösztöndíjjal ott tanult.
Az egyik volt budapesti amerikai nagykövet konkrét példával támasztja alá, hogy Magyarország megszegte ígéretét a nácik időkben eltulajdonított zsidó műtárgyak visszajuttatása ügyében. A lap a minap a témában kapott konferenciáról tudósítva idézte a washingtoni Külügyminisztérium tanácsadóját, aki azt mondta, hogy a magyar kormány hiába fogadta el a rendezés elveit, napjainkban azok közé tartozik, amelyek nem hajlandók vállalni történelmi felelősségüket, noha annak idején a zsidó magyarokat módszeresen megfosztották vagyonuktól. Erre reagál most Donald Blinken, amikor olvasói levelében visszaemlékezik, hogy annak idején, 1997-ben megállapodásra jutott a magyar vezetéssel, mármint hogy az visszaadja a Herzog-gyűjtemény fontos darabjait az Amerikában élő leszármazottaknak, cserében azok több műremeket is magyar múzeumoknak ajánlanak fel. Sajnos, azóta sem történt semmi, az egymás váltó kormányok visszakoztak. A kérdéses művek ott lógnak a budapesti kiállítótermekben, mellettük a felirat: „A Herzog-gyűjteményből”.
