Demokrácia, diktatúra – sokáig azt gondoltuk, e fogalmak jól megkülönböztethető valóságot jelölnek. A Fidesz azonban feltalálta a demokratikus diktatúrát és a diktatórikus demokráciát.

A (természetesen Soros György által tollba mondott) Sargentini-jelentés kapcsán bírta azt mondani az Európai Parlament jeles képviselője, Szájer József: a baloldali politikusok percenként hivatkoznak a jogállamiságra, miközben maguk "diktátorokként viselkednek". Bizony, diktátorként.

Ezzel szemben Németh Rezsibiztos-Főbirkózó–Alkotmányozó Szilárd Erdoganról és a törökországi választásokról kijelentette: a demokrácia szabályainak mindenben megfelelt a voksolás (amelyen lényegében a kormányfőt egyeduralkodónak választották). Igaz, hogy az EBESZ megfigyelői szerint ez korántsem volt így, részben azért, mert akár 2,5 millió voksot is meghamisíthattak, másrészt az indulók között nem voltak egyenlőek a feltételek. Utóbbi kritika a fideszes szótárban inkább dicséretnek hat, elvégre maguk is mindent elkövetnek nyolc éve, hogy Magyarországon se érvényesüljön az egyenlő pályák, egyenlő esélyek alapkövetelménye.

Érdemes szétszálazni az összegunbancolódott fogalmakat.

Erdogan egy diktátor. Lehet ezt szépíteni, "illiberális demokrataként" jellemezni, de a valóság mégis az, hogy Putyin török klónja a mai napig nem tisztázta, mi köze volt a két évvel ezelőtti pancserpuccshoz, amire hivatkozva a mai napig kénye-kedve szerint vet börtönbe bárkit, tartja rettegésben az egész közigazgatást. Persze Ankarából sem hiányozhat a helyi sorosgyörgy, csak őt Güllennek hívják. Rá hivatkozva még magyar iskolát is zaklatnak a török hatóságok. Az egykor az EU-hoz húzó, világi kormányfő ma már épp azt a vallási fundamentalizmust támogatja, amelyet idehaza Orbán és sameszai összekötnek az iszlámmal, és amely ellen Erdogan feltűnésekor harcolt. Így múlik el a világ dicsősége - lásd még Orbán egykori orosz-ellenssége versus mai Putyin-imádata.

Ezzel szemben az Európai Parlamentet, amelynek tagjait valóban szabad választásokon választ meg 550 millió európai polgár, diktátorok gyülekezetének nevezni… – nos, ezt inkább nem is minősítjük. Ugye arról az EP-ről beszélünk, amelynek tagja Szájer József és amelynek legnagyobb frakciója a konzervatív néppárti képviselőcsoport. Utóbbiak természetesen nem diktátorok – már Szájer szerint –, kizárólag a kisebbségben lévő baloldaliak. És meg is érkezünk egy csodálatos fogalomhoz:

kisebbségben lévő demokratikus diktátorok.

Mert a balosok már csak ilyenek.

Az EP, mint a neve is mutatja: parlament. Politikai testület, politikai véleményekkel, politikai vitákkal. Nem a megkérdőjelezhetetlen, szent, isteni igazság folyik a politikusok szájából – már csak azért sem, mert ilyen nem létezik. Ezzel tisztában vannak az EP-ben – ellentétben idehaza. Orbán minden szava szentség, melyet megkérdőjelezni is hazaárulás. A Fidesz pontosan ezt a mentalitást viszi a normálisan működő parlamentarizmusba. No meg a viták elkerülését: inkább hadoválják a sorosmigránssoros mantrát, minthogy érdemben reagáljanak a kritikákra.

Persze az EP, amelyben tehát a legnagyobb frakciója a jobboldalnak van, egy diktatórikus hely. Ezzel szemben a magyar parlament maga a demokrácia szentélye. Itt elő nem fordulhat, hogy az országgyűlés nem látja el ellenőrző feladatát, mert az kényelmetlen lenne a kormány számára. Ja, de. De az nem a többség diktatúrája ám!

Tényleg nem. Mindössze a népképviselet kiüresítése, szimpla kampányeszközzé degradálása. Ez igazán nagyon demokratikus.