- A demokratikus Európa túlélése múlik azon, hogy megálljt tud-e parancsolni a tekintélyuralmi magyar és lengyel rezsimnek;
- Orbán igyekszik elfojtani a szólásszabadságot, a kritikus hangokat, a még megmaradat független újságírást, és várhatóan csak kiélezi az ellentéteket Európával;
- A CEU elvesztése borzasztó nagy kár lesz Magyarország számára, de Ausztria ezzel ne törődjön: ragadja meg a páratlan lehetőséget és adjon menedéket Bécsben az intézménynek!
A hetilap azt tanácsolja a német kormánynak, hogy az sürgősen határolja el magát az Orbán-féléktől, mert nem lenne jó, ha ismét szalonképessé válna a leplezetlen antiszemitizmus, mégpedig részben a politika támogatásával. Egy társadalom persze mindig eldöntheti, hogy mit választ: a demokratikus értékeket, avagy a gyűlöletet. A polgári közép Németországban törleszkedik a jobboldalhoz, illetve szélsőjobbhoz, ezzel párhuzamosan az egykedvű nyilvánosság a jelek szerint kész elfogadni bizonyos dolgokat. Így fordulhat elő, hogy a németeknél díjat kap egy rapszöveg, benne zsidóellenes kitételekkel, ami szégyen. De felelősség terheli érte az intézményeket is.
Ráadásul a jelenséget támogatják az uniópártok. A Bundestag keresztényszociális alelnöke melegen üdvözölte Orbán Viktor győzelmét, noha az egyértelműen antiszemita kampányt folytatott, ideértve a Soros elleni uszítást. Ugyanezt Friedrich nyugodtan üzenhette volna 1933 január 30-án is. Szintén igencsak problémás a CDU-CSU álláspontja, hiszen a magyar kormány módszeresen korlátozza a sajtó- és gyülekezési szabadságot. Berlin dettó tudomásul veszi, hogy a hatalom fellép a kritikus civilek ellen. Mintha sokan nem lennének még mindig tisztában azzal, mennyire veszélyes Németország, illetve egész Európa számára a magyar és a lengyel tekintélyuralmi rendszer. Pedig a földrész demokratikus egységként csak úgy élheti túl, ha egyértelműen állást foglal Budapesttel és Varsóval szemben.
Orbán feltüzeli a szélsőjobbot, így a németeknél és a franciáknál is, felpuhítja a normákat és a demokrácia ügyében árulókká teszi a konzervatív oldal demokratikus politikusait. Ez történik, amikor a CSU 2. embere a barátjának nevezi a magyar vezetőt. De meg lehet említeni Seehofert is, akit a CNN úgy jellemzett, mint az AfD hangját a kormányon belül. Merkel pedig tudomásul veszi, hogy a Fidesz az Európai Néppárt tagja. Ha komolyan gondolja az antiszemitizmus és a tekintélyelvűség elleni harcot, akkor a magyar párt kizárásán kell dolgoznia. Ám erre nem lehet számítani. Pedig ha az EU tényleg értékközösség vagy az akar lenni, akkor nincs más választása, mint hogy szankciókkal kényszerítse Magyarországot a demokratikus szabályok betartására. És ha a kancellár nem néz szembe a magyar helyzettel, annak rendkívül súlyos következményei lesznek a társadalomban.
FAZ
Finnország támogatja a német kancellárnak azt az elképzelését, hogy jutalmazzák meg azokat az államokat, amelyek tartják magukat az uniós megállapodásokhoz, pl. a menekültek befogadása ügyében. Merkel eredetileg azt akarta, hogy a kifizetéseket tegyék a jogállami normák, illetve a kvóták betartásától függővé, ám ezzel nem aratott nagy sikert. A finn gazdasági miniszter most úgy nyilatkozott, hogy a kohéziós alap feltöltésénél a jövőben jobban tekintettel kell lenni a migrációra, több pénzt kell előirányozni a bevándorlás kezelésére. Ám arra a kérdésre, hogy mely kormányok kapjanak az új rendszerben kevesebbet, úgy válaszolt, hogy ennek eldöntése a Bizottságra tartozik. Egyúttal sürgette a szorosabb uniós együttműködést, anélkül azonban, hogy létrejönne az Európai Egyesült Államok. Azt is elmondta, hogy Finnországnak nagy veszteségeket okoznak az oroszellenes szankciók, ám Helsinki tartja magát ahhoz, amit az EU elhatározott.
