Valódi súlyához képest meglepően szerényen jelentették be – mégpedig Orbán Viktor távollétében, előre bejelentett szabadsága alatt –, hogy a BMW egymilliárd eurós fejlesztéssel, gyárat épít Debrecenben. A később kiszivárgott hírek szerint még Miskolc volt versenyben, de a nemzetközi reptér megléte az alföldi megyeszékhely mellett szólt.

Aki kicsit is tisztában van a globális gazdasági folyamatokkal, az pontosan tudja: egy ilyen beruházásról szóló döntés meghozatala évekig tart, nem városok, hanem országok versengenek érte, nem egyszer titkosszolgálati eszközöket vetnek be a győzelem érdekében, és ami elemzésünk szempontjából a legfontosabb: az államok legfelső, politikai vezetése is kiveszi a részét a lobbizásban. Ezek után viszonylag könnyű megmondani: mit is gondol Merkel és a németek dominálta Európai néppárt, meg úgy általában a "művelt nyugatnak" tartott közösség Orbán Viktorról és az általa uralt Magyarországról.

A magyar ellenzék nem most szűnt meg, de a végső agóniához kellett néhány év, néhány választás, összefogás a Fidesszel a totális önfelszámoláshoz. Ennek a végvonaglásnak az egyik jele: a nem kormánypárti értelmiség és a pesti flaszter időről időre mástól, vagyis nem az ellenzéktől várta Orbán elmozdítását. Volt itt már NER-romboló messiás az USA, az Európai Unió, Simicska Lajos, és mostanában leggyakrabban az Európai Néppárt és Angela Merkel. Ha bárki is – alaptalanul – reménykedett abban, hogy a magyarok által legitim módon megválasztott miniszterelnök hatalmát majd egy Berlin vezette koalíció rengeti meg, ismét keserűen csalódhatott. A BMW nem választotta volna Magyarországot beruházási helyszínként, ha csak halványan is felmerülne a gyanú: Orbán persona non grata lesz/lehet az Unióban, vagy akárcsak a Néppártban.

Így mindazok, akik saját vágyaiknak igyekeztek megfeleltetni a német politikát, bizonyára nem örülnek az autógyári beruházásnak. Míg Orbán lelkes rajongói újabb bizonyítékát kapták a vezér mindenhatóságának.

Ha egy pillanatra félre tesszük a kontinentális politikai erőtereket, és önmagában a beruházás tényét nézzük, nincs mit keseregni, sőt, egyértelműen örvendetes, hogy a világ egyik legnagyobb autógyára évtizedes beruházásra alkalmasnak látja Magyarországot. Első körben legalább ezer új munkahely születik, csak a gyárkapun belül, azonban a környező, kisebb cégek a BMW beszállítóivá válhatnak – ahogy látjuk ezt Kecskeméten a Mercedes esetében –, vagyis nagyságrendekkel többeket érint majd a befektetés. A régió számára pedig egyértelmű a kitörési lehetőség a gyár megnyitásával. Fanyalgásnak itt helye nincs.

Letagadhatatlan azonban a BMW döntésének két, egyáltalán nem örömteli vetülete is:

1, Újfent egy olyan beruházás érkezik Magyarországra, amely minimális hozzáadott magyar értéket termel, hisz jobbára egy összeszerelő üzemet telepítenek ide. Ez pedig nem javítja az ország versenyképességét - sokkal inkább azon a szinten betonozza be Magyarországot, amin már Kína is tovább lépett.

2, Tovább emelkedik az ország kitettsége a globális gazdasági folyamatoknak. A BMW-vel együtt immár mindhárom német autóóriás (a bajorok mellett az Audi és a Mercedes) jelen vagy Magyarországon. A Suzukit is ideszámolva a teljes magyar export 40 százalékát kizárólag az autóipar termelése adja hamarosan. Márpedig ez a szektor reagál a leggyorsabban a nemzetközi konjunkturális trendekre – emelkedésre és bukásra egyaránt.

E két szempont ideális esetben arra ösztökélhetné a gazdaságpolitika irányítóit, hogy támogassák a hazai hozzáadott érték előállítást. Azonban egyértelmű például a Nemzeti Bank mozgásából, hogy sokkal inkább a német beruházók érdekeit veszi figyelembe, mint a hazai vállalkozásokét. A gyenge forint ugyanis a BMW-nek extra ajándék - elvégre még több olcsó magyar munkaerőt kap a pénzéért, tehát még olcsóbban képes előállítani termékeket.

Az ország egésze számára tehát – ha fenntartásokkal is –, de mindenképp üdvös a BMW gyár létesítése. Orbán távozását vágyók pedig végre szembesülhetnének a valósággal: senki nem végzi el a munkát a hazai ellenzék helyett.