- Amikor az európai elit tekintélye megrendült, Magyarország hátat fordított minden értéknek, amit az EU megtestesít.
- A külföldi tőkét már nyugtalanítja Orbán választási sikere, a múlt hónapban eszméletlenül sok pénz távozott az országból.
- A Nyílt Társadalom Alapítvány kipaterolása véget vethet minden demokratikus eredménynek, ami Soros nevéhez kötődik, ám Orbán feltehetőleg egyáltalán nem gondolja komolyan,hogy a milliárdos százezer számra akarna migránsokat Európába hozni.
Baj van Európával, miután sötét erők vannak feljövőben, de igazából ugyanazok a gondok jelentkeznek, mint Amerikában és mindkét helyen igen hosszú lesz a megváltáshoz vezető út – írja Paul Krugman, a világhírű közgazdász. Ennek az évszázadnak az elején az öreg kontinensnek sok tekintetben jobban ment a sora, mint az újvilágnak. Mostanra azonban hatalmas kalamajkába került, támadás éri a demokráciát. Ebben persze nem különbözik az Egyesült Államoktól. Sok esetben a nehézségek kiváltó oka az euró bevezetése volt. Kirobbant a pénzügyi válság, amit csak tetézett, hogy az elit gyógyírként a drákói takarékosságot választotta, és ezáltal még jobban súlyosbította a helyzetet. A görögöknél továbbra is katasztrofálisak az állapotok, az olaszok pedig elvesztegettek két évtizedet, a GDP-jük még most sem magasabb, mint 2000-ben volt. Nem véletlen tehát, hogy Itáliában euroszkeptikus pártok nyerték a választásokat és biztos, hogy kormányra kerülve egy sor fronton szakítani fognak Európával. Ideértve, hogy kilépnek az euróövezetből és lecsapnak a menekültekre.
Másutt a fejlemények ijesztő precedenssel szolgálnak: Magyarország gyakorlatilag egypárti tekintélyelvű rendszer lett, amelyet etnonacionalista ideológia vezérel. A lengyelek ugyanezen az úton haladnak. Sötét erők persze mindig jelen voltak Európában, de sakkban tartotta őket a a földrész demokratikus elveket valló elitjének tekintélye. Ám amikor a rossz döntések miatt ez a presztízs megingott, a magyar kormány hátat fordított mindennek, amit a kontinens képvisel, bár továbbra is kapja a jelentős segítséget Brüsszeltől. Krugman a párhuzamokat elemezve rámutat, hogy Amerikát olyan párt irányítja, amely épp annyira kevés tiszteletet mutat a demokratikus normák vagy a jogállam iránt, mint a Fidesz. Ebből a helyzetből nehéz lesz kikeveredni az Atlanti-óceán mindkét oldalán.
A dollár megerősödése jelentős zuhanást idézett elő a zloty és a forint jegyzésében, de a bajokban jócskán közrejátszott a két ország politikája is. A két fizetőeszköz az utóbbi napokban több mint 7 %-ot esett az amerikai valutához képest. Részben belejátszott ebbe, hogy az érdeklődés megugrott a tengerentúli állampapírok iránt, de az is, hogy a budapesti és a varsói jegybank alacsonyan tartja a kamatokat és figyelmen kívül hagyja a gyengébb árfolyam, illetve a drágább olaj inflációs hatásait. Elemzők szerint az EU-val kialakult feszültség ugyancsak kihat, mivel befektetők kezdenek kritikusabb szemmel tekinteni a feltörekvő piacokra. Annál is inkább, mivel az unió arra készül, hogy megvonja Magyarországtól és Lengyelországtól a támogatások nem kis részét. A Fidesz és a PiS persze megkérdőjelezi a terv törvényességét, de a Bizottságra nyomás nehezedik több főváros részéről, hogy a független sajtó és a civilek elleni lépések miatt Varsó után indítson jogállami eljárást Budapest ellen is.
Vannak más jelek is, amelyek alátámasztják, hogy a befektetők kezdenek idegesek lenni. A magyar és a lengyel tőzsde mutatói estek az eltelt egy hónapban, és nettó 259 millió dollárt vontak ki áprilisban a részvényalapokból, amire több mint egy éve nem volt példa. Egy szakértő ezt azzal indokolja, hogy a tőketulajdonosok már kevésbé nézik el a politikai kockázatokat, miután a jegybankok kezdik leépíteni a válság idején bevezetett ösztönzőket. A többi közt kedvezőtlenül hatott Orbán Viktor újraválasztása is. Ugyanakkor a BlackRock regionális befektetési igazgatója nem izgul a Brüsszel, illetve Varsó és Budapest közti feszültség miatt. Mint mondja, a térség 4-5 %-os növekedés produkál, részben természetesen az uniós alapoknak köszönhetően. Másfelől pedig azért nem nyugtalan, mert a gazdaságok egymást erősítették.