Az újság brüsszeli irodavezetője arra számít, hogy Orbán Viktor felszítja az ellentéteket az EU-ban, miután nagy lendületet adott neki az átütő választási eredmény. Alan Barker az FT honlapján megjelent videobeszélgetésben hozzátette, hogy a magyar politikus mindenképpen a közép-európai államok vezére lehet az unió jövőjéről folyó vitában. Elismerte, hogy az olasz Liga, a bajor CSU, illetve az osztrák Szabadságpárt igencsak rokonszenvezik a magyar politikus irányvonalával, vagyis az általános jobbratolódás közepette jelentős ideológiai-politikai kihívás mutatkozik a szervezeten belül.
Az elemző nem vállalkozott annak megjóslására, hogy lehet-e Orbán a zászlósfigura ebben a csatában. Idáig ugyanis nem árult el különösebb képességet bármiféle szövetség kialakítására az EU-n belül. Ugyanakkor nem valószínű, hogy képes volna kompromisszumra jutni Brüsszellel a hogyantovább-ot illetően. Az Európai Néppárt továbbra is védelmet nyújt neki, viszont sokan kifogásolják, hogy alapértékeket vesz semmibe, illetve szóvá teszik a kampányt is. A szakértő megjegyzi, hogy Orbán eddig mindig ravasz volt, ha kellett visszalépett és várhatóan most sem engedi meg, hogy az ellentétek eljussanak a Tanács szintjére. De az biztos, hogy ő a nacionalista-populista tábor vezéralakja, és az is, hogy erősödik szerepe az unióban.
Orbán Viktort feldobta választási győzelme, így még inkább megnehezíti az életet a szólásszabadság hívei számára. A kiküldött tudósító ironizálva számol be arról, hogy a legveszedelmesebb felforgató elemeket a CEU büféjében találta meg, café lattét rendeltek, mielőtt kinyitották a laptopjukat, hogy terjesszék alattomos propagandájukat. Azután magyarázatként hozzáteszi az avatatlanok részére, hogy a magyar kormány szerint az egyetem jelenti a fő arcvonalat az agent provocateur-ök számára. Ők azok, akik a hivatalos vélemény szerint muzulmán terroristákkal akarják elárasztani az országot. Utóbbiak migránsnak álcázzák magukat, de közben sokan közülük fertőző betegségeket terjesztenek és meg akarják semmisíteni a magyarok fehér, keresztény kultúráját. A miniszterelnök azért választotta éppen ezt az iskolát, mert azt Soros György alapította, akiben Orbán az elsőszámú közellenséget látja.
A politikus a migránsellenes mondandóval harmadszor is megnyerte a választásokat, majd utána rögtön a kormány közeli Figyelő közzétette a listát „Soros-ügynökökről”. Orbán most ismét megkísérelheti, hogy bezárassa a CEU-t. Manapság megint olyan légkör uralkodik az országban, mint a szocializmus idején: a minisztériumokban, állami cégeknél, egyetemeken az alkalmazottak félnek, hogy elbocsátják őket, ha netán nem megfelelő weboldalat olvasnak vagy bírálják a hatalmat. Persze hogy a falépítés után a politikus az egyetemeket fenyegeti, az elárulja, hogy nem a muszlimok jelentik számára az igazi célpontot. Félő, hogy a kritikus hangokat igyekszik elfojtani. Durva ébredés ez az olyan diákok számára, akik pl. Oroszországból és Törökországból vannak a Közép-Európai Egyetemen és már azt hitték, hogy maguk mögött hagyták az elnyomatást.
