• Elképzelhető, hogy a német kancellár a javarészt pimf Európai Parlamentért cserében békejobbot nyújt Orbán Viktornak, aminek igen súlyos kihatása lenne Európában
• Verhofstadt szerint meg kell osztani az Európai Néppártot, mert akkor jók az új európai közép esélyei és a viszály almája Orbán Viktor az EPP-n belül
• A magyar kormány azon van, hogy kipiszkálja a CEU-t és félő, hogy csak a megfelelő ürügyet keresi hozzá
A konzervatívok megmenthetik a világot a szélsőjobbtól, ám veszélybe kerül a demokrácia, ha olyanokkal állnak össze, mint a tekintélyelvű Orbán Viktor vagy az AfD. Erre figyelmeztet a Harvard Egyetem német származású politológia professzora. Yascha Mounk pontosan ebből a megfontolásból tartja roppant nyugtalanítónak, hogy az amerikai Republikánus Párt siralmas módon csődöt mondott és nem szállt szembe Trumppal. Mert ha az elnök meg is bukik a közeljövőben, akkor is évekig tart, ameddig a tengerentúli politika megtisztul az autokrata törekvések bűzétől. De a konzervatívok Ausztriában is veszélyes szövetségre léptek a szélsőséggel, amely a náci mozgalomból alakult ki, és őszintén csodálja Putyint.
A legmegdöbbentőbb hír az, hogy Merkel taktikai okokból össze akar állni Orbán Viktorral, a liberális demokrácia legnagyobb ellenfelével. A magyar kormányfő az elmúlt 8 évben gyakorlatilag szinte diktatórikus hatalmat épített ki az országban, ami ellen az európai intézmények csupán mérsékelten tiltakoztak. Ennek egyik oka a Fidesz jó viszonya az EPP-vel. A magyarok tagságának legfőbb védelmezője mindig is Manfred Weber volt. A strasbourgi frakcióvezető tökélyre vitte a cinikus hintapolitikát, mert minden esetben, amikor a magyar fél zavartalanul átlépte a vörös vonalat, ám apró taktikai engedményeket tett, pártfogója úgy tett, mintha itt igazi fordulatról volna szó. Ily módon Orbán megúszta, hogy az EU felelősségre vonja, legyen szó a választási visszaélésekről, a független sajtó szétveréséről, a civilek és egyetemek elleni szélsőséges támadásokról.
Weber magatartása nagy mértékben aláásta a lehetőséget, hogy Európa sakkban tartsa a miniszterelnököt. A Néppárt számára a pártpolitikai szempontok fontosabbnak bizonyultak a magyar demokrácia védelménél. Ugyanakkor nem titok, hogy Merkel nemigen kedveli Orbánt, de a jelek szerint mégis azt hiszi, hogy szükség van a magyar politikusra, mert nélküle nem lenne meg a konzervatív többség az Európai Parlamentben. Meg ha nagyon határozottan fellépne Budapest ellen, az valószínűleg kiélezné a CDU viszonyát a CSU-val. Ezért láthatólag úgy határozott, hogy nem érdekes az elvhűség, békét köt a nem demokratikus szélsőjobbal.
A következmények óriásiak az európai politikában. Először is egyértelmű, hogy az EU még jó sokáig teljes jogú tagként tűr meg a soraiban mélységesen illiberális, sőt demokrácia-ellenes államokat. Ám ez hatalmas károkat okoz az unió legitimitásának. Ugyanakkor minden eddiginél törékenyebb a bástya, amelyet egykor a jobb- és baloldal a demokrácia ellenségeinek feltartóztatására emelt. Ha Merkel és Weber hajlandó elárulni az elveit a többség érdekében a nem túl fontos EP-ben, akkor miért kellene abban bízni, hogy egy nap nem utasítják vissza az AfD-t, ha úgy hozzák a hatalmi viszonyok Berlinben? De ha valóban létrejön az összefogás Orbánnal, akkor Merkelre úgy fognak emlékezni, mint aki csődöt mondott a legfontosabb kérdésben, mert nem szállt szembe a demokrácia-ellenes szélsőjobbal.
Indulása hivatalos bejelentésekor Weber azt mondta, hogy a közös Európát sürgősen meg kell újítani, túl kell lépni a belső megosztottságon és az uniót sokkal közelebb kell vinni az emberekhez. A Néppárt novemberben dönt arról, hogy mellé áll-e. A politikus az igencsak sokféle erőt tömörítő frakción belül, ahol egyformán helyet kap az EU-kritikus Fidesz, valamint az őszintén integráció hívőnek számító belga és luxemburgi konzervatívok, szóval ebben a körben Weber a kiegyezés emberének számít. Nem sok ellensége van. Tegnap Brüsszelben arról beszélt, hogy a szervezetet kívülről és belülről egyaránt támadások érik olyan erők részéről, amelyek nem akarják az összefogást. Ez így nem mehet tovább, új tervre van szükség, meg kell védeni a közös értékeket, mint ahogy az európai életmodellt is. Vagyis a demokráciát, a jólétet, a szociális államot. Mint mondta, össze kell tartani, az nem lehet, hogy Európa megosztott legyen, a keletiek szembeálljanak a nyugatiakkal, a kicsik a nagyokkal, a szegények a gazdagokkal. Közölte, hogy itt hidakat kíván építeni.