Mivel Budapest rácsukja az ajtót a Nyílt Társadalom Alapítványra, azt kockáztatja, hogy odalesznek mindazok az eredmények, amelyek Soros Györgynek köszönhetőek a magyar demokráciában. Az OSF azért költözik Berlinbe, mert Orbán Viktor gyűlöletkampányt folytat ellene. Ugyanaz az ember, akinek pártját az üzletember három évtizede igencsak segítette az indulásnál. A szerző, William Echikson, az Európai Politikai Tanulmányok Központjának egyik vezető munkatársa, aki a Christian Science Monitor munkatársaként már a rendszerváltás előtt behatóan foglalkozott a térséggel, ezért személyesen is nagy veszteségnek tartja az alapítvány távozását. Hiszen az annak idején olyanoknak dobott mentőövet, mint Vargha János, aki elvesztette állását, mivel tiltakozott Nagymaros ellen. De Soros rengeteget segített kórházaknak, önkormányzatoknak, az egyházaknak, a kultúrának és a tudománynak is. Jóvoltából több százan mehettek Nyugatra tanulni, köztük Orbán Viktor.
Sokan tragikus paradoxonnak tartják, hogy éppen egy Soros-diák alakítja át az országot illiberális demokráciává, nyomatja a szűk látókörű nacionalizmust, valamint a 30-as éveket idéző antiszemitizmust, korlátozza a sajtószabadságot, nyirbálja meg a bíróságok függetlenségét. Pedig a mostani nyugodtan lehetne a magyar történelem legvidámabb időszaka. Az ország szabad, a gazdaság jól alakul. Így csak remélni lehet, hogy a magyarok és a többi, egykori „rab” nemzet felülvizsgálja elutasító álláspontját a Nyílt Társadalommal és az általa képviselt liberális értékekkel szemben. Soros a 20. század szabadságharcának egyik legnagyobb alakja. Ha őt becsmérlik, az semmissé teheti a haladást, ami nélküle nem lett volna lehetséges.
Az összeesküvés elméletek egyik jeles szakembere nem gondolja, hogy Orbán Viktor valóban hinne a Soros-terv létezésében. Az amerikai Michael Butter a tübingeni egyetemen vezet egy kutatási programot és éppen most jelentetett meg egy könyvet arról, miért illik annyira össze a populizmus és az összeesküvési teória. Szerinte a magyar kormányfő csak azért hangoztatja ilyen sűrűn, hogy Soros irányítja a nagy nemzetközi zsidó mesterkedést, mert az bejön a választóknál. De ettől még a bajor CSU boldogan ül le tárgyalni a magyar politikussal. A szakember hozzáteszi, hogy a legsúlyosabb gondokat mindaddig nem lehet megoldani, amíg a társadalmak nem jutnak egyezségre az ügyben, mi a tény és mi az álinformáció. Így amikor az emberek jelentős része meg van győződve arról, hogy az egyre több migráns egy világméretű összeesküvés folytán érkezik Európába, akkor nem lehet velük a menekültek beilleszkedéséről vitatkozni. Ugyanakkor akik gerjesztik a félelmeket, azok nagyon is régi módszereket alkalmaznak, a lényeg az, hogy szerintük invázió fenyeget. Viszont az összeesküvés elméletek terjedését roppantul megkönnyíti a szociális háló. A célpont pedig többnyire a zsidó.
Németországban most jelent meg egy könyv, amely azt mutatja be, hogy az egykori szocialista tábor korántsem volt olyan monolitikus, ahogyan azt akkor sokan hitték, és az akkori magyar, illetve csehszlovák vezetés nem csupán a moszkvai ukázoknak engedelmeskedett, hanem igyekezett igazodni a pillanat szabta kényszerekhez, illetve történelmi lehetőségekhez. A tanulmányt írója, Hannes Lachmann rámutat, hogy a 20. kongresszuson elhangzott Hruscsov-beszédet a szövetségesek is jeladásnak tekintették, mármint hogy megszabaduljanak a sztálinizmustól. Ez azután azért vezetett éppen Magyarországon forradalomhoz, mert a diktatúra képviselői elárulták gyengeségüket. A párton belüli vita a nyilvánosság előtt zajlott, ráadásul a reformpárti Nagy Imre lett a miniszterelnök, ily módon átszakadt a gát. Az értelmiségiek és diákok a nemzeti érzelmeket mozgósították az idegen uralomnak tekintett szovjetrendszer ellen.
Moszkvában attól tartottak, hogy Magyarország a nyugati szövetséghez csatlakozik, ezért küldtek csapatokat. Tudták persze, hogy a felkelés nem terjed túl a határokon, hiszen az ország területi vitában állt szinte az összes szomszédjával. A magyar kommunisták utóbb a megfelelő tanulságokat vonták le 56-ból: emelték a jólétet, szabadságjogokat adtak az embereknek és távolságot tartottak Oroszországtól, ám annak hatalmát nem kérdőjelezték meg. A 68-as Csehszlovákiában pedig ugyanaz történt, mint korábban, a magyaroknál: a párt irányítói megnyitottak egy olyan teret, amelyet nem tudtak ellenőrizni. Az oroszok itt is akkor avatkoztak be, amikor a rendszer léte vált bizonytalanná. A tanulság az, hogy a saját hatalmukat kockáztatják a diktatúrák, ha a szabadsággal kokettálnak. Továbbá hogy az emberek saját biztonságukat részesítik előnyben, ha választaniuk kell háború és béke között.
