A kormányzati narratíva szerint Németország haldoklik, belefullad a menekültek áradatába, míg a V4-ek, és főként Magyarország az Unió motorja. A valóságban Berlin fényévekkel jár az orbáni gazdaságpolitika előtt.

"Vagyis valakik elérkezettnek látták az időt, hogy felszámolják Németország maradék, a második világháború után még megengedett és megtűrt identitását, nemzeti önazonosságát, a maradék megtűrt, kicsike német lelket. 2014 óta mindössze annyi történt, hogy Németország maradék németségét belefojtották a Wilkommenskultur bűzös mocsarába, és nekiláttak a végső megoldásnak, nekiláttak felszámolni az európai nemzetállamokat, illetve azok maradékát. S ezt nyilvánvalóan a legerősebb euró­pai gazdasággal bíró Németországgal kellett kezdeni." – így adta zanzáját a napokban Bayer Zsolt a pártlapban, mit is kell gondolni a propaganda szerint Németországról.

A német végromlás természetesen a migránsokra vezethető vissza, akik no-go zónákat, terrorizmust, bűnözést, és gazdasági hanyatlást hoznak maguk után – lényegében a bibliai sáskajárással hasonlítható össze csupán az általuk okozott pusztítás.

Azonban akad egy-két apróság, amely nem fér bele a propagandába – nem véletlenül. Ha ezekről is beszámolnának, szerte foszlana az apokaliptikus kép, amelytől Orbán kerítés állítólag megóvja hű magyarjait.

Amiről Németországgal kapcsolatban még véletlenül sem beszél a propaganda: Berlin az elmúlt két kormányzati ciklus alatt fényéveket vert a magyar gazdasági csodára. A leglátványosabb előrelépés pedig épp Orbán kedvenc szabadságharcában, az államadósság csökkenésében történt. Ennyit arról, ki is valójában az EU motorja.

A kormánypropaganda által eltitkolt tények Németországról:

– A globális gazdasági krízis óta egyetlen évben sem zsugorodott a német gazdaság – ezzel szemben a magyar GDP 2009 után 2011-ben és '12-ben is csökkent.

– A német gazdaság tavaly jóval az uniós átlag felett, 2,5 százalékkal bővült. Kétségtelen, hogy ez nem éri el a látványosnak számító, hazai, 4 százalék körüli bővülést, ám érdemes fejben tartani: nem is ugyan arról a bázisról mérik a gyarapodást.

– A legalább 1,5 millió menekültet befogadó Németországban a munkanélküliségi ráta tavaly 3,6 százalékos volt, szemben a magyar 4,1 százalékos tavalyi átlaggal.

– Orbán nagyon büszke arra, hogy a költségvetési hiányt a 3 százalékos szint alá tudta csökkenteni. Berlinben 6 éve nem csupán eltűnt a központi büdzsé hiánya, de az elmúlt két évben a német GDP-hez viszonyítva másfél, illetve 1,8 százalékos többletet produkál.

– És a legfájóbb pont: a gyűlölt és lenézett Angela Merkel vezette német állam idén elérheti a GDP-arányos államadósságban a 60 százalékos álomhatárt. Mindezt úgy, hogy 2010-ben még 81, 2012-ben pedig 80 százalékon állt ez a mutató. Tavaly már 64 százalékon, és a számítások szerint a jövő évet 56 százalékon zárják. Érdemes ide tenni a magyar adatokat: a 2011-es, 81 százalékos csúcshoz képest most 74 százalék a GDP-arányos államadósság. Nominálisan pedig sosem volt még ennyire magas az állam tartozása. A megvetett németeknél ezzel szemben számszerűen is csökken az adósság. Mindehhez pedig nem volt szükség olyan állami tolvajlásokra, mint idehaza a magánnyugdíj-pénztári befizetések elsíbolása.

Ennyire zuhantak meg a németek Merkel regnálása alatt.

Ám aki csak a propagandából tájékozódik, az soha nem hallhat olyasmiről, ami ellentmondana az orbáni fantazmagóriáknak.