A tudósítás mindezt kiegészíti azzal, hogy Weber általában csendes, de tud határozott lenni, a döntéseket képes stratégiailag előkészíteni. A nyár elején határozottan kijelentette, hogy el akar határolódni a jobboldali populistáktól, akik meggyengítik az EU-t. A Néppártból közben az szivárgott ki, hogy a pártcsaládon belül kialakulóban van az Európa-barát kereszténydemokraták fiatalabb nemzedékének platformja, amely igyekszik új lendületet adni az unió érdekeit szem előtt tartó politikának.
A Fidesznek feltett szándéka, hogy az EP-választásokra készülve kitart az Európai Néppárt mellett, ám ettől még a közös ügyekben együttműködik az olyan pártokkal, mint a szélsőséges olasz Liga. Ezt az uniós ügyekért felelős magyar államtitkár közölte. Takács Szabolcs jelezte, hogy a kormánypárt nem kíván elhatárolódni az EPP értékeitől. Ám mint mondta, ettől még nyugodtan tárgyalhat olyanokkal, akikkel bizonyos kérdésekben azonos a véleménye. Ebből nem sül ki automatikusan új szövetség. A hírügynökség hozzáteszi, hogy a földrészen az utóbbi időben feljöttek a szélsőséges, migránsellenes erők, Orbán pedig kijelentette, hogy Steve Bannon, aki EU-ellenes szervezetet alapított, rájött: van lehetőség terjeszteni a konzervatív értékeket.
Takács kifejtette, hogy Magyarország támadás alatt áll, amiért kemény álláspontot foglal el a bevándorlás kérdésében. Szerinte a következő csata a jövő kedden lesz, amikor az Európai Parlament megvitatja a Sargentini-jelentést, majd egy nappal később szavaz is arról, hogy Magyarország módszeresen megsértette-e a demokráciát, a jogállamot és az alapjogokat. Szerinte itt politikai kampányról van szó, az uniós intézmények megpróbálnak politikai aktivistaként fellépni. A kormány azonban nyugodt, mert tudja, hogy igaza van egy csomó kérdésben, mivel a vádak bizonyos értelemben puszta hazugságot jelentenek.
A hírügynökség úgy látja, hogy Berlin át akarja venni az EU-ban a teljes vezetést, miután az Európai Néppárt német EP-frakcióvezetője bejelentkezett a Bizottság elnökének posztjára. Hozzáteszi, hogy Weber esélyei igen jók és indulása azt célozza, hogy Németország irányítsa az uniót. Az elemzés kifejti, hogy a német kormány idáig megelégedett a nem hivatalos befolyással, amit az szavatolt számára, hogy több embere is magas tisztséget tölt be a közösségi adminisztrációban. A kancellár álláspontja valószínűleg annak hatására változott meg, hogy Trump ellenségként kezeli a szervezetet és főként a német vezetést. Merkel számára a cselekvőképes EU közös kül-, védelmi, menedék, és fejlesztési politikával egyenlő. Továbbá erős tőkepiaccal és bankunióval, hogy stabilizálni lehessen az eurót. De egyáltalán nem megszállott híve a szövetségi Európának. Jelszava: határozott, összehangolt fellépés szűkebb területeken.
A cikk a jelölt előnyei között említi, hogy hidat építhet a lázadó Orbán Viktorhoz, miután a magyar miniszterelnök megfelelő tárgyaló partnernek tekinti a bajor politikust. Emellett azonban Weber sok mindenről hasonlóképpen vélekedik, mint Merkel. Beszédeiből az tűnik ki, hogy mérsékelt, aki nem forradalmi átalakulást szorgalmaz az unió ügyeiben, hanem több összefogást és nagyobb hatékonyságot. Pl. azt szeretné, a jövőben a legfelső szinten nem csak teljes egyetértéssel lehetne döntéseket hozni. A Bizottság élén várhatóan a kompromisszumokat keresi majd, és nem makacsul a német véleményt jeleníti meg. De lehet, hogy Macron nem támogatja a megválasztását, mert a francia elnök nem híve annak, hogy pártalapon döntsenek a posztról. Ám mindent egybevéve azt látni, hogy egy olyan Németország van kialakulóban, amely az eddiginél határozottabban kíván fellépni a nemzetközi színtéren.
