Állítólag Európa legszigorúbb vagyonbevallási rendszere a magyar – mert például semmiféle retorzió nincs, ha valaki rosszul tölti ki. De nem ez az egyetlen oka annak, hogy ténylegesen semmi értelme az egésznek.
A választott politikusok nyilvános vagyonbevallásának értelme nem az, hogy a zsebükben turkálhassunk, lássuk, mennyi földjük, házuk, lakásuk, autójuk, festményük, töltőtoll gyűjteményük van. Ennél azért sokkal többről van szó: azt lehet(ne) így ellenőrizni, hogy bevételeik, kiadásaik, gyarapodásuk összhangban van-e igazolt, törvényes és bevallott jövedelmeikkel? Ha igen, semmi gond. Akkor sincs, ha a bevallott jövedelem ezer milliárd, és akkor sem, ha alig a létminimum. Ha mindez törvényes.
Ha azonban megbomlik az egység: jelentősen több a kiadás, vagy nagyobb a gyarapodás, mint ami kijön a bevételekből, felmerül néhány jogos kérdés és kétely. Honnan futja pompás házra, telekre, felújításra, erre-arra a delikvensnek, ha bevételeiből ez még akkor sem jönne ki, ha egész évben fénnyel táplálkozva ő maga és kedves családja minden leágazása is. Esetleg nem a köz szolgálatában eltöltött idő alatt magánérdekeket szolgált – aminek aztán felvette a jussát? Korruptnak tetszike-e lenni?
A világtörténelemben erre a kérdésre még soha, senki nem válaszolt igennel. Még az égbekiálltóan korruptak sem. Nem szokás ezt bevallani, elismerni.
Persze, Magyarországon nem is kell. Bőséggel elég beleírni a senki által nem ellenőrzött ívbe, hogy ennyi meg annyi tízmilliókat kapott kölcsön ismeretlen magánszemélyektől. Az ismeretlen magánszemélyt pedig természetesen nem szabad megnevezni, elvégre az ismeretlen magánszemélynek is vannak személyiségi jogai, attól függetlenül, hány politikust finanszíroz épp tíz és százmilliókkal.
Olcsó trükk, mégis rengetegen élnek vele a parlamenti patkóban. Sőt, egyre többen. E kimutatás szerint 2016-ban 341 milliónyi magánkölcsönnel rendelkeztek a parlamenti képviselők, miközben pénzintézeteknek – vagyis a bankrendszernek, amelyhez az átlagpolgár általában kölcsönért fordul – 42 millióval tartoztak. Tavaly már 352 millióra nőtt a magánadósság. Egyeseknek ilyen jó magánembereknek tartozni. A nem parlamenti képviselőknek erről az uzsora ugrik be elsőre, de itt bizonyosan nem erről lehet szó.
Elvégre például Szatmáry Kristóf vagy Lázár János nem épp tűnik olyannak, akik uzsorás hálójába keveredtek. Pedig ők ketten a legnagyobb magánadósok: Szatmáry 34, Lázár 32 millióval lóg ismeretleneknek. (A top 10-es listából kilenc fideszes, az egyetlen ellenzéki a szocialista Velez Árpád, aki nemrég jelentette be, hogy kiszáll a politikából.)
E snájdig kormányzati fiúkról nehezen hiszi el bárki is, hogy nem hitelképesek. Akad-e olyan magyar bank, amelyik elutasítja, pontosabban, elutasíthatja, ha ekkora emberek kérnek tőlük kölcsön. Ám e jóravaló urak mégsem kérnek. Nem kell nekik a tiszta, jogi viszony, az átlátható pénzmozgás. Jobb ismeretleneknek, magánszemélyeknek tartozni.
Nekik biztos tényleg jobb. NEkünk biztos, hogy rosszabb.