A kommentár úgy ítéli meg, hogy Orbán Viktor győzelme semmi jót nem ígér Magyarország, illetve Európa számára, Ausztria azonban profitálhat belőle és ezt nem szabad elszúrni. Még akkor sem, ha a Fidesz sikere valóságos katasztrófa. A magyarok kétharmados többséghez juttatták az illiberális demokrácia hirdetőit, így most kemény időknek néznek elébe. Ugyanis Orbán végig kíván menni az úton. De nem sokkal jobbak a kilátások az EU számára sem, mert csak tovább mélyül a kelet-nyugati árok. ellenben a magyar eredmény láttán megerősítve láthatja saját álláspontját a populista lengyel, cseh és szlovák kormány. Budapest megmutatta nekik, hogy a hatalom megtartásához megfelelő eszköz a migránsellenes propaganda és a kiállás a liberális Nyugattal szemben. A konzervatív pártok többsége fenntartás nélkül gratulált a magyar vezetőnek. Szemmel láthatólag rendkívül ragályos a magyar vírus. Orbán bizonyította, hogy a félelemkeltéssel ott is sikert lehet elérni, ahol egyáltalán nincsenek külföldiek.
Ausztria számára mindennek a jó oldala ott jelentkezik, hogy a választás bebizonyította: a CEU-nak nincs jövője Budapesten. Az egyetem gyakorlatilag átköltözik Bécsbe, ahol menedéket kap. Ily módon az osztrák főváros egy kicsit megint az lehet, ami már volt a múltban: igazodási és vonzáspont a földrész keleti fele részére. Az intézmény nemzetközileg rendkívül elismert és lendíteni fog Bécs szellemi életén is. Kelet-Európában az elit már most is tele van olyanokkal, akik a CEU-n szereztek diplomát, vagyis a diákok a jövő döntéshozói a térségben. A szerződést még nem írták alá, de ez olyan esély, amihez százévenként lehet hozzájutni, tehát nem szabad elpackázni. Magyarország számára persze súlyos veszteség.
A lap úgy látja, hogy a szombati tüntetésen a jelképek voltak fontosak a mintegy 100 ezer részvevő számára. A város a Fidesz hatalomra kerülése óta eltelt 8 évben nem látott ekkora kormányellenes megmozdulást. Civilek szervezték, csak ők szólaltak fel, a felvonulók többsége pedig fiatal volt. Leginkább őket lepte meg, sőt sokkolta, hogy a hatalom nem egészen 50 %-kal ismét kétharmadot szerzett. A demonstráció azt sugallta, hogy a másik, enyhe többségben lévő Magyarország, amely nagyon határozottan nem voksolt Orbánra, szembe tud szállni az autokrácia tervezett kiépítésével. A politikus a(z állami) média hathatós segítségével volt képes még több mint 400 ezer embert a maga oldalára állítani. Az összeesküvés elméletre épülő, migránsellenes propaganda, amelynek célpontja volt Soros is, plusztámogatást hozott neki. A közrádió és –tévé, valamint az oligarchák kezében lévő orgánumok minden más hangot elnyomtak, főleg vidéken. És a kilátások cseppet sem jók, miután a győzelem birtokában Orbán azonnal listát hozatott nyilvánosságra az ún. Soros-zsoldosokról. Továbbá villámgyorsan keresztül akarja vinni a Stop,Soros-csomagot.
Egyre nehezebb az újságírók munkája Magyarországon, több, régi lap is bezárt. Pető Péter a 24.hu-tól úgy ábrázolja a helyzetet, hogy ha valaki valami rosszat írt, azért nem jön a fekete autó, ám a hatalom minden eszközt bevet annak érdekében, hogy ne lehessen szabadon és objektívan beszámolni az eseményekről. A kormánnyal szemben álló orgánumok a választás előtt jó pár korrupciós ügyet feltártak, lásd Semjén vadászatát, az Elios számtalan nyertes pályázatát, ám hiába, a botrányok nem befolyásolták a szavazók jó részét. Bognár Éva, a CEU médiakutatója ezt azzal magyarázza, hogy a kritikus jelentések csupán bizonyos társadalmi csoportokat értek el. Az állami televízióban, illetve a kormánypárti sajtóban az ellenzék nem jut szóhoz. De a kritikus média helyzetét az is megnehezítette, hogy sok esetben eltitkolták előtte Orbán kampányfellépéseit. Ha mégis eljutnak a munkatársak egyik-másik sajtótájékoztatóra, ott nem nemigen kapnak választ a kérdéseikre. Az Index pl. 11 éve szeretne interjút készíteni a miniszterelnökkel. Sok kormánypárti politikus már azért nem szeretne szóba állni ellenzéki újságírókkal, mert maguk is félnek a következményektől