Macron ugyan harcot hirdetett a tekintélyelvű kormányok ellen, ám Európa hívei még nem találták meg a csodatévő megoldást. Mert ugyan az elnök megválasztása reményt keltett ezekben a körökben, ám az is érződik, hogy már nagyon várnák az első eredményeket. A körképből kitűnik, hogy Brüsszelben ugyan nem felejtik el az elnöknek, hogy zászlóhegyre tűzte az EU-ellenes hidra, Le Pen fejét, ám azzal még nem fogja megnyerni az európaiakat, hogy a közös értékek védelmezőinek élére áll. Mellesleg Orbán és Salvini arról álmodik, hogy ők veszik át ezt a szerepkört. Ugyanakkor az államfő még kevésbé lehet biztos abban, hogy elegendő támogatást szerez politikájához Strasbourgban. Mert veszélyes lehet, ha a jövő évi EP-választást népszavazássá alakítja át – Európa mellett vagy ellen. Mert akkor a polgároknak az a benyomásuk támadna, hogy úgy kell elfogadniuk az uniót, amilyen az jelenleg. És ez nagy lehetőséget adna az euroszkeptikus erők kezébe. Orbán és Salvini csak erre vár.
Verhofstadt, a liberálisok vezére úgy ítéli meg, hogy jobb eszközt kínál szembeszállni a demagóg Európa-ellenes körökkel, valamint az EPP-t is inkább meg lehet gyengíteni, ha a a tagok ellentéteire játszanak rá. Hiszen a Néppárton belül a luxemburgiak felfogása eléggé közel áll a szociáldemokraták nézeteihez. Ezzel szemben Orbán megalkotta az illiberalizmus elméletét, az Osztrák Néppárt pedig összeszövetkezett a szélsőjobbos FPÖ-vel. Verhofstadt és Macron abban bízik, hogy szétrobbantja a konzervatívokat, ha megakadályozzák, hogy összeálljanak a populistákkal. Mert ha összeszövetkeznek Orbánnal, onnantól kezdve már Salvini sem tűnne annyira rettenetesnek. Viszont nem látni, hogy a francia államfő kikre támaszkodva hozhatna létre új erőt Strasbourgban a politikai paletta közepén.
Berlinben még mindig modellnek tekintik Macront, bár akaratossága mérsékli a lelkesedést iránta. De ezzel együtt nem a megmentőt látják benne az európai populizmus felemelkedésével szemben. Berlin az euróövezet reformjának prizmáján keresztül nézi a dolgokat. A németek nem tartoznak a lendületes átalakítók közé. Merkel helyzete odahaza megrendült. Egyébként pedig a három évvel ezelőtti határnyitás felhozta a populizmust és a miniszterelnök még mindig nem tudja, miként küzdjön az AfD ellen. A franciákat első számú partnernek tekinti, de a két országnak mások a fő célkitűzései. Macron gazdasági és pénzügyi átalakításban gondolkodik, a németek számára a fő kérdés az, hogy miként küldjék haza az elutasított menedékkérőket. Ezek az ellentétek visszafogják a páros hangját, amikor a populista és euroszkeptikus kormányok támadásáról van szó.
A lap az idegenellenes orbáni politika közvetett áldozataként mutatja be azt a bangladesi menekültet, aki feladott mindent Németországban, hogy a CEU-n tanulhasson, ám a ’Stop, Soros” miatt az egyetem kénytelen volt lefújni a kiszemelt oktatási programot. A férfit odahaza üldözték, mert a véleményszabadságot hirdette, ugyanakkor elutasította a vallási megszállottságot. Halálos fenyegetések érték, így három éve menedéket kapott a német hatóságoktól. A magyar büntető adó miatt 54 menekült nem kezdheti meg tanulmányait, közülük 40-en Magyarországon élnek. A tíz hónapos kurzus előkészítő lett volna a mesterképzéshez. A helyzet egyszerre képtelen és szomorú, de jól illusztrálja a magyar menekültpolitika súlyos állapotát.
A bangladesi férfi már feladta hamburgi lakását, beszerezte a magyar tartózkodási engedélyt, szállást bérelt, amikor értesítették, hogy törölték az OLIve névre keresztelt a programot, meg egy másikat is, bár Enyedi Zsolt rektorhelyettes szerint csupán ideiglenes lépésről van szó. A jogszabály körül ugyanis nagy a bizonytalanság, ám az egyetem attól tart, hogy a hatalom csupán ürügyre vár, hogy lehetetlenné tegye az intézmény működését. Hogy a kormány még mindig nem írta alá a CEU további működését lehetővé tevő megállapodást, az Enyedi szerint arra utal, hogy arra próbálják őket rábírni: inkább menjenek maguktól, szépszerével